Századok – 1971
Közlemények - Duczynska Ilona–Horváth Zoltán: Polányi Károly és a Galilei Kör 89/I
1* POLÁNYI KÁROLY ÉS A GALILEI KÖR 99 amelynek tanúja voltam: gyűlés a Kör sörház utcai helyiségében, egy a hadügyi népbiztostól kiküldött diák jelenik meg sürgős megbízással. Az elnök a napirendet letárgyalja, majd a toborzó galileista diáknak akarja átadni a szót. Tiltakozó hangok : 1›Az alibi Kör van kormányintézmény ! A gyűlést bezárni tu A gyűlés bezárása után rövid toborzó beszéd. Az összes diák jelenlévők, az előbbi tiltakozók is egymás után a frontra jelentkeznek. A Körnek nem volt már egyetlen tagja sem, aki nem állott volna kivétel nélkül a diktatúra rendelkezésére, de e Galilei Kör maga még mindig, az utolsó percig kitartott függetlensége mellett. Amit 1917-ben a katonai hatóságok nem akartak elhinni, mert hihetetlennek tetszett, hogy a Galilei Kör nem szervezője az utcai béketüntetéseknek, antimilitarista akcióknak, az általános sztrájk kitörésének, mégis igaz volt. Helyesen tudták ugyan, hogy ezeket a forradalmi akciókat a gyári munkásokkal együtt a galileisták vezetik és irányítják, de a Kör maga tényleg nem vett részt bennük. Nem is vehetett volna. Nemcsak kényszerképzet erejével ható hagyományai tiltották el ettől, hanem a tagjai közötti politikai nézeteltérések is. A Galilei Kör békeakciója csupán eszmei és kulturális keretek között mozgott, nemmérsékletből hanem örökölt politikamentesség miatt. Szertelen valószínűtlenség? Ellentmondások halmazai De mióta valószínű az igazság, mióta ellentmondásmentes a történelmi valóság? Nem, a személyi kapcsolat megszakadása dacára, a két kör egy volt. -4 független igazságkeresés szelleme, amely minket tanulásra és tanításra serkentett, olyan tömegoktatásra, amely valóban az orosz diákságra emlékeztetett szakszerűségében, a háborús nemzedéket vitte tobb, vitte előre, azon az úton, amelyen nincs megállás. Igazságkeresés. A Galilei Kör első perctől kezdve a szellemi élet, az igazságban való élés kötelező mivoltát hirdette, nemcsak a múlt, hanem a jelen babonáival is szembefordult. Rubin írta meg, mint hagyták ott a diákok a derék Fényes Samu New York kávéházi monizmusát, Mach ismeretelmélete, William James pszichológiája új utakat jelentettek. Új utakat járni — így láttuk mi — fiatalok az is igazságkeresést, a szocializmusban uralkodó determinisztikus materializmussal szemben az akkori, merőben új — Európában új volt ez - aktivista idealizmust képviseltük. (A háború után a nyugatról újra importálták Magyarhonba gyengébb kivitelben.) A vallás kérdésében nem a hit értékét tagadtuk, a galileista nemzedék ismét talán első volt Európában a hit tünemény igenlésével —, hanem a hiszékenység értékét. Az igazság keresés — nem aufklérista leleplező irodalom, amely a teremtés állítólag csupán állítólagos titkairól lerántja a leplet. Ma, visszatekintve látjuk, hogy ami bennük vajúdott, itt is új szemléletek hajnalhasadása volt, de a Galilei Kör későbbi nemzedékeit vájjon nem szintén az igazságkeresés vitte-e tovább mindig előre azon az úton, amelyen megállni nem szabad? ők tehetnek-e róla, ha a reggel, amely az ő hajnalukra következett, véres volt, az ő vérüktől véres . . . ? Igazságkeresés, de nem az igazságkeresés kedvéért. A nézetek kötelező voltát hirdettük. A facér értelmi képesség »mindent megértésre« való jogát tagadtuk. Nézet, amely nem meggyőződés, a nézet, amely nézet csupán«, amely nem kötelez, amelyet nem vállalunk . . . tilos. Ma tudjuk, hogy egy, az értékek világát felfedező Európa első pionírjai voltunk. De amit a fiatalabbak tettek, nem az volt-e csupán, hogy lekötelezettjei voltak az ő nézeteiknek, vállalták, amit gondoltak, vállalták akkor is, amikor az nehezebb volt, mint a mi időnkben ? A Galilei Kör mérlegét nem szabad úgy kifésülni, hogy 1906 — 14-et az aktívákhoz írjuk, 1917 — 19-et könyveletlenül hagyjuk, nehogy a mérleg passzívvá váljék. A Galilei Kör mérlegét úgy kell felállítani, hogy végig vállaljuk azt, amit 1906-ban elindítottunk. Nem úgy van, hogy az egyik korszak pozitív, a másik negatív volt. Egészében volt a munkánk jó is, rossz is. A Galilei Kör nagyot alkotott, de nagyot pusztított (mulasztott) is. Nemzedékek óta a magyar közéletben az erkölcsi mérték nem volt kötelező. A munkásosztály képviselői, akiket a magyar fertő hínárja a legkésőbb kapott el, századunk első évtizedében már szintén az üzletes vagy legalább a kényelmes opportunizmusba sülyedtek. A Galilei Kör meghozta azt, ami nélkül szégeyenné válik az élet: az önzetlen odaadás kötelmét mások jogaiért, a mások igazáért. Csak az együgyűek fognak mosolyogni rajta, ha felhozzuk, hogy a Galilei Kör számtalan fluktuáló tagja között, akik rettentő szegénységben — és igen csekély ellenőrzés mellett — szedték be a Kör pénzeit, talán egy vagy két eset kivételével nem fordult elő személyes visszaélés, ilyen nagy volt a Kör fegyelmező és energizáló hatása, vagy ami még többet moruló, stréberek, érvényesülni akarók ösztönösen kerülték a Kört. A névtelen munka divattá vált. Személyeskedést — ne feledjük, ifjakról, pláne diákokról volt szó — nem tűrt meg atmoszférájában, tárgyilagos, személytelen, pedánsan pontos teljesítményt követelt, személyes haszon, személyes hiúság nélkül, szereplés nélkül . . . Meggyőződésem, hogy az októberi forradalom ragyogó szeplőtlensége, de még inkább mert aránytalanul nagyobb volt a kísértése — a kommünnek egyéb botlásain mérve aránylag tiszta és emberi mivolta a galileista elemek benn voltának köszönhető. Oroszországban sok évtizedes diákmozgalom növelte a bolsevikiek forradalmi puritanizmusát. Nálunk egy szörnyű háború barlanglakói törtek elő éhesen, rongyosan a forradalom porondjára. Ha a galileisták nincsenek, ki tudja miféle szégyennel volnának ma a történelem lapjai gazdagabbak.