Századok – 1975
Történeti irodalom - Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945–1947 (Ism. Urbán Károly) 708/III–IV
TÖRTÉNETI IRODALOM BALOGH SÁNDOR: PARLAMENTI ÉS PÁRTHARCOK MAGYARORSZÁGON 1945—1947 (Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1975. 635 l.) A sokéves, széles sávú kutatómunka eredményeit összegző vaskos kötet — a szerző több mint kétezer oldalas doktori értekezésének rövidített, kiadásra átdolgozott változata — a felszabadulás után újjászerveződő magyar társadalom osztályainak harcát elsősorban az őket képviselő pártok küzdelmén keresztül mutatja be az 1947-es országgyűlési választásokig, vagyis a „fordulat" óváig terjedően. Műfaját tekintve tehát politikatörténetet vesz kezébe az olvasó. Nehéz lenne azonban számba venni, hogy ez a rendkívül alapos feldolgozás valójában hány vonatkozásban tár fel új adatokat, hiszen a politikai harc szinte valamennyi fontosabb területét érinti. A roppant sokrétű tematikából csupán azokat a főbb témaköröket emeljük ki, amelyekben megítélésünk szerint Balogh Sándor munkája a legjelentősebb mértékben gazdagítja a népi demokratikus fejlődés történeti irodalmát. Bár a mű alapvetően a hazai eseményeket tárgyalja, mégis elsőként a nemzetközi helyzet és a belpolitika összekapcsolásáról kell szólnunk. Balogh Sándor e kettő összefüggéseinek megvilágítását mint az egyik legfontosabb szemléleti-módszerbeli követelményt állítja maga elé. Könyve előszavában utal a történeti irodalomban a belpolitikai kérdések elemzése során nem ritkán előforduló „hungarocentrikus" egyoldalúságra s hangsúlyozza, hogy az országban kibontakozó népi demokratikus forradalmi fejlődés történetét a nemzetközi viszonyok alakulásának kölcsönhatásában kívánja vizsgálni. S valóban, a szerző már a feldolgozás kezdő időpontját is a nemzetközi helyzetből kiindulva állapította meg. Az általában szokásos periodizációtól eltérően Balogh Sándor nem 1944 őszétől bocsátkozik a belpolitikai fejlődés taglalásába, hanem a második világháború teljes befejeződéséhez, a nemzetközi erőviszonyok gyökeres átalakulásához igazodva 1945 derekától veszi fel az események fonalát. Az 1944 végén és 1945 elején lezajlott társadalmi-politikai változások közül csupán azokra tekint vissza, amelyek a későbbi fejlődést döntően befolyásolták. Jellemzi a társadalmi osztályok és rétegek megváltozott viszonyát, ismerteti a demokratikus pártok szervezeti megerősödését és bemutatja kapcsolatuk kezdeti alakulását. A külső és belső tényezők együttes vizsgálata a továbbiakban több korábban egyáltalán nem vagy csak kevéssé kutatott problémakörrel gyarapítja a mű tematikáját. Közülük is első helyen a koalíciós pártok 1945-ös nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai törekvéseinek felvázolását említjük. Ez nemcsak az egyes pártok vonatkozásában ad újat, hanem érzékeltetni tudja a pártok között meglevő — kezdetben még burkoltan, inkább csak az eltérő várakozásokban megmutatkozó —, de az 1945-ös őszi választások idejére már nyíltan felszínre kerülő ellentétes álláspontokat is. A későbbiekben pedig a békeelőkészítéssel, a magyar—csehszlovák lakosságcserével és a német nemzetiségű lakosság kitelepítésével kapcsolatos pártállásfoglalásokat ismertető részekben ez a kutatási irány még adatgazdagabb formában bonatkozik ki. Ugyancsak ebbe a sorba tartozik a kormányküldöttségek moszkvai, washingtoni, londoni és párizsi útjának értékelése. Nem kisebb a jelentősége annak, hogy a kötet a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság szerepéről az eddigieknél pontosabb, árnyaltabb elemzést ad. Balogh Sándor a fenti kérdéskörök megvilágításához sokféle forrást használ fel: a hazai és külföldi forráskiadványok mellett többek között az orosz és az angol nyelvű sajtóra is támaszkodik s gyakran merít a koalíciós pártok és az MTI sajtószolgálatának anyagaiból. A vizsgálódás tárgyából természetszerűen következik, hogy a feldolgozás a koalíciós és ellenzéki pártok belpolitikai küzdelme vonatkozásában mélyíti el leginkább ismereteinket.