Századok – 1961
Közlemények - Szinai Miklós lásd Karsai Elek - R. Várkonyi Ágnes: Adalékok a függetlenségi párt történetéhez 339
R. VÁRKONYI ÁGNES A magyar gyűlölet mely a Horvát [és kivált Szlavon] országban élő 200 ezer magyar vád elnyomásában is megnyilatkozik, teljességgel nincs múlófélben, bár néhány horvát főispán [talán azért, hogy működésének a siker látszatát tulajdonítsa] azt kezdi állítani, hogy a helyzet kissé javult. Ellenkezőleg, ez a helyzet annyira nem javult, hogy a Magyarországtól teljes különválás, a paritásos alapon, most már nem képezi végcélját az általunk elég szerencsétlenül felszínre juttatott bolondítók és bolondok táborának, hanem már a végcél, egy Nagy Horvátország megalapítása, amit a velük szövetkezett szerbekkel igyekeznének elérni; ezek a szerbek pedig egy Nagy Szerbiáért vágyódnak, amit a horvát segítséggel hisznek megalapíthatni; úgy hogy most egymást csalják, úgy ahogy kezdetben minket csaltak. A szomszédos kis Szerb királyság a horvátokat is, de főképpen a horvát-szerbeket pénzzel és ígéretekkel tartja. Horvátországban [és Boszniában is] egy csomó embert rendesen fizet, hogy izgassanak, az én minisztériumomnak egy ügyes hivatalnoka jött ezen szerb gazságokra rá, és megszerezte a szerb kormány által küldött írott utasításoknak másolatait, és némelyiknek fotográfiáját. Kivált Pasicsz* játszotta a kis Cavour szerepét. Jeleit találtuk annak, hogy Supilo-t [a horvátok vezérét, kit annak idején a velem való érintkezése emelt ki a homályból] pénzelik. De pénzelik magát Medakovicsot, a horvát tartománygyűlés elnökét is. A szerb [karlócai] patriarka választásba annyira beleelegyedtek, [hitük szerint titokban, de mi mindent tudtunk] hogy Smeanovicscsal [ki patriarkának lett megválasztva] megígértették maguknak, hogy a bosniai szerbeknél [akik e lakosság 42%-át képezik] a nagy szerb állam megalkotásért folytatott propagandát támogatni fogja, a szentpétervári Szinodnak pedig megígértették általa, hogy mindenben deferálni fog rendeleteinek. Könnyen képzelhető, hogy mi nem ajánlottuk a királynak ezt az idegenekkel szövetkező főpapot, aki egyébbiránt nálunk tett nyilatkozataival azt engedte sejtetni, hogy ő pedig megcsalja a csalókat. Annyira ment, és részben még ma is megy a kis Szerbia merészsége, hogy nem lehetetlen, hogy nem sokára visszahivatik Forgách gróf. Megjegyzendő azonban, hogy az uj kormány kissé óvatosabb, és kezembe került az uj szerb külügyminiszter jelentése az ő minisztertanácsuknak, melyben bevallja és elítéli Pasics eljárását velünk szemben és a minisztertanács jóváhagyását kéri ahhoz, hogy Aehrenthalt Bécsben meglátogathassa és neki lojalítási nyilatkozatokat tehessen. Természetesen, a kezemhez jutott fontos aktákat elküldtem Aehrenthalhoz, aki tehát tudta, mit tartson a nála járó szerb miniszter hátsó gondolatairól. A fentebbiekre azért terjeszkedtem ki, hogy nyilvánvaló legyen az ok, hogy miért tekintem én a horvát kérdést megoldhatatlannak, és miért tettem ily irányú nyilatkozatot Aehrenthalnak, azzal az alkalommal, amelyet a levelem kezdetén említettem. Horvátországot csak úgy békíthetjük ki, ha teljes önállóságot adunk neki, amit Magyarország semmi szín alatt sem hajlandó megtenni; annál kevésbbé, mert az Istenben és a bölcs hírben boldogult Deák és társai azzal a híreszteléssel takarták a kényszerhelyzetet, amelyben voltak, átadni a Szlávon három magyar vármegyét Horvátországnak, hogy ez a kibékülésnek s az 1868-iki törvény által létrehozott közjognak az ára. Most tehát az 1868-at feladni, Horvátországnak teljes függetlenséget ajándékozni, s a Magyarország által a semmiért fizetett nagy árt még sem venni vissza, az őrültséggel határos lenne. így gondolkozik az egész magyar közvélemény. Midőn a fent említett alkalommal Aehrenthal mégis visszatért ismételten annak a sürgetésére, hogy találjunk módot a horvát kérdés megoldására, én a következőket mondtam neki, amit természetesen csakis neked ,ki olyan vagy mintha egy másik magam lennél b írom meg, a legnagyobb titokban, mgy mint a fentebb megírt néhány részlet is bizalmas. Jó, ha valahol valami nyom marad. Azt mondom Aehrenthalnak, hogy előtte élőszóval fogok álmodozni, ha nem restel meghallgatni, mire ő bátorítólag válaszolt. A horvát kérdés egyedüli megoldása az, hogy fogadjuk el az ő fenyegetésüket, hogy felbontják az 1868-iki egyezményt. Ezzel megszűnik az ok, amelyért a három Szlavon megye nekik adatott. E három megyét tehát visszacsatoljuk Magyarországhoz. Ily módon közvetlen szomszédságába jut Magyarország Boszniának és Herczegovinának. E két tartomány helyzetét előbb utóbb rendezni fog kelteni, és mihelyt egy új bonyodalom jönne létre a Balkán félszigeten, ez a szükség aktuálissá lehet ,mintha akkor a törökországi nagy változást előre láttam volna, amit természetesen nem tettem]. Annektáltassék Bosznia és Herczegovina a Magyar Korona jogán, élve azzal, hogy minden békekötésben, mely Törökországgal a mult időkben köttetett, e jogra nézve kisebb nagyobb fenntartás található. Az annexió megtörténte után e két tartomány csatoltassék tényleg Magyarországhoz; Horvátország pedig, a 3 Szla- 78 Pasics Mikola (1846—1926) szerb miniszterelnök.