Századok – 1966
Közlemények - Simonyi Henri: Visszaemlékezések 98
VISSZAEMLÉKEZÉSEK. 99 "megköszönte, de nem fogadta el. Amikor III. Napóleon milliókat ajánlott föl neki, ezt is büszkén utasította vissza. Őt megvenni nem lehetett. És Justh Gyula azt hitte, hogy ilyen ember lesz a hazatért fia is, a vér nem válik vízzé. De igen! Amikor a koalíció uralomra jutott Tisza István, majd a darabontok bukása után, Justh Gyula lett a képviselőház elnöke, Kossuth Ferenc meg a Habsburg-király jóvoltából kereskedelmi miniszter. Justh Gyula hamar kiábrándult a koalíciós társaságból és Kossuth Ferencből. Szomorú csalódás volt, ez a Kossuth Ferenc bizony olyan alma, amelyik jó messze esett a fájától, s a vére is vízzé vált. Justh Gyula komolyan vette a nemzeti aspirációk megvalósításának a programját, az önálló magyar nemzeti bankot, önálló magyar vámterületet, magyar nemzeti hadsereget és mindenekelőtt az általános, egyenlő, titkos, községenkénti szavazati jogot. Szakított Kossuth Ferenccel, új függetlenségi pártot alakított. Letörték. Óriási vesztegetési pénzek, szörnyű terror árán jött Khuen-Héderváry Károly és Tisza István a munkapárttal, s a nagy 48-as pártból kis Justh-párt maradt a házban, alig több, mint húsz képviselővel. Justh Gyula felesége Szitányi lány volt, a bankár Ullmannn családból. Az Ulmannok zsidók maradtak, a kikeresztelkedett Ullmannokból lettek a Szitányiak. A család zsidó része a Hitelbankban, a Szitányiak a Hazai Bankban voltak az urak. Justh Gyula felesége ekkor már őszes, hallgatag, szerény, csöndes, pici asszonyka volt. Nem politizált, nem is értett semmihez. Mint valami félistenre, úgy nézett föl az urára. Három gyermekük volt, egy fiú és két lány. A János fiú, Justh párti képviselő is volt fiatalon, de szellemében egyáltalán nem hasonlított az apjára, vagy Justh Zsigmondra ; nem is volt valami nagy tehetség. Apja halála után, a háború alatt, hogy főispán maradhasson csanádi hazájában, otthagyta az apja nyomdokait követő Károlyi-pártot. A lányok közül az idősebbik Purgly Jánosnak volt a felesége. Ez a Purgly János, szintén csanádi, kisebb földbirtokos, 48-as képviselő volt a koalíció alatt, de a Justh-párt bukása után ő is kibukott, mehetett haza gazdálkodni. Az ő huga, Purgly Magdolna Horthy Miklósnak lett a felesége. Ezen a réven Justh Gyula is legalább ,,magyar rokonságba" került Horthy Miklóssal. Az első világháborúig nem sokan ismerték itthol a Horthy nevet. Horthy Miklós kis földbirtokosnak a fia, tengerész lett, aztán egész fiatalon került föl Bécsbe az udvarhoz szárnysegédi parancsőrtisztnek. Justh Gyula megvetette, utálta őt. Horthy Miklós színtiszta magyar tájról való fiú volt, a Szolnok megyei Kenderesen örökölt az apjától száz holdas birtokot, kis uriházzal, nem is kastéllyal. Bécsbe kerülve, a fiatal Horthy Miklós soha, soha ki nem nyitotta a száját magyar szóra, megtagadta édes anyanyelvét, s másképp, mint németül vagy angolul többé soha senkivel sem beszélt. Nem csoda, ha később már nem is beszélte tisztán és jól saját anyanyelvét a fehér fővezér, majd kormányzó. Amikor Justh Gyula házelnök volt, s amikor a Lukács Lászlóval való kombinációk idején Bécsben járt a királynál, ő sohasem akart ezzel a magyarságát megtagadó, eláruló Horthy Miklós úrral szóba állni. Törtető és rossz magyar, nem is ember ez — tartotta róla. Ugyan mit szólt volna hozzá Justh Gyula, ha csak két, három évvel is tovább él és megéri, hogy ez a legrosszabb magyar és ember kormányzó lett hazájában ! A nagyobbik Justh-lánynak a férje, Purgly János se volt valami nagyon rendes ember, vagy röviden: ember. Amíg Justh Gyula élt, s számított is Tornya ura, Purgly János adta a szerető férjet. Meghalt Justh Gyula. Tornyát és a nagy vagyont a három gyermek örökölte. De aztán jött az összeomlás, elúszott a nagy vagyon. Se pénz, se Justh Gyula . Purgly Jánosnak így már az asszony se kellett, s azonnal ott is hagyta a feleségét. A családja s Horthy Miklós is megszabadult a justhi emléktől. Justh Gyula makacs ember volt, csupa szenvedély, erővel és elvhűséggel, tántoríthatatlan ember és politikus. Valósággal égett belülről is ez az ember, ha a reakciót és annak gyűlölt fejét, Tiszát támadta. Ilyenkor izgalmában gyakran szinte elöntötte a vér, s a különben is vérmes ember még jobban kipirult. A túloldalról vörös ökörnek csúfolták érte. Okos, művelt ember volt. Volt benne sok a jó européerből és főleg volt benne sok megértés, látója volt a nép bajainak, emberséggel és egyszerűséggel, igaz, valami mély konoksággal is. De ez nem hogy az erényeit kisebbítette volna, inkább emelte sokunk szemében. A Reviczky utcai Wenckheim-palotában bérelt lakásából többnyire kocsin, az akkor divó két lovas gumirádlis fiákeren vitette magát reggelente a parlamentbe. A lakása közelében, a Múzeum utca sarkán volt a fiákeresek standja. Finom urak voltak ezek a fiákeresek, a bakon fekete vagy szürke keménykalapban, a vártán finom szivarral a szájukban, füstölve diskurálva egymással a bakról. Mikor a fiákerek gazdái messziről látták közeledni Justhoz, mind ahányan voltak, a lovak közé csaptak, usgyi, vágtatva rebbentek szét. Ismerték jól az öreget, aki mindig pontosan leadta a kijáró tarifát, de a felét, a jó borravalót nem ismerte. Tisza István elleni harcán kívül az általános választójogért való komoly kiállása, küzdelme volt élete legjellegzetesebb dolga. Még Ausztriában is már elég sok szociáldemokrata képviselő ült a Reichsrathban, amikor nálunk a választásokon egy-egy szociál-