Századok – 1960
Tanulmányok - Lackó Miklós: Gyári munkásságunk összetételéről az ipari forradalom időszakában 595
GYÁRT MUNKÁSSÁGUNK ÖSSZETÉTELÉRŐL AZ IPARI FORRADALOM IDŐSZAKÁBAN 607 lassította a gyáripar agrárdolgozókat átalakító, formáló hatását.49 Ez a helyzet Magyarországon különösképpen megnövelte azoknak az „átmeneti" formáknak a fontosságát, amelyek a paraszti dolgozók számára lépcsőfokot jelentettek az ipari munka felé. A falusi, paraszti dolgozók ti. még ipari segédmunkássá sem közvetlenül váltak, hanem számos, átmenetinek nevezhető fokozat útján. Csak így érthető pl. az a jelenség, hogy még egy-egy gyár vagy bánya közvetlen környékének agrárdolgozói is lassan és nehézkesen alkalmazkodtak az új viszonyokhoz.50 Sajnos, e probléma konkrét történeti ábrázolásához alig áll anyag rendelkezésre. De nyilvánvaló — és ezt külföldi kutatások is alátámasztják —, hogy minél korábbi korszakot vizsgálunk, annál ritkább az az eset, hogy a paraszt, a mezőgazdasági munkás a faluról jövet közvetlenül válik gyári munkássá.51 A mezőgazdasági dolgozók ipari munkássá válásának útján a következő mozzanatok tűnnek a legjelentősebbeknek: Az alapvető kiindulópont a parasztság proletarizálódása. A kapitalista viszonyok térhódításával párhuzamosan egyre jobban kitágul a munkaerőpiac s a nincstelenek vándormozgalma nagy méreteket ölt. A magyarországi mezőgazdaság tőkés fejlődésének sajátosságai e vándormozgalmat különösképpen felfokozták.52 E nagy, folytonosan mozgó munkástömeg túlnyomó része a mezőgazdaságban maradt. Ugyanakkor állandóan folyt és növekedett az áramlás a városok és általában a nem mezőgazdasági munkák felé. A városok — mindenekelőtt Budapest — középkorból örökölt plebejus rétege feltöltődött, megduzzadt a túlnyomórészt faluról jövő, bizonytalan egzisztenciájú nincstelenekkel. Egy részük városi napszámos (alkalmi munkás, útépítő stb.) lett. Viszonylag nagy tömegeket foglalkoztatott a fellendülő építőipar, amely az egyik legfontosabb és leggyakoribb átmeneti fokozattá vált. Részben az ipari munkaerő tartalékát növelte a nagyszámú városi cselédség is. A folyamat 49 Lenin a vidéki nagyipar növekedésének nagy jelentőséget tulajdonított ebből a szempontból; hangsúlyozta, hogy a gyáripar vidékre települése lassítja ugyan az örökletes ipari proletariátus fejlődését, ugyanakkor azonban annál nagyobb a szerepe saját környezete dolgozó népének alakításában, a mezőgazdasági és ipari proletariátus kapcsolatainak szélesedésében. (Lenin : i. m. 284. 1.) 50 Szabó Zoltán : Cifra nyomorúság c. könyvében (megj. Budapesten dátum nélkül), amely szinte az egyetlen ipari munkás szociográfiát is nyújtó „falukutató" mű, találóan, bár sokszor igen végletesen jellemzi ezt a folyamatot a salgótarjáni és ózdi iparvidék múltjáról adott társadalomrajzában. Idézi többek között a salgótarjáni bányatárspénztár régi kimutatásait, amelyekszerint 1868-ban, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. megalakulásának évében 261 külföldi, 626 „lipták" és 3 magyar munkást vettek fel. 1872-ben „még mindig alig szivárog a környező falvak lakossága", ebben az évben 400 külföldi, 548 lipták és 26 magyar munkást alkalmaztak (130. 1.). — Tehát nemcsak a szorosan vett bányászok, hanem a külszínen dolgozó napszámosok túlnyomó többsége sem a környék agrárproletárjaiból került ki. — Az 1870—75. évekről szóló iparkamarai jelentés ugyanezt állapította meg a salgótarjáni kohó- és bányamunkásokról (i. m. 131.1.). 511. M. Lukomszkaja „A Donyec-medence ipari proletariátusának kialakulása" c. tanulmányában (Pankrátova-emlékkönyv, Moszkva, 1958) pl. kimutatja, hogy a 70-es években a Donyec-medence gyorsan fejlődő bánya- és kohóiparának munkásai nem annak a körzetnek a parasztságából regrutálódtak, ahol ez az ipar kifejlődött, hanem a távoli központi kormányzóságokból, amelyeknek régi ipari múltjuk volt, s ahol a paraszti dolgozók körében az ilyen átmenetihez hasonló fokozatok már régebben kialakultak. — Hasonló jelenségeket figyelhetünk meg a később tárgyalandó magyarországi szlovák munkásoknál. 52 A mezőgazdasági vándormunkások száma a századforduló idején többszázezerre tehető. (Illés Imre : A munkásvándorlás Magyarországon. A munkanélküliség és a munkásvándorlások. Bpest, 1913.)