Századok – 1968
Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 720
720 [TÖRTÉNETI IRODALOM természetesen azoktól sok egyes esetben elhajolt; kevésbé hatottak a gyakorlatra a törvényjavaslatok, különösen az 1843. évi büntető-törvényjavaslatnak a feudális jogelvektől élesen elütő, polgári büntetőjog megvalósítására törekvő kezdeményezései. Van azonban nyoma annnak is, hogy ezek az elvek is a köztudatba kerültek. Több esetben kimutatja, hogy a kezdetben teljesen feudális gyakorlat lassanként enyhült, az új büntetőjogi eszmék hatottak az eljáró bírákra. Ez a kutatásnak fontos eredménye, mert eddig nem tudtuk, hogy Vuchetieh és Szlemenics tanításai egyáltalában túljutottak-e az egyetem falain, hisz akkor a bírák és ügyvédek igen csekély százaléka szerezte jogi alapismereteit az egyetemen. Both igen komoly, nemcsak a jogtörténetben, de a büntetőjogtudományban is jól felhasználható eredményeinek azért nem szabad túlzottjelentőséget tulajdonítanunk, mert kizárólag egyetlen bíróság gyakorlatát vizsgálja. Néhány évvel ezelőtt pl. alkalmam volt rámutatni, hogy pl. a jogos védelem kérdésében éppen a Both által vizsgált korban különböző bíróságok egymástól mennyire eltérő módon foglaltak állást (Levéltári Közlemények, 1961. 124. 1.). Viszont a Both által helyesen bírált (58. 1.) közlésem azért nem rontja le Both eredményét, mert ő arra is rámutat, hogy a jogos védelem igen nehezen megítélhető kérdésében a szegedi bíróság maga is ingadozott. Volt eset, hogy a jogos védelmet csak igen nyomatékos enyhítő körülményként mérlegelték, mert a gazdája által megtámadott béres el is futhatott volna (69. 1.). Minden esetre sokkal messzebbmenő következtetéseket lehetne Both eredményeihez fűzni, ha különböző bíróságok (más városok, megyei törvényszékek, pallosjogú úriszékek) ítéleteiből is legalább néhány összehasonlítható adatot közölt volna. Igaz azonban, hogy más bíróságok gyakorlatának megközelítő alaposságú átvizsgálása a források nagy száma miatt nagy nehézségekkel jár, ha pedig csak néhány adatot közöl, kérdés, hogy azok az illető bíróságok jogi felfogását jól jellemezték volna-e. Még inkább áll ez a külföldi összehasonlító anyagra, melynek vizsgálatát Both tudatosan elkerüli, így hiányzik a dolgozat európai háttere, nehéz lett volna azonban olyan külföldi büntetőjogtörténeti munkát találnia, amelyre nyugodtan támaszkodhatott volna, hogy azokból a vizsgált kor európai büntetőjogi gyakorlatának áramlatait kétséget kizárólag megállapíthassa. DEGRÉ ALAJOS HELYTÖRTÉNETI KIADVÁNYOK A nagyrédei „Szőlőskert Mezőgazdasági Termelőszövetkezet" anyagi támogatásával jelent meg Molnár József könyve Nagyréde történetéről. (Molnár József : Nagyréde története a feudalizmus korában. Bpest, Gondolat Kiadó, 1966. 172. 21 képtábla). A csinos külsőben, gondos és ízléses kiállításban kibocsátott könyvecske mintaszerű feldolgozása egy falu múltjának. Szerzője (akinek neve egyébként több kitűnő tanulmánya és egyetemi oktató tevékenysége alapján jól ismert) példát adott arra, hogyan lehet a helyi fejlődést a nemzeti történelem egészébe ágyazva bemutatni, az írott források adatait a régészet, nyelvészet, néprajz és irodalomtörténet eredményeinek bevonásával az élet minden területére figyelmező kerek egésszé formálni, s a legszigorúbb bírálatot is kiálló szakmai igényességgel megformált eredményeket közérthető és élvezetes stílusban előadni. Igaz, a Mátra nyugati lábánál elterülő Nagyréde története erre jó lehetőséget is ad. Bár írásban csak 1275-ben említik először a mai közösség ősét, Alsó- és Felsőrédét, az Aba nemzetség szállásterületén fekvő falu már a honfoglalás óta lakott hely volt. Földrajzi fekvése, mindent megtermő jó földje az átlagosnál változatosabbá tették parasztsága életét, s ehhez járultak még a falu földesurai, a Rhédeyek országos politikai szereplése révén rájuk visszasugárzó időnkénti előnyök. Molnár József nemcsak a település külső történetét, a termelés fejlődését és a jobbágyfalu társadalmi rétegződését tudja felvázolni, nemcsak az országos események helyi visszhangjára figyel, hanem megmutatja a paraszti élet egykori hétköznapjait, az egyház által formált hitvilágot és műveltséget is. A munka 1852-vel zárul, amikor a rédei parasztok közt is végleges formában kimérték a volt jobbágyok és zsellérek úrbéri illetőségét. Remélhetőleg hamarosan olvashatjuk Nagyréde történetének ezt követő fejezeteit is. [Csak zárójelben említjük meg a könyv néhány elírását. A Dobó-örökség, benne Réde 1/4-e is, nem Dobó István „német rabsága" után került a Lorántffyak kezére, hanem Dobó Ferenc halála, a család kihalása után (73. 1.). Rhédey Claudia férje nem László, hanem Sándor württembergi herceg volt (168. 1. 215 jegyz. és 121. 1.), Rhédey Lászlónak Mária nevű lánya nem volt, így József nádor nem is vehette feleségül. József nádor 3. felesége a württembergi herceg lánya, Mária Dorottya, Rhédey Claudia sógornője volt (121. 1.).]