Századok – 1963
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1859. évi magyar–román egyezmény 293
AZ 1859. ÉVI MAGYAR—ROMÁN EGYEZMÉNY 313 ban részesítették a köztük megjelent Klapkát, mert benne a francia kormány küldöttjét látták.62 Cuza számára teljesen kézenfekvő volt, hogy egyezségre lépjen a császár intencióit képviselő Klapkával. Szorosabban kötötte ezzel hozzá hazája sorsát a francia külpolitikához, melytől még sokat remélt, hiszen a kettős választás s vele a fejedelemségek egyesítésének végleges elismertetése még nem következett be, a román egyesülés ügye nemzetközi huzavona tárgya volt, s a francia támogatás ezután is döntő súllyal esett latba. A magyarokkal kötött egyezmény ezenkívül közeledést jelentett a Cavour-féle politikához is, melynek támogatását Cuza már eddig is élvezte, ezután sem akarta elveszíteni. Ehhez járult még Victor Pincénak meggyőző érvelése. 1855 óta töltötte be a laçii konzuli tisztet, ott állott a román nemzeti mozgalom mellett a legviharosabb években, most pedig személyes rábeszélőképességét latba vetve nagy mértékben hozzájárult az Ausztria-ellenes terv elfogadtatásához. A döntésnek tehát — mint látjuk — egész sor mozzanat egyengette az útját, s nem könnyű eldönteni, hogy az indokok közül melyiket tegyük első helyre. Abban a levélben, melyet az első Klapka —Cuza egyezmény aláírása (március 29.) után közvetlenül küldött a fejedelem a császárnak, ezt olvashatjuk: „Síre, volt alkalmam Klapka tábornokkal találkozni s vele megbízatása célja felől értekezni. Megfontolván a kérdéseket, melyeket elémbe terjesztett, nem lehetett, hogy főleg saját hazám érdekeinek szempontjából ne csatlakozzam a tervhez, mely már Felséged helybenhagyását megnyerte."63 Abban az időben küldte ezt a levelet Párizsba, amikor a kettős választás körüli vita döntés felé haladt. 1859. április 7-re tűzték ki az öthatalmi konferenciát, melynek döntenie kellett arról, mennyiben egyeztethető össze a kettős választás az 1858. augusztus 19-i jegyzőkönyvben foglaltakkal. Cuza számára életkérdés volt, hogy ez a konferencia kedvező döntést hozzon, hiszen helyzete az elismerés késlekedése következtében odahaza is teljesen bizonytalan volt, mint kiderült, különösen Moldvában nem állott mögötte teljes határozottsággal a közvélemény.64 Április 12-én ugyan létrejött Párizsban a megállapodás, melyben úgy döntöttek, hogy a kettős választás nem felel meg az augusztus 19-i elveknek, de hogy megelőzzék a kellemetlen eshetőségeket, melyeket egy új választás vonhat maga után, és eltávolítsák a fejedelemségek közigazgatását gátló akadályokat, kötelezik a Portát, ismerje el Cuzát fejedelemnek. A török kormány ennek ellenére fenyegető magatartást foglalt el, ami Cuzát arra ösztönözte, hogy sürgősen hozzálásson serege szervezéséhez és Ploestinél egy nagyobb sereget tartson készenlétben. A román közvéleményt nem nyugtatta meg az önhatalmi döntés, mely csupán a tényeket ismerte el, azt is tartózkodással, s a belső helyzet nyugtalanságára mi sem jellemzőbb, mint az a pokolgépes merénylet, melyet Cuza ellen követtek el — állítólag Ausztria ügynökei. Már-már úgy festett a dolog, hogy Cuza feloszlatja a nemzetgyűlést és a katonaságra támaszkodva diktatórikus kormányzást vezet be.05 Április hónapban Cuza serege készen állott mind a török, mind az osztrák irányában arra, hogy megkezdje a hadműveleteket; a városok védelmére milíciát szervezett, melyet idővel rendes hadsereggé akart átalakítani. A fejedelem bízott abban, hogy döntő pillanatban a román nép nem hagyja cserben, s mint egy ember áll melléje a két külső ellenséggel szemben, mely az egyesülés művét legközelebbről fenyegeti. Ezzel egy 621. Ghica : Amintiri. III. Craiova, 5. 1. 63 Cuza—III. Napoleon 1859. márc. 29. Kossuth : Irataim, III. 241. 1. 84 D. A. Sturdza : i. m. IX. 310. 1. 65 Így látta Place a helyzetet. D. A. Sturdza : i. m. IX. 327. 1.