Századok – 1986
Tanulmányok - Szinai Miklós: A parlamenten kívüli kormányzás Ausztriában és Magyarországon az első világháború után 802/IV
SZINAI MIKLÓS jogszolgáltatása rést ütött a 19. századi Európa egész liberális jogi rendszerén. Mint majd látni fogjuk — a kizárólag háborús évekre alkalmazott joggyakorlat — ezen a téren is — békés időszakban alkalmazást nyert. A harmadik területnek, ahol a kivételes hatalom alkalmazása súlyos konzekvenciákkal járt, a gazdasági élet rendeleti kormányzását kell tekintenünk. A rendkívüli eszközökkel való kormányzásnak ez az egyetlen szférája, ahol a jogfolytonosságot fenntartották a háború végéig, majd az első köztársaság idején is, és ezzel eszközöket teremtettek a köztársaság demokratikus intézményeinek felszámolásához. Hogyan volt ez lehetséges? 1917 májusában valószínűleg Friedrich Adlernek Stürgkh gróf miniszterelnök ellen intézett merénylete és az orosz februári forradalom együttes hatásának súlya alatt az új császár uralkodásának elején, hároméves szünet után összehívták az osztrák parlamentet, és hozzákezdtek a 14. § alapján hozott rendeletek, kivételes hatalommal való kormányzás jogi rendszerének a felszámoláshoz. Karl Seitz, a szociáldemokrata párt képviselője 1917 júliusában a parlament ülésén kijelentette, hogy a szociáldemokrata párt „... bízva a dolgozó osztályokban, lerázza az abszolutizmus igáját, és véglegesen likvidálja a Stürgkh-érát... meg kell szüntetni a 14. paragrafuson alapuló rendeleteket, Stürgkh gróf és utódai időszakának ezt a szégyenét, hogy minden időre figyelmeztetés legyen: egy kormány se merészelje a jövőben a nép jogait megsérteni, az alkotmányban biztosított jogokat felfüggeszteni". Míg azonban a háború kezdetétől 1917 májusáig, a parlament összehívásáig a politikai és közigazgatási téren 173 császári rendeletet hoztak, egyedül a gazdasági életre vonatkozóan 510 rendeletet bocsátottak ki. Ezzel olyan mélyen belenyúltak a gazdasági életbe, annak saját törvényei szerinti működését annyira megbénították, hogy — félve az anarchiától — a parlamentnek nem volt bátorsága a háborús viszonyok közt a kivételes állapotokat teljesen felszámolni. Ezért a gazdasági élet bürokratikus irányítását elindító 1914. október 10-i császári rendelet helyett, de azt csupán módosítva, hoztak egy új törvényt, amelyben már nem a 14. §-ra hivatkozva, a parlament ad felhatalmazást a kormánynak, hogy a háború folyamán a gazdasági élet területére vonatkozóan rendeleteket bocsáthat ki, Így jött létre az eredeti háborús rendelet mintájára az 1917. július 24-én érvénybe lépett hadigazdálkodásra vonatkozó felhatalmazási törvény. Míg tehát politikai és közigazgatási téren a parlament teljesen felszámolta a kivételes hatalom jogi apparátusát, a gazdasági életre vonatkozóan e törvény formájában a kivételes hatalom tovább élt, és ennek alapján a kormányok újabb rendeleteket bocsátottak ki a háború végéig. Ezt a törvényt a Monarchia megszűnéséig sem számolták fel, és mikor 1918. október 30-án az Ideiglenes Nemzetgyűlés elfogadta a köztársaság ideiglenes alkotmányát, ennek 16. §-a szerint a hadigazdálkodásról szóló 6 St. Protokoll des Parlamentsitzungen 1917. 7. 22. Session, 183. Idézi: Hasiba: i. m. 550—551. Kriegswirtschaftliche Ermächtigungsgesetz (KWEG). Reichsgesetzsblatt 307 L 1917. Hasiba: i. m. 552—555.