Századok – 1966
Közlemények - Szász Zoltán: A magyar kormány tervei a nemzetiségi pénzintézetek állami ellenőrzésére 118
TERVEK A NEMZETISÉGI PÉNZINTÉZETEK ELLENŐRZÉSÉRE 125 satát, ami azután a következő évtizedekben hol sajtóban, hol megyei feliratokban egyre gyakrabban felbukkant. A cél elérésére szánt eszköz a nézetek sokfélesége ellenére is világos. Állami támogatással versenybankokat kell létrehozni a peremvidékeken, amelyek alacsonyabb kamatlábbal „ellensúlyozhatják" a nemzetiségek intézeteit. Az alapjában véve liberális gazdaságpolitikát folytató államot a süllyedésben lévő magyar középbirtokos osztály szócsövei a nemzeti politika szükségleteire hivatkozva, dzsentrimentő szociális program megvalósítására próbálják rábírni. Amikor a jelzáloghitelbank erdélyi fiókja felállítását kellett megsürgetni, máris előkerült az az érv, hogy a bank a késedelemmel ,,az Albina és társai nemzetellenes, romboló működésének szabad tért volt szíves biztosítani".29 Hogy a hitel kielégítésért vívott harc 30 egyik eszköze a nemzetiségi intézetek elleni eszmei támadás volt, azt direkt és indirekt bizonyítékok támasztják alá. A második nacionalista hullám idején a legilletékesebbek egyike, az Albina igazgatója szerint Ugrón egy olyan kérdésre, miként nyilváníthatja károsnak a nemzetiségi pénzintézetek tevékenységét, hiszen őt épp az Albina segítette egy jó üzlethez, azt a választ adta, hogy nem a román intézetek ellen agitál, de a birtokosok érdekében „nemzeti veszedelem" jelszavával kell ijeszteni a magyar társadalmat.81 A felvetődött elképzelések is ezt mutatják, hiszen a nemzetiségi pénzintézetek ellen csak versenybankok létesítését javasolják.32 A szakminiszterek például teljesen elégségesnek tartják a „beható állami támogatással történő versenyt".33 A másik oldalról a magyar pénzintézetek állásfoglalása is erre enged következtetni. Még a nemzetiségi bankok intenzív fejlődésének korszakában is egyetlen módszert ajánlanak a nemzetiségi pénzintézetek „általánosságban véve hasznos, a magyarság szempontjából azonban káros" fejlődésének ellensúlyozására: „a magyar tőke tisztességes versenyét, melyen kívül más eszköznek helye nem lehet".34 A századforduló előtt a nemzetiségek gazdasági életének állami szemmeltartására nem került sor, hisz a liberális felfogás ettől eleve elzárkózott. Azonkívül a nemzetiségi kérdésbe, mint a magyar politikai élet egyik kulcskérdésébe történő nagyobbszabású állami beavatkozást megnehezítette az osztrákmagyar közjogi viszony körül meg-megújuló vita kiéleződése. Elmondható, hogy az egész koron át a nemzetiségekkel szemben elsősorban az elnyomás politikai oldala érvényesült. A Bánffy-féle hangos nacionalizmust felváltó „Széli-csend" nemzetiségpolitikai vonatkozásban szakított a nyílt politikai erőszak elvével és burkoltabb módszerek felé fordult. A nemzetiségek — bár Bánffy bukását megkönnyebbüléssel fogadták — bizalmatlanul szemlélték az új irányzataiben- 29 Erdélyiek bolondítása. Ellenzék, 1888. aug. 18. és Ellenzék, 1888. júl. 4. 30 A középbirtokosok a hitelszervezet decentralizációját szerették volna elérni. Zónák felállítását javasolták s az itteni intézeteket az állampénztárból akarták pénzzel ellátni. L. M.: Megelőzés. Magyarország, 1900. ápr. 5. 31 „Az én kedves magyar nemzetem olyan nemtörődöm, hogy megmozgatásához vasvillával kell bökdösni, mint a bivalyt, ijeszteni kell román részről fenyegető nemzeti veszedelemmel." Parteniu Cosma : Secuii ei „Albina". Revista Economica, 1901. 47. sz. 32 A birtokosok állásfoglalása egy mondatban így hangzott: „Csinálják meg egyszer már a magyar Albinát." Ld. Nemzeti feladatok. Budapesti Hirlap, 1900. jan. 9. 33 Vö. Kemény G. Gábor : Iratok... I. köt. 145, 397. 1. 34 O. L. Ker. Bank iratai. Projektumok. Erdélyrészi Magyar Jelzálog Hitelbank 1894-i emlékirata. Pénzintézeti Szemle, 1906. febr. 25.