Századok – 1986
Tanulmányok - Szinai Miklós: A parlamenten kívüli kormányzás Ausztriában és Magyarországon az első világháború után 802/IV
2 AUSZTRIA ÉS MAGYARORSZÁG AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTÁN 803 Ennek keretében a háború idejére a polgári kormányzatra tartozó intézkedések jelentős részét átutalták egy — a hadsereg főparancsnoksága (az Armeeoberkommando G AOK) alá tartozó — Hadi Felügyeleti Hivatal (Kriegsüberwachungsamt) hatáskörébe. A háború kitörése előtt, már 1914 márciusában elnapolták az osztrák parlamentet, úgyhogy a hadüzenet idején egyszerűen nem nyilváníthatta ki állásfoglalását, és három évig egyáltalán nem hívták össze. Ausztria volt az egyetlen hadviselő ország — beleértve a cári Oroszországot és Kínát —, ahol ilyen hosszú ideig nem működött a parlament. E három év alatt Ausztriában a Stürgkh-kormány kizárólag rendeletekkel kormányzott. Míg a dualizmus első időszakában, 1867-től 1897-ig, 30 év alatt, csak 30 császári rendeletet adtak ki a 14. § alapján, a háború alatt, 1917-ig, a parlament újból való összeüléséig, három év alatt 683 császári rendelet jelent meg. Az Ausztriában az első világháború alatt kialakult joggyakorlat egyrészt csökkentette tehát a polgári kormányzat hatáskörét a katonai szervek javára, másrészt csökkentette vagy teljesen megsemmisítette a parlament ellenőrző szerepét a polgári kormányzat felett. E rendszer legdöntőbb következménye, hogy precedenst teremtett a 20. században a tartós rendeleti, parlament nélküli kormányzás számára. Úgy, ahogy ez 1933-ban Ausztriában be is következett. Csak most már nem háborúban, hanem békében. A másik súlyos következménye a kivételes hatalom gyakorlatának az esküdtbíróság tevékenységének a felfüggesztése és a politikai cselekményekért civil személyeknek katonai bíráskodás alá helyezése. A polgári szabadságjogoknak ezt a durva megsértését még a kivételes hatalom viszonyai között is csak a törvények flagráns megsértésével tudták keresztülvinni. Az első világháború kitörése után — összminisztériumi aláírással — egy 1914. augusztus 29-i rendelettel először csak egy évre függesztették fel az esküdtbíróságok működését, mert a törvények előírása csak ezt tette lehetővé. Később azonban, most már a 14. § alapján nem összminisztériumi, de császári rendelettel háromszor egymás után meghosszabbították ennek hatályát 1917 decemberéig, és egyben olyan politikai cselekményeket is katonai bíráskodás elé utaltak, amelyek az 1867. decemberi alaptörvény szerint (Artikel XI.) kizárólag az esküdtbíróság hatáskörébe tartoznak.4 Friedrich Adler e rendelkezéseknek olyan jelentőséget tulajdonított, hogy ezzel kapcsolatban államcsínyről, méghozzá nyílt államcsínyről beszélt, és Ausztria népei ellen intézett hadüzenetnek tekintette.5 Ezekkel a rendeletekkel a Monarchia 3 Hasiba: i. m. 545—547. 4 Friedrich Adler leplezte így le ezt a jogi és politikai mechanizmust az osztrák statáriális bíróság előtt. Friedrich Adler az osztrák szociáldemokrácia egyik fiatal vezetője (Victor Adler, a párt egyik vezetőjének a fia) 1916. október 21 -én lelőtte Stürgkh grófot, az osztrák miniszterelnököt. Adler ügyét 1917. május 18—19-én tárgyalta a bíróság. Friedrich Adler vor dem Ausnahmegericht. Die Verhandlungen vor dem 14. Gericht am 18. und 19. Mai 1917. Nach dem stenographischen Protokoll Verlegt bei Paul Cassierer, Berlin, 1919. (Továbbiakban: Fr. A.) 8., 22—24. és Hasiba: 548., valamint Reichsgesetzblatt (RGBL) 1914. júl. 25. Nr. 156, 1914. nov. 4. Nr. 307, 1915. júl. 17. Nr. 189, 1916. jan. 2. Nr. 6, és 1916. dec. 27. Nr. 427. 5 Fr. A. 23—24.