Századok – 1963
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1859. évi magyar–román egyezmény 293
5* AZ 1859. ÉVI MAGYAR—ROMÁN EGYEZMÉNY 311 hamarosan kinyújtja kezét Bukovina és Erdély, valamint a Bánát felé,53 úgyhogy Kossuth helyénvalónak látta elhatárolnia magát a román—magyar vitában az ismeretes elvi alapokon. De ezzel önmaga számára el is vágta az utat a románok felé. Nem mondható el ez Klapkáról és a vele azonos vagy az övéhez nagyon hasonló nézeteket valló Telekiről, aki ugyancsak híve a románokkal való békének és hajlandó Erdély kérdését függőben tartani, a háború után egy népszavazástól tenni függővé. Klapka tehát nem jelentéktelen diverziót akart,54 hanem helyesen ismerte fel azt a körülményt, hogy a párizsi béke óta a dunai fejedelemségek egyesítésének leghathatósabb pártfogója a császár volt, ezzel III. Napóleonnak sikerült a románokat a maga szekerébe fogni, és mivel az adott helyzetben a francia császár az Ausztria elleni keleti akciót helyesli és fegyverekkel, ügynökök kiküldésével is támogatja, elérkezett tehát a történelmi pillanat, amikor a román—magyar viszony 180 fokos fordulatot vehet; most már minden a magyar fél kezdeményezőképességén, rugalmasságán múlik. A nemzeti és területi intranzigencia jegyében írott kiáltványok, brosúrák helyett most szövetségi szerződés megkötésére van szükség, gyors katonai intézkedésekre, mert a háború hamarosan kitör, s akkor elérkezett a cselekvés ideje. Klapka tehát gyakorlatibb módon fogta fel a tennivalókat, mint Kossuth, nem sokat törődött a titkos politika hátsó szándékaival vagy presztízskérdésekkel, hanem azonnal elindítja az akciókat, felveszi újból a kapcsolatokat a román hazafias mozgalom befolyásos tagjaival (Golescu-Negru, Balaceanu stb.)55, tevékenységre nógatja terveinek egyik fő segítőjét, Teleki Lászlót,56 ami pedig Kossuthtal való feszült viszonyát illeti, ennek élét is elveszi nagyvonalú fellépésével: kitér a katonai vezetés kényes kérdése elől, rábízza a döntést az időre. Klapka — noha oka lett volna rá elég — nem akart szakítani Kossuthtal, kíméletes és tapintatos bánásmódot ajánlott Telekinek is, és meg is indokolta tanácsát: a volt kormányzó befolyása még mindig nagy, neve még mindig varázsige a tömegek előtt.57 A vitát egyébként megszakította Klapka márciusban bekövetkezett keleti útja: a megállapodások értelmében Cuzához sietett, hogy tető alá hozza az esedékes egyezményt. Ez volt a cavouri külpolitika intenciója: közvetlen megegyezés a magyarok és a románok között,58 s ezt egyengette kormányának utasítása szerint Victor Place, a laéii francia ügyvivő. Klapkának március 17-én Konstantinápolyból Telekihez írt levele arra mutat, hogy látta a megegyezés reális feltételeit. „Az első lépéseket minden irányban megtettem, de remélem, hogy teljes sikerrel foglak benneteket meglepni. . . Ahová megyek, semmiképpen sem olyan túlzottak már a nézetek, mint valamikor. A veszély közelsége józanabbakká és engedékenyebbé tette 53 Szarvady—Kossuth 1859. ápr. 19. OL Kossuth iratok, I. 2722. sz.; Koltay-Kastner : A Kossuth-emigráció Olaszországban. 101. 1. 54 Erre utal egyébként Irányi is Kossuthnak írott 1858. dec. 28. levelében. Irataim, I. 89. 1. 55 Ács : i. m. 29. 1. 56 Lépjen bizalmas érintkezésbe Alexsandrival. Acs : i. m. 41. 1. 57 Klapka—Teleki 1859. márc. 8. OSzK. Oct. Hung. 441. Acs : i. m. 39. 1. 68 Cavour 1859. márc. 30. Szarvadynak világosan megmondta, hogy a magyaroknak a románokkal kell megegyezniük. Százezer puskát helyezett kilátásba. Irataim, I. 1941.; Chiara : Politica segreta di Napoleone. nl. 33—39. 1. Kossuth válasza erre támadása a piemonti politika és Klapka ellen Szarvadyhoz írt ápr. 2-i levelében. Koltay-Kastner : Iratok 51. 1.