Századok – 1966
Tanulmányok - Valiani; L.: Tárgyalások Ausztria-Magyarország és Olaszország között 1914–1915-ben 787
L. VALIANI Macchio és vatikáni kollégája, Schönburg herceg anélkül, hogy a német katonai körök illúzióit osztotta volna — ezek ugyanis csak azok malmára hajtották a vizet, akik Bécsben eleve elutasítottak minden engedményt és könnyen meg tudván cáfolni Olaszország Entente elleni esetleges háborúja lehetőségét, felhasználták ezt ürügyül ahhoz, hogy ne adjanak hitelt egy Ausztria-Magyarország elleni olasz támadás valószínűségének — arra a következtetésre jutottak, hogy az olasz politika a beavatkozás felé fejlődik.39 Január 6-án Sonnino emlékeztette az osztrák-magyar nagykövetet, hogy a 7. cikkelyben előirányzott kárpótlás megállapítását nem lehet tovább halasztani és bár nem kifejezetten, de értésére adta, hogy Olaszország Trentot követelné.40 Ugyanaznap Macchio hosszú magánlevelet írt Berchtoldnak és azt tanácsolta neki, hogy a Monarchia megmentése érdekében határozza el magát területi áldozatokra, esetleg olyan olasz kötelezettség ellenében, mely szerint Olaszország a későbbiekben tesz valamely szolgálatot szövetségesüknek. Macchio meggyőződése volt, hogy enélkül előbb-utóbb bekövetkezik az olasz támadás, ha másért nem, az intervenciósok köztársasági forradalmától való félelemből.41 Minthogy a bécsi német nagykövet is állandóan erre ösztönözte, megmutatva neki Bülow aggasztó tartalmú titkos jelentéseit, Berchtold elhatározta magát. Január 9-én javasolta Ferenc Józsefnek Trento átengedését, de ez hallani sem akart róla, olyan területről lévén szó, mely különösen kedves volt családjának.42 Másnap — Conrad üzenete ellenére, aki a politizáló katonára oly Schweinitz őrnagy küldött, és amelyekben már jóelőre jelezte az olasz beavatkozást, lásd Wilhelm Spickernagel: Fürst Bülow. Hamburg, 1921. 211. és k. 1., továbbá magának Bülownak emlékiratait. 39 H. H. St. A. i. h. Macchio Berchtoldhoz, jan. 3. Macchio szerint (jan. 3-i jelentés) a római német katonai attasé, aki biztosra vette a következő tavaszra az olasz beavatkozást, ha a megegyezés létre nem jön, szükségesnek tartotta tisztázni, hogy nem áltatja magát arra vonatkozólag, hogy Olaszország bizonyos ellenszolgáltatások fejében rögtön Franciaország ellen fordulna. Számítása egyszerűen a következő volt: miután hozzásegítette Trentohoz, Németországnak joga lesz azt kérnie Itáliától, hogy csapatait az osztrák határról a franciára szállítsa át; ez arra kényszerítette volna Franciaországot, hogy megerősítse ezt a határát és ezzel csapatokat vonjon el a német frontról. A németeknek ez azért is előnyt jelentett volna, mert így Ausztria-Magyarország, megszabadulva az olasz oldalról jövő fenyegetéstől, nagyobb erőket tudott volna bevetni az orosz fronton. Ha ez a helyzet nagyobb német győzelmeket tett volna lehetővé nyugaton, Itáliát ez arra ösztönözhette volna, hogy megszerezze magának Tuniszt. 40 Uo. 41 Macchio: i. m. 72. és k. 1. Szerinte Cadorna volt az, aki az Entente végső győzelmének biztos hitében nyomást gyakorolt a még habozó Salandrára és Sonninora. Macchio Berchtoldnak, 1915. jan. 13. — H. H. St. A. — 151—P. A. XI. Italien. 42 H. Hantsch: i. m. 705. és к. 1. Gerhard Ritter: Staatskunst und Kriegshandwerk, 3. köt., Die Tragödie der Staatskunst. Bethmann Hollweg als Kriegskanzler (1914—1917). München, 1964 c. művéből kiderül, hogy maga Forgách, a bécsi külügyminisztérium osztályfőnöke, aki elsősorban volt felelős a Szerbiának küldött ultimátum végzetes megfogalmazásáért, készített emlékiratot Berchtold részére Bukovina átengedéséről Oroszországnak, vagy ehelyett Trentoéról Itáliának, ha a cári kormány nem akart volna békét kötni. Jan. 20-án Macchionak írt levelében viszont Forgách felháborodását nyilvánítja, amiért Bülow felajánlotta Sonninonak Trentot. Azt írta, ,,ez hiábavaló vállalkozás lenne, csak növelné az étvágyat és csak megpecsételné hanyatlásunkat". H. H. St. A. Nachlass Macchio, I.—4. De Forgách azután írta ezt, hogy Tisza félreállította Berchtoldot. Persze nem minden magyar politikus osztotta Tisza álláspontját. Andrássy Gyula gróf pártolta Trento átengedését. Vö. H. Hantsch, i. m. 726. 1. jegyz. Károlyi Mihály és Batthyány Tivadar, mint könyveikből ismeretes, még inkább hívei voltak annak, hogy Olaszországnak engedményeket tegyenek.