Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: A függetlenségi párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909) 614
A FÜGGETLENSÉGI PÁRT KETTÉSZAKADÁSA ÉS A KOALÍCIÓ FELBOMLÁSA (1909) 623 nem járt sikerrel Andrássyéknak az a célkitűzése, hogy az Alkotmánypárt kerüljön a magyar politikai élet centrumába, sőt korábbi befolyása a koalíción belüli ellentétek megerősödésével s a koalíció elszigetelődésével párhuzamosan feltartóztathatatlanul csökkent. A negyedik irányzatot, amellyel az 1909 nyári kormányalakítási tárgyalásoknál találkozunk, a volt szabadelvűek szervezkedése, önálló politikája jelentette. Ebben az időszakban — a koalíció nyílt kormányzati válságának kibontakozása idején — egyre nagyobb politikai szerepet kapott a Nemzeti Társaskör. A Társaskör 1906-ban a Szabadelvű Párt feloszlása után, Lukács László kezdeményezésére alakult meg. A volt szabadelvűek már a koalíció hatalomra kerülése után hozzákezdtek soraik rendezéséhez és teljesen önálló politikát folytattak. Megerősödésüket elősegítette az a körülmény, hogy 1909 közepétől kezdve Ferenc József a függetlenségi párt, a Néppárt és az Alkotmánypárttal szemben rájuk támaszkodott. Vezetőik — Lukács László, Tisza István, Khuen-Héderváry Károly — a királyi audienciák résztvevői lettek. Elképzeléseiket, célkitűzéseiket most még nem nyílt, nagyarányú szervezéssel, hanem a koalíció további elszigetelésével, a benne levő ellentétek növelésével igyekeztek elérni.21 Nyílt szervezkedésükkel pedig ennek ellenkezőjét, a koalíció összefogását segítették volna elő. Ezért 1909 nyarán a koalíció megpuhítását és bomlását elősegítő kormányalakítási tárgyalásokba már Lukács László is bekapcsolódott. Thallóczy Lajos írta Lukács kormányalakítási tárgyalásairól: „Valószínűleg csak pressió gyanánt szolgál, hogy a mostaniak valamiképen megpuhuljanak, pedig szegények már alig lehetnek puhábbak."22 Lukács megbízatását Méray Horváth Károly, a király bizalmasa és Kristóffy József, a Fejérváry-kormány volt belügyminisztere készítette elő. Méray Horváth már 1909. március 17-én levélben kérte Justhot, hogy „egy rendkívüli fontosságú politikai ügyben . . . bizalmasan fogadja".23 Majd a kormány lemondása után kérte Justhot, hogy ne ragaszkodjék az önálló bank priuszához, mert a király a választójog reformjának alapján óhajtja megoldani a kormányválságot, de ez nem jelenti az önálló bank elutasítását. Méray ezután utalt a kooperációs kibontakozási tervre, ami a bankcsoport háttérbeszorítását is magában foglalja. „A veszély megvan — írja Méray —, egyesek olyan kibontakozási módot keresnek, ami deferálás 67-nek, s a függetlenségi politika újabb alárendelése egy még mindig aktív 67-nek, s veszélye a te törkvéseidnek a bank dolgában, becsempészése egy újabb krízisnek, a 67-tel való további viaskodásnak, nem is említve a választójogot, amely így ismét a 67-es Andrássy-terv felé szoríttatik".24 Kristóffy 1909. május 12-én megküldte Daruvárynak, a kabinetiroda főnökének az előzetes megegyezés szövegét. E szerint az új választásokig egy átmeneti kormány alakulna, amely függetlenségi pártiakból és három, a korona 21 Az Újság, 1909. máj. 6-i száma írja: „a volt szabadelvű párt bír ugyan jövővel ... de az aktivitásba lépés ideje még egy kissé korai volna". 22 O. Sz. K. Fol. Hung. 1667. I. e. 347. 1. 23 A. L. A. J. es. lev. rendezetlen anyag. 24 Uo. Méray Horváth Károly levele Justh Gyulához. 1909. ápr. 29. A továbbiakban Méray arról ír, hogy a junktum a bank és a választójog kérdésében nagyon örvendetes, de nem valósítható meg. „De ugyanezen gondolat gyakorlati alakban van formulázva — írja Méray —, mihelyst a garanciád megvan, hogy a választójog után nyomban a bankkérdés lesz az első dolog, s amely semmi más politika szellemében nem fog megoldatni, mint a függetlenségi párt szellemében . . . ma az elméleti részből jobban bele vagyunk szorítva a gyakorlatilag járható útra."