Századok – 1967
Tanulmányok - Iszlamov; T. M.: Az 1917. évi osztrák–magyar kiegyezés megkötése 3
AZ 1907. ÉVI OSZTRÁK-MAGYA KIEGYEZÉS 21 mális jóváhagyása volt — a kormány megingott helyzetét volt hivatva megerősíteni. A tárgyalásokban szünet állott be, melyet a magyar kormány tagjai arra használtak fel, hogy előkészítsék a talajt a visszavonulásra. Fordulat a tárgyalások menetében Tavasz végére a budapesti és bécsi hivatalos körök kapcsolatában alig észrevehető, bár határozott javulás következett be. A két fél magatartásában észlelhető változást mindenekelőtt az váltotta ki: kölcsönös volt a kívánság, hogy a konfliktust ne élezzék ki, ami a legváratlanabb és legkevésbé kívánatos következményekre vezethetett. Miután meggyőződtek arról, hogy maximális céljaik: a magyaroknál a katonai kérdésekben, az osztrákoknál a hosszúlejáratú szerződés elérésében megvalósíthatatlanok, a két kormány magának a gazdasági szerződésnek a konkrét pontjait kezdte megvitatni. Még a tavaszi tárgyalások során a Beckkormány úgy döntött, hogy elvben elfogadja azt a magyar javaslatot, amely a kereskedelmi-vámszövetséget szerződéssel, s a lényegében azonos vámtarifát autonóm vámtarifaként kívánta elfogadtatni. Ezért cserébe Ausztria azt követelte, hogy növeljék meg Magyarország részvételét a közös kiadások fedezésében, hogy a magyar kormány mondjon le arról a szuverén jogáról, hogy egymaga rendelkezzék a közvetett adókból befolyó jövedelmekkel azzal az iinitorsrypl knov pervsccips törvényhozás szükségrel a közvetett adók tekintetében. A közös szakbizottsági ülések, amelyek Budapesten zajlottak le 1907 májusában—júniusában, a két kormány álláspontjának közeledéséről tanúskodtak a kiegyezés némely pontjában, bár az alapvető vitás kérdések még igen messzire voltak a megoldástól. Nem kis jelentősége volt Ferenc József nyílt fellépésének az alapvető osztrák követelések mellett. A császár június 19-én elmondott trónbeszédében annak az óhajának adott kifejezést, hogy az Ausztria és Magyarország közötti gazdasági kapcsolatok szabályozása a régi tradícióknak megfelelően menjen végbe, s ne tegyék ki veszélynek a Monarchia épségét és egységét. A trónbeszéd „kedvezőtlen benyomást keltett"... „kivétel nélkül valamennyi koalíciós pártban", amelyek úgy fogták azt fel, mint a gazdasági függetlenségre való magyar törekvések egyenes elítélését.65 Mi több, a trónbeszédben teljesen váratlanul ismét felvetődött, ha burkolt formában is, a hadsereg létszámemelésének kérdése, annak ellenére, hogy a korona még 1906 áprilisában kötelezte magát, nem fogja ezt az ügyet erőszakolni. Ugyanakkor az osztrák kormányfő programbeszédében a Reichstagban azzal fenyegetőzött, hogy a tárgyalások kudarca esetén Ausztria előnyben fogja részesíteni „a szabad és erős kéz politikáját", szemben a Magyarországgal fennálló ingatag kapcsolatokkal, amelyek nem nyújtanak garanciákat életfontosságú érdekei számára. Megjegyezve, hogy a tárgyalások „igen akadozva" haladnak, és kifejezve sajnálatát, hogy nem lehetett hosszú időre szóló kiegyezést kötni, Beck kijelentette, hogy határozottan reméli, sikerül 10 esztendős kiegyezést kötni valamennyi kérdésben.66 Noha az osztrák miniszterelnök fenyegetései — mint mindig — most is heves viharokat váltottak ki a koalíciós pártok OOi/ ' O«/. Oi/ O «/ 65 AVPR. Politarchiv. 1907. 681. i. e. 122. 1. Jún. 20-i jelentés. 66 AVPR. Kancelláriai K. 1907. 133. i. e. 470. 1. Jún. 24-i jelentés. 129 — 130. 1.