Századok – 1956
TANULMÁNYOK - I.Tóth Zoltán: A nemzetiségi kérdés a dualizmus korában (1867—1900) 368
A NEMZETISÉGI KÉRDÉS A DUALIZMUS KORÁBAN (1867-1900) 369 forgalomnak és a lakosság egyes osztályok szerinti szabad és széleskörű csoportosulásának, végül előfeltétele annak, hogy a piac szoros kapcsolatban legyen minden egyes nagy vagy kis gazdasági egyeddel, eladóval és vásárlóval. Ezért nemzeti államok alakítása, amelyek a modern kapitalizmus e követelményeit a legjobban kielégítik, minden nemzeti mozgalomnak tendenciája". ,,A nemzeti viszonyok szempontjából a kapitalizmus fejlődése számára a legjobb feltételeket kétségtelenül a nemzeti állam nyújtja." A dualista Magyarország sem nemzeti állam, sem független állam nem volt, bármennyire is ezt a látszatot igyekeztek kelteni a magyar uralkodó osztályok. A magyarországi nemzetiségek kapitalista fejlődése — a korlátok ellenére is — elősegítette nemzeti kibontakozásukat és ezáltal végső fokon magában rejtette a nemzeti állam tendenciáját is. Ennek azonban útjában állt a magát nemzeti államnak feltüntető soknemzetiségű állam. Világos azonban, hogy ,,a soknemzetiségű állam, amely egy nemzetnek, pontosabban : e nemzet uralkodó osztályának a többi nemzet fölötti uralmán épül fel, a nemzeti elnyomás és a nemzeti mozgalmak szülőhazája és fő küzdőtere. Az uralkodó nemzet és az alávetett nemzetek érdekellentétei olyan ellentétek, amelyek megoldása nélkül a soknemzetiségű állam léte nem lehet szilárd. A burzsoá soknemzetiségű államnak az a tragédiája, hogy képtelen megoldani ezeket a ellentéteket..." A kiegyezés lehetővé tette a soknemzetiségű Magyarország ,,korszerűsítését", átszervezését az uralkodó osztályok új igényeinek megfelelően. Az átszervezés az 1867 —1868-ban meghozott nemzetiségi vonatkozású törvények meghozásában nyert megfogalmazást. A kiegyezés felvetette a magyar uralkodó osztályok számára a nemzetiségekkel való viszony rendezésének kérdését is. Az osztrák uralkodó osztályokkal való kiegyezés fő célja a dolgozó tömegek és a nemzetiségek fékentartása volt az uralkodó osztályok érdekében , ezért biztosították maguknak az uralkodó osztályok a nemzetiségek elnyomásának minél korlátlanabb lehetőségeit. Természetes, hogy ilyen körülmények között a nemzetiségi kérdés ,,rendezése" nem a velük való kiegyezés, hanem az elnyomás, a felülről való megoldás irányában haladt. A magyar uralkodó osztályok elnyomó tevékenysége kettős irányú volt : egyrészt aktív, támadó volt, ami a nemzetiségek magyarosítás útján való felszámolására, másrészt passzív, védekező, a soknemzetiségű állam konzerválására, a nemzetiségek fejlődésének gátlására, a kizsákmányolás lehetőségének biztosítására törekedett. Az elnyomás mértékét az szabályozta, hogy milyen mértékben nőtt az imperializmus felé haladó uralkodó osztályok támadó hajlandósága és hogy a nemzetiségek fejlődésében rejlő tendenciákat milyen mértékben ítélték veszedelmesnek uralmuk fenntartására. Ilyen módon azután az elnyomás mértéke folyton növekedett és az imperializmus korában érte el tetőpontját. A magyar középbirtokos osztály 1848-ban az egyéni polgárjogok engedélyezésével vélte megfékezni és leszerelni a nemzetiségi mozgalmak erejét. Bár ez a kísérlet csődöt mondott, a középnemesség nem a nemzetiségek jogainak kiszélesítésével, fejlődési lehetőségük törvényes biztosításával és Lenin: A nemzetek önrendelkezési jogáról. (Válogatott Művek, Bpest, 1949. I. k.) 816, 820. 1. 2 Sztálin Művei. V. k. Bpest, 1951. 18. 1. 3 Lásd e tanulmány végén a jegyzetek bevezető részét.