Századok – 1972
Tanulmányok - Nemes Dezső: Szabó Ervin ideológiája és kapcsolata a forradalmi szocialistákkal 892/IV–V
SZABÓ ERVIN IDEOLÓGIÁJA 903 ezt, hanem a polgári demokrácia kiépítettségének. Ebből eredőnek tekintette azt, hogy az angol munkáspárt tagjai „túlnyomórészt meggyőződésükben és tetteikben a radikális pártok csatlósai".30 Úgy vélte, hogy a „teljesen kiépített" polgári demokráciában az önálló munkáspártnak már nincs létjogosultsága. Mi vezet hát a kapitalizmus megszűnéséhez? Szabó Ervin válasza: a munkásság közvetlen akciója! Ilyen „minden cselekedet, amely munkások által a munkásokért történik". S „a közvetlen akció legsúlyosabb, legveszedelmesebb eszköze — a munkabeszüntetés, a sztrájk''. Ez „nemcsak a legsúlyosabb, de a végső eszköz is, a munkásmozgalom ultima ratiója".31 Szabó Ervin abban látta a majdani kivezető utat, hogy az általános sztrájk hatására a burzsoázia lemond a termelőeszközök tulajdonjogáról, tőkéjéről, s átadja a munkásoknak, az eleven termelőerőknek. Mikor? ,amikor a kapitalista már nem tud megteremteni olyat, aminek társadalmi értéke fölülmúlná annak az értékét, amit ez a szerszám jelent a társadalomnak. Amikor annyi képesség, erő, szervezettség lesz fölhalmozva az eleven termelőerőben, hogy ennek a vagyonnak gyümölcsöztetése nagyobb értéket jelent a társadalomnak, mint a vállalkozók minden képessége a mechanikus termelőerők fokozására. És akkor majd megkezdődik az erők végső összemérése." S a majdani „végső harcoknak, világsztrájkoknak, igazi általános sztrájknak célja. . . mi lehetne más, minthogy megszüntesse a tőke és a munka százados nagy harcának egyetlen okát: azt az állapotot, hogy a termelő el van választva a termelőeszközöktől".32 Szabó Ervin szemléletén a szabadversenyes kapitalizmus feltételei tükröződnek — persze szindikalista módon. A tőkés vállalkozó alkotóképességéről adott jellemzése is a szabadversenyes kapitalizmus időszakának „mintavállalkozójára" emlékeztet, s nem a tőkés monopóliumokra, amelyek a magasan képzett szakembereket, gyárszervezőket stb. szintén alkalmazottakká teszik. Az első világháború előtti Magyarországon az ipari vállalkozók ilyen típusának a képe, a szabadkereskedelmi időszak vállalkozójának ideálja uralkodott — a műszaki értelmiségen kívül — az intelligencia tudatában s általában a polgári köztudatban, pedig ekkorra a tőkés monopóliumok vezető szerepe már visszavonhatatlan ténnyé vált. Szabó Ervin azonban A tőke és a munka harca című brosúrájában sem számol a monopolkapitalizmus sajátosságaival.33 Azt hiszem, ez is közrejátszott abban, hogy az állam szerepét — különösen a polgári demokrácia ,„teljes kiépítettsége" esetére — alábecsülte, s a politikai hatalomért való harc jelentőségét nem értette meg. Ezzel viszont bizonytalanná vált a számára, vajon létrejön-e a kívánt szocialista társadalom. Ezt nyíltan meg is mondta brosúrája befejezésében: „A kapitalizmus helyét elfoglalja-e a szocializmus? Ki tudná megmondani. Mi csak azt tudjuk, hogy a társadalmi harcokban is végeredményben a hasznosabb, a jobb kerekedik felül. Hiszünk és bízunk."34 30 Uo. 57. 1. 31 Uo. 72 — 73. 1. 32 Uo. 108. 1. 33 Később, a háború éveiben — részben Hilferding : A finánctőke című munkájának hatására — foglalkoztatták őt az általa „kartelkapitalizmusnak" nevezett monopolkapitalizmus sajátosságai. Főleg az Imperializmus és tartós béke címmel 1917 májusában a Galilei-körben tartott előadásában foglalkozott ezekkel. [(Szabó Ervin: Imperializmus és tartós béke. Bpest, Pallas, 1917.) Szabó Ervin: A tőke és a munka harca. 108. 1.