Századok – 1964
Közlemények - Spira György: A vezérmegye forradalmi választmánya 1848 tavaszán 713
A VEZÉRMEGYE FORRADALMI VÁLASZTMÁNYA 717 De még inkább mutatja ezt a választmánynak a vita végeztével hozott határozata, amely a szóbanforgó törvény változatlan formában történő esetleges életbeléptetését „a szellemi kifejlésre közcsapásnak" nyilvánította s a választmány elnökét arra utasította, követelje Batthyánytól és Kossuthtól a laptulajdonosok által a tervezet szerint lefizetendő biztosíték és a sajtóvétségek elkövetőire a tervezet szerint kirovandó büntetések összegének tetemes mérséklését, hiszen a törvényjavaslatnak ezek a méltán kifogásolt pontjai elsősorban nyilvánvalóan éppen a születőben lévő baloldali sajtó ellen irányultak. Másnap, 23-án az országgyűlésnek a nemzetőrség tárgyában kidolgozott törvényjavaslata került terítékre hasonlóképpen. A választmány erről úgy nyilatkozott, „mikép azt ugyan azon szűk keblű lelkület kifolyásának tartja, mellynek kifolyása volt a sajtószabadság iránt alkotott törvénycikk", s követelte a tervezet által megszabott magas cenzus eltörlését, hiszen ezzel a törvény a falusi lakosok közül mindazokat kirekesztette volna a nemzetőrség kötelékéből, akik nem rendelkeztek legalább fél teleknyi illetőséggel, s e korlátozás alól csak nemesek esetében engedett volna kivételt . A szegénység felfegyverzését sürgetve, a választmány kétségkívül megint a márciusi fiatalok álláspontját tette magáévá, de ez evvel a kényesebb kérdéssel kapcsolatban sem lephet meg : magából a választmány határozatából is kitűnik, hogy az ülésen jelen volt földbirtokosok, akik nyilván semmivel sem voltak nagyobb hívei a nincstelenek fegyverhez juttatásának, mint pozsonyi társaik, „nem csupán az egyenlőség elvéből" engedtek ebben a — sajtószabadságnál őket sokkal inkább foglalkoztató — kérdésben is a márciusiaknak, hanem azért is, mert a pozsonyiaknál pillanatnyilag inkább átlátták, hogy az ellenforradalom részéről „oly készületek tétele mutatkozik, mellyek ellenében készületlenül maradni hon polgári kötelességnek mulasztása", s — ha erre a határozat már nem utal is — nem vitás, hogy a választmány nemesi tagjaira jótékonyan hathatott az az előző napi tömegtüntetés is, amelynek során a pesti plebejusok felháborodottan máglyára vetették a sajtótörvényjavaslat egyik példányát, nem hagyva kétséget aziránt, hogy hasonló tervezetekkel kapcsolatban hasonló módon fognak eljárni a jövőben is. Még kevésbé szorul magyarázatra, hogy a választmány liberális és radikális tagjait nem választották el egymástól nézetkülönbségek a parlamentáris kormány felállításáról szóló törvénytervezet fogyatékosságainak megítélésében , abban például — amiről a választmány harmadik ülésén, 24-én különösen sok szó esett —, hogy tudniillik nem volna szabad a most megalakuló független kormányt a megszűnő feudális kormányszékek eddigi vezető munkatársai közül akár csak egynek is a további foglalkoztatására kötelezni,10 természetszerűleg valamennyien teljesen egyetérthettek. Már kevésbé volt viszont teljes az egyetértés az országgyűlés népképviseletre alapozásának kérdését illetően. Ezzel a kérdéssel a választmány először március 26-án foglalkozott, amikor a képviseleti törvény tervezete még nem volt ismeretes, bizonyos előzetes értesülések azonban már forgalomba kerültek róla Pesten is, amikor nevezetesen olyan hírek kaptak lábra, hogy az országgyűlés a nemeseknek általános választójogot szándékozik biztosítani, a nem-nemesek választójogát viszont szintén fél teleknyi cenzushoz kívánja kötni (amely hírek egyébként csak részben feleltek meg a valóságnak : az országgyűlés a nem-nemesek választói képességét valójában, bár különben szintén igen magas, ennél mégis valamivel alacsonyabb cenzushoz, csupán negyed teleknyi földbirtokhoz kívánta kötni. Ezt a szűkkeblűséget s egyáltalán a nemesek és a nem-nemesek közötti különbségtételt azután a választmány nagy többsége nem késett elítélni: elítélték a márciusi fiatalok is, demokratikus nézeteiktől vezettetve, de elítélték a józanabb nemesi politikusok is azért, mert attól tartottak, hogy a törvény előtti egyenlőség érvényesülésének ilyetén korlátozása éppen a nemességnek okozna kárt, mivel szükségképpen felszínre hozná s esetleg kirobbanásig fokozná a nemesség és a volt jobbágyság közötti ellentéteket.11 Egységes ellenjavaslatokat viszont a választmánynak ezen az ülésen nem sikerült készítenie — nyilván azért, mert a részleteket illetően maguk a márciusi fiatalok sem voltak azonos véleményen: egyesek közülök teljesen általánossá kívánták tenni a választójogot, mások azonban maguk sem idegenkedtek bizonyos cenzus bevezetésétől, csak ezt a z Erről a választmány aznapi ülésének jegyzőkönyvében az 1. sz. bejegyzés. I Erről a választmány aznapi ülésének jegyzőkönyvében az 5. sz. bejegyzés. 10 Erről a választmány aznapi ülésének jegyzőkönyvében a 6. sz. bejegyzés. II Nyáry pl. ezen az ülésen úgy nyilatkozott, hogy a nemesség kivételezett helyzetének ilyetén fenntartása „a legtöbb összeütközéseket idézné elő", Patay hasonlóképpen úgy, hogy „nagyobb zavart szántszándékosan sem lehetne eszközölni, mint a millyet ezen rothadásig föntartott praerogativák fognak előidézni" (MT 1848. márc. 27., 9. sz. 37. 1.), Farkas János pedig az ülésen résztvett nemesek aggodalmait egyszerűen úgy fogalmazta meg, hogy ,,ha továbbra is eastok állíttatnának föl vagy a választási alap szűkre szabatnék, újabb forradalomra lenne ok", s azon a véleményen volt, hogy „a választási törvények iránt aligha egy pár nap alatt izgató népgyűlés nem fog tartatni, ha addig tudniillik nyugtatóbb hírek nem érkeznek rá nézve" (Farkas János jelentése Battyhány Lajos gr. részére, Pest, 1848. márc. 26., du. 3 óra, OLME 1848 : 168).