Századok – 1972
Tanulmányok - Nemes Dezső: Szabó Ervin ideológiája és kapcsolata a forradalmi szocialistákkal 892/IV–V
NEMES DEZSŐ Szabó Ervin e nézeteiből következett, hogy ő is a burzsoáziát tekintette a demokratikus átalakulás hivatott vezetőjének, s a Magyarországi Szociáldemokrata Párt fő feladatát szintén abban látta, hogy segítse a polgárságot politikai hatalmának kiépítésében a polgári demokrácia útján. Ebben az értelemben helyeselte a párt választójogi harcát, sőt még a Kristóffyval való paktumot is. Groszmannal folyó vitájában Garami meg is írta egy levelében a pártvezetőség taktikai lépéseiről szólva: „Olyanok is, akiknek mindig külön véleményük van, teljesen helyeslik a történteket, pl. Szabó Ervin."25 A szindikalista szemlélet e politikának nem volt akadálya, legfeljebb aktívabb, erőteljesebb vitelét sürgette, nagyobb súlyt helyezve a tömegfellépések ösztönzésére. A parasztsággal való forradalmi szövetség, a parasztság földszerző törekvéseinek támogatása é6 s általában egy demokratikus néphatalom kiharcolásának közvetlen célja Szabó Ervint nem foglalkoztatta, jelentőségét csak 1917-ben, az orosz forradalom kapcsán ismerte fel. Szerinte a munkásság gazdasági harcának fejlődése és a szakszervezetek döntő erővé válása az, ami a szocialista célok szindikalista szellemű népszerűsítésével együtt elvezet a szocialista társadalom megszületéséhez, mégpedig a végső győzelmet kikényszerítő általános sztrájk útján. E felfogást az 1911-ben megjelent A tőke és a munka harca című munkájában fejtette ki részletesebben. Megküzdeni a kapitalizmussal ,,csak egy területen lehet — írja —, ott, ahol a tőke és a munka közvetlenül találkozik, magának a gyárnak falai közt. .. "27 Megállapította, hogy „a tőke és a munka harcának lényegét" Marx ismerte fel, ,,de őróla sem lehet mondani, hogy az ő elmélete és az ő programja lett volna a valóságos munkásmozgalom iránymutatója".28 Hogyan nyilváníthatta az igazságkereső Szabó Ervin Marx tanítását és az eleven mozgalomban betöltött sok irányú tevékenységét olyannak, mint amely nem „a valóságos munkásmozgalom iránymutatója"? Úgy, hogy a munkáspártot — most már nem Marxra hivatkozva, hanem saját felismeréseként — csak a kapitalizmus fejletlen szakaszában, mégpedig a polgári demokrácia „teljes kiépítéséig" terjedő időszakban vélte csupán átmenetileg hasznosnak. „Ahol a polgárság nem végzi — írja —, vagy lanyhán végzi az állam demokratikus átszervezésének munkáját, ott és addig a munkásosztály vállalja ezt a feladatot. De csak ott és csak addig. A munkásosztály autonóm politikai harca a demokratikus fejlődés függvénye." Éppen ezért az „igen fejlett iparú országokban nincs autonóm munkáspárt".29 E megállapítását mindenekelőtt Angliára és az Amerikai Egyesült Államokra vonatkoztatta, mondván, hogy ott nincs „az osztályharc alapján álló. . ., a munkásmozgalomban számottevő párt". Nem a munkásarisztokrácia különösen erős befolyásának tulajdonította 25 P. I. Arch. 669. F. 1906. 26 Megjegyzem itt, hogy a nyugat-európai pártokban a mezőgazdasági kisüzem vagy nagyüzem kérdésében a marxisták és a revizionisták között keletkezett vitában Szabó Ervin a revizionisták felfogását tette magáévá. Marx: Adalékok a közgazdaságtan bírálatához című munkájához írt Bevezetésében a termelés koncentrációját illetően azt állapítja meg, hogy az iparban kétségtelenül a Marx által megállapított folyamat megy végbe, „azonban nem vált be Marx jóslata a mezőgazdaság terén" (Marx és Engels Válogatott Művei II. köt. 154. 1.). S ezt Szabó Ervin 1909-ben írta ! Politikai következtetést azonban akkor nem vont le ebből a megállapításból. 27 Szabó Ervin: A tőke és a munka harca. Modern Könyvtár 62 — 63 — 64. sz. Bpest, Politzer, 1911. 39. 1. 28 Uo. 40. 1. 29 Uo. 58. 1.