Századok – 1960
Tanulmányok - Lackó Miklós: Gyári munkásságunk összetételéről az ipari forradalom időszakában 595
LACKÓ MIKLÓS ot jól érzékelteti pl. a pesti lakosság összetételének alakulása: 1857 és 1870 között a napszámosok, a cselédek, szolgák, gyámolításból élők száma mintegy duplájára emelkedett.53 Ebből a szempontból Magyarországon igen nagy szerepre tett szert a nagyszámú vasútépítő és kubikus munkásság, amely — hasonlóan az építőmunkásokhoz — bizonyos értelemben félúton állt a mezőgazdasági és az ipari munka között. E különböző fokozatokon át jutott el az eredetileg falusi nincstelenek egy része magához az iparhoz, elsősorban természetesen a mezőgazdasághoz közelálló, részben idény-jellegű iparágakba (malomipar, sörgyárak, téglagyárak), majd a „kétlakiságot" már nemigen tűrő magasabb, állandóbb jellegű iparágakba.54 E viszonylag széles mezőgazdasági munkástömegeket mozgató és formáló átmeneti fokozatok azonban az esetek többségében Magyarországon nem vezettek a dolgozók, a nincstelenek gyári munkássá válásához; e rétegek nagy része — az iparfejlődés korlátozottsága és egyoldalúsága miatt — megrekedt az átmeneti formáknál, félúton a mezőgazdaság és az ipar között, sőt, jelentős tömegeik — a nagy építőmunkák, vasútépítések stb. lehanyatlásával — visszakényszerültek a mezőgazdaságba.55Az agrárproletariátus gyáripari munkássá válásának a nehézségei a századforduló előtti Magyarország súlyos belső társadalmi ellentmondását képezték; nagy béklyót jelentettek az ország egész népességének mintegy egynegyedét kitevő agrárproletariátus számára. A problémát még fokozta, hogy a mezőgazdasági munkások nagy többsége, a századforduló idején háromnegyed része, nem uradalmi vagy gazdacseléd, hanem formailag szabadon mozgó bérmunkás volt.56 Az alakuló gyári proletariátus összetételét meghatározó további mozzanat a vasgépipar nagy szerepével függött össze. Láttuk, hogy e munkáslétszám szempontjából döntő iparágak munkássága két részre oszlott: többségében szakmunkásokra, kisebbségében tanulatlan segédmunkás-napszámosokra. Más országokban, ahol az ipari forradalom a „klasszikus", vagy az ahhoz hasonló "Statisztikai Havi Füzetek. 9. évf. 1882. nov. 114. sz. 283. 1. 54 Igen érdekesen írja le ezt a folyamatot a varsói munkásság kialakulásával kapcsolatban T. Lepkowski „A munkásosztály kialakulásának kezdetei Varsóban" (Varsó, 1956) c. jelentős munkájában: „Az ipari munkásosztály soraiba vezető két főút rajzolódik ki. Az első út a faluról a plebejus réteg soraiba vezetett, amely a munkaerő sajátos tartalékát alkotta és azután vezetett az iparba. Ez a paraszt-plebejus út. . . A másik út a pauperizálódó kézművesség alját a plebejusok közé és onnan az iparba vezeti. Ez a városi plebejus út. . . Bizonyos jellemző vonások különböztetik meg ezt a két utat. A parasztok leggyakrabban az építkezési munkákhoz, a városi munkások sorába, a perifériák primitív iparába, vagy a textiliparba mennek. A városi nép „alja", különösen a kézművesek, különböző gyárakba és manufaktúrákba megy, leggyakrabban pedig a fémiparba." (213.1.) 56 A mezőgazdaságból félig kilábolt dolgozók visszasüllyedése a mezőgazdasági proletariátus soraiba nyilván nagy szerepet játszott pl. a századforduló előtti ún. „agrárszocialista" mozgalmakban, valamint a kivándorlás rohamos fokozódásában. 56 „Az egész Monarchián belül kiemelkedett Magyarország egyfelől a nagybirtok rendkívüli túlsúlya, másfelől az agrárproletariátus viszonylag igen magas (39%) aránya tekintetében. Az agrárproletariátus Magyarországon az egész népesség több mint 8 részét tette ki. Az agrárproletariátus mellett a félproletár réteg (az agrárnépesség 15,2%-a) csak másodrendű s egyre csökkenő szerepet játszott a munkaerőellátásban. Az agrárproletariátusnak is túlnyomó részét a bizonytalan egzisztenciájú, szabadon vándorló napszámosok alkották (73,27%). . . A Monarchia egyetlen más országában sem volt ilyen társadalmi helyzetű és ilyen nagyszámú, ennyire koncentrálódott és forradalmasodott agrárproletariátus" — írja Kolossá Tibor az agrárnépesség századforduló körüli viszonyairól. (Kolossá Tibor : Adatok az agrárproletariátus arányához és összetételéhez az Osztrák— Magyar Monarchiában [1900]. Történelmi Szemle, 1959. II. évf. 1—2. sz.)