Századok – 1961
Történeti irodalom - Dolmányos István: Költők barátságától népek testvériségéig (Ism. Arató Endre) 403
TÖRTÉNETI IRODALOM 405 Az utolsó két fejezet — a kapcsolatok kiszélesedésének megfelelően — a könyv terjedelmének nagy részét teszi ki. 1880—1904 között a magyar haladás megnövekedett érdeklődését figyelhetjük meg az orosz művelődés irányában. Ebben az időben már nemcsak az értelmiség színe-java ismerkedett meg az orosz művészet és tudomány alkotásaival, hanem azok eljutottak a demokratikus gondolkodású olvasók ezreihez. S ezzel a századforduló előtt a magyar—orosz művelődési kapcsolatok politikai jelentősége is megnövekedett. Hozzá kell tennünk ehhez még azt is, hogy a szerző e korszak kapcsolatait úgy jellemzi, hogy „a demokratikus gondolkozású művészek és tudósok immár nemcsak a nyugati haladásra tekintenek, hanem észrevették a megemberesedett keleti haladó mozgalmakat is". A mű az orosz írók közül Dosztojevszkij, Goncsarov, Tolsztoj, Csehov nagy népszerűségét tárgyalja, valamint a század elején a fiatal Gorkij magyarországi hatását. Dolmányos azután Tolsztoj, Csehov és Gorkij kedvelőinek táborát differenciálva helyesen megállapítja, hogy „az előtérben már azok állnak, akik a nacionalista mozgalom és a polgári radikalizmus oldaláról ismerik fel segítségük értékét". A szerző a magyarországi demokratikus mozgalmak ill. a szocialista gondolkodás szoros összefonódását a haladó orosz művelődéssel Szabó Ervin életén, tevékenységén keresztül mutatja be. Élesen elválasztja mindettől a függetlenségi párt századeleji kacérkodását az orosz haladással. A mű majd nagy gonddal mutatja be a demokratikus magyar irodalom e korszakban tevékenykedő képviselőinek álláspontját a nagy orosz realistákról. S ez alkalommal a következők nézeteiről van részletesen szó: Reviczky, Gáspár Imre, Vajda János, Iványi Ödön, Tolnai Lajos, Petelei István, Gozsdu Elek, Justh Zsigmond, Mikszáth, Szabó Endre, Telekes Béla, Thury Zoltán, Gellért Oszkár, Ady, Osvát Ernő, Bródy Sándor, Nagy Lajos. E névsor már önmagában is arra mutat, hogy milyen jelentős volt hazánkban a haladó orosz művelődés hatása. Itt szeretném megjegyezni, hogy egy ilyen szintetikus jellegű munkánál igen hasznos lett volna egy névmutató, esetleg anotáit formában, mert az olvasó nem egy kevéssé ismert szereplővel is találkozik. A gazdag irodalmi kapcsolatok mellett Dolmányos István könyve a zeneművészek együttműködéséről is beszámol. S ez ismét Liszt nevéhez fűződik. Ebben a korszakban ismerkedik meg a magyar közönség Glinka, Csajkovszkij művészetével, s éppen a század végén, ill. a XX. század elején látogat el hazánkba több orosz balett s híres táncos; hatásuk az ebben az időben szomorú képet mutató magyar balett-művészetre jelentős volt. A festészetben Munkácsy mellett Verescsagin neve jelzi a magyar—orosz kapcsolatokat. Verescsaginnak a 80-as években többször volt nagysikerű kiállítása Budapesten. A nagy realista orosz festő kiállításának előkészítésében nagy szerepet játszott Jókai Mór. Az egyes tudományágak közül a történettudomány mellett, amelynek figyelme nem egy esetben Oroszország s az orosz—magyar kapcsolatok felé fordult (mindenekelőtt Márki Sándor), a természettudósok kapcsolatait kell megemlítenünk. Az utolsó korszak (1904—1917) kapcsolataira az volt a jellemző, hogy a korábbi, a „titokzatos Oroszország" iránti érdeklődést felváltotta az orosz politikai élet utáni kíváncsiság, amellyel szorosan egybekapcsolódott az orosz művészet nagy értékeinek változatlanul nagy vonzóereje. Mindenekelőtt Gorkij felé irányult az érdeklődés, s börtönbevetése a forradalom idején nagy felháborodást keltett hazánkban. Az orosz forradalom alatt megnőtt az érdeklődés Tolsztoj művei iránt is. Ebben az időszakban vagy először, vagy újabb kiadásban jelentették meg az orosz irodalom több kiváló művét, s ekkor kerül az orosz klasszikusokkal szorosabb kapcsolatba a magyar munkásosztály. Dolmányos István ezek után azt tárgyalja, milyen lelkesedéssel üdvözölte a magyar írók java az orosz forradalmat (Ady, Peterdi Andor, Gyóni Géza, Juhász Gyula). A forradalmi mozgalom apályának idején Gorkij, Dosztojevszkij, Tolsztoj hatása figyelhető meg, s a világháború előtt közvetlenül Tóth Árpád és Kosztolányi Dezső gazdagítják az orosz művelődés barátainak körét. A könyv értékét emelik azok a részek, amelyek a magyarországi román és szlovák nemzeti mozgalom orosz irodalom utáni érdeklődését mutatják meg. A szerző e korszakban is vizsgálja a zenei (Bartók Béla, balett stb.), képzőművészeti és tudományos kapcsolatokat, amelyek sorából hadd említsük meg Kropotkin kapcsolatát a Justh-párti Szász Zsomborral, ill. az ugyanehhez a párthoz tartozó Apáthy István kolozsvári egyetemi tanárral. Dolmányos István értékes munkája a világháború alatti kapcsolatok tárgyalásával ér véget. A nacionalizmus különösen ezekben az esztendőkben akadályozta az együttműködést, kiváló írók és művészek egész sora azonban ki tudott emelkedni ebből a