Századok – 1962
Vita - A Történettudományi Bizottság vitája a dualizmus kora történetének egyes kérdéseiről (I. rész) 206
212 A TÖRTÉNETTUDOMÁNYI BIZOTTSÁG VITI.7A álláspontjának korabeli realitása — pontosabban: a realitással rokon elemei — sem igazolják tényleges, történelmi távlatú realitását. Deák talán helyesebben ismerte fel azokat az erőket és folyamatokat, amelyek a kiegyezést elkerülhetetlenné tették. Ennyiben programja reálisabb volt. De tartalmát és célját , a dunai nemzeti kérdés demokratikus rendezésének és a haladó erők érvényesülésének megakadályozását, a földbirtokos osztályuralom és nemzeti hegemónia biztosítását tekintve nemcsak reakciós, de történelmileg irreális volt megvalósultakor, 1867-ben is. Az volt, mert a nagybirtokos arisztokrácia és a középbirtokos nemesség osztályérdekeit a nemzet sorsával azonosította, s a pillanatnyi előnyökkel kecsegtető konzerválást előbbre helyezte a nemzeti érdekeket tartósan megalapozó demokratikus fejlődés előmozdításánál. Nem az volt tehát az irreális és végzetes, hogy a politikai vezetőréteg 1867-ben nem vágta el a Monarchiához fűződő szálakat, vagy nem helyezkedett a passzív kivárás bizonytalan álláspontjára, hanem hogy éppen a kiegyezéssel kötötte a nemzet sorsát szorosan a történelem által pusztulásra ítélt, korhadt birodalom és dinasztia sorsához. 2. A dualista rendszer válságának vitás kérdései A válsággal kapcsolatos vitának, tagadhatatlanul van valamelyes személyes vonatkozása, amennyiben a problémák, az ellenvélemények az általam írt tankönyvfejezet és annak tételeit jobban kifejtő tanulmány megvitatása során hangzottak el.13 A személyes vonatkozás azonban nem lenne elég ok e fórum elé hozakodni a problémákkal, ha azok nem tarthatnának számot némiképp általánosabb érdeklődésre is. A dualizmus válságáról alkotott felfogásomat több kérdésben vita tárgyává tették. Egyesek a válság kezdetéül megjelölt időpontot, az 1890-es évek közepét túl korainak tartották, és úgy vélték, hogy a 90-es évek monarchiai politikai zavarai nem különböztek a többi burzsoá állam hasonló jelenségeitől. Vitatták a válság tényezőinek meghatározását, és felvetették azt is — amit a nyugati polgári történetírás váltig bizonygat — , hogy a dualizmus válsága távolról sem jelentette egyúttal a Monarchia válságát is. Az ellenvéleményeket figyelembe véve, egyetlen kérdéskört szeretnék ehelyütt vitára bocsátani: a dualizmus válságának periódusát és tényezőit illető nézeteltéréseket. Elöljáróban — minthogy tapasztalatom szerint a fogalom tisztázatlansága számos félreértés forrása volt — szeretném kifejteni, mit értek a dualista rendszer válságán. Célszerűnek látszik a dualizmusnak, mint politikai rendszernek a válságát elhatárolni egy társadalmi rendszer forradalmi válságától. A politikai válság nem feltétlenül jár együtt az uralmon lévők akut kormányzati válságával és az elnyomott osztályok egyidejű forradalmi mozgalmaival, tehát nem feltétlenül tartalmazza a rendszer megdöntésének objektív feltételeit. A politikai rendszer válsága nem néhány, magas hőfokon izzó, mozgalmas évre, hanem rendszerint hosszabb, hullámzó intenzitású periódusra terjed ki, ennek folyamán fokozatosan bomlanak ki a rendszer ellentétei, amelyek természetesen a gazdasági-társadalmi alap ellentmondásainak megnyilvánulásai. Ez a válság akkor kezdődik, amikor a rendszer megszokott, „normális" működése megbomlik, súlyos és mind sűrűbben ismétlődő funkcionális zavarok lépnek fel, amikor a rendszer növekvő belső vagy külső ellentéteit nem tudja tartósan, elsődlegesen politikai eszközökkel kiküszöbölni, vagy elnyomni. A válság tehát azt jelenti, hogy az adott rendszer kisebbnagyobb helyi és átmeneti konfliktusokon, ismétlődő politikai válságokon keresztül bukdácsolva nem tud többé tartósan konsolidálódni. * Fenti általánosításunkat a dualizmusra fordítva mindjárt megállapíthatjuk, hogy az az ellenérv, amely a dualizmus válságát csupán a világháború időszakára, vagy még szűkebben csak 1917—18-ra korlátozza, nyilván félreértésen alapul. 1917—18-ban nem egyszerűen a dualizmus, hanem az egész Monarchia állami és társadalmi rendszere került olyan mély válságba, amelyben már a forradalmi helyzet feltételei is megérettek. A dualista politikai rendszer válsága, amint ezt a kortársak és a kérdéssel foglalkozó történészek többsége egybehangzóan konstatálja, jóval korábban kezdődött. Figyelemreméltó érvekkel vitatja álláspontomat az a vélemény, amely a dualizmus válságának kibontakozását az imperializmus uralkodóvá válásával, az imperialista ellentétek egyetemes méretű kirobbanásával, nevezetesen 1005-tel kapcsolja össze. 13 Magyarország története az abszolutizmus és dualizmus korában. 3 . füzet. (1880—1900) (Hanák Péter és Sándor Vilmos szerk.) 13. fejezet., ill. Hanák Péter : A dualizmus válságának problémái a XIX. század végén. Történelmi Szemle, 1959. 1—2. sz.