Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Újvári Hedvig: Bazár és nagypolitika között. Az 1873. évi bécsi világkiállításról szóló tárcalevelek a magyarországi német nyelvű napilapokban III/723
730 UJVÁRI HEDVIG órát a főszerkesztő testvére, Bródy József vezette. A lap akkori példányszáma 6000 körül mozgott. 1872-ben — azaz a bécsi világkiállítás előestéjén — részvénytársaságok és bankok alakultak. Létrejött többek között a Franco Bank is, amely lapfelvásárlásokkal akart befolyást gyakorolni bizonyos érdekcsoportokra. A „közvéleménycsináláshoz" azonban kiterjedt olvasókörre volt szükség, ezért a Franco Bank igazgatója igyekezett megnyerni Bródy Zsigmondot ahhoz, hogy a Pester Journal a Neues Pester Journallal fuzionáljon. Bródy végül 60000 forint ellenében eladta lapját a banknak, és így létrejöhetett az egyesülés. Az új lap Neues Pester Journal néven jelent meg. Ezzel az akvizícióval egy nagy újságvállalt alapjait rakták le, amely a banknak új bevételi forrást helyezett kilátásba. Viszont az 1873. május 9-én bekövetkezett tőzsdekrach szertefoszlatta ezeket a reményeket. A Franco Bank is likvidálásra kényszerült: az újságvállalatot szerkesztőségi tagjaiknak kellett átengednie. Ez a tranzakció a szerződéseken alapuló igények arányában úgy került lebonyolításra, hogy Bródy Zsigmond öt, Schnitzer Ignác négy és Zilahy Pál egy részt kapott. Mind a hárman azon voltak, hogy a lap színvonalát erejükhöz képest emeljék. A munkamegosztást illetően abban állapodtak meg, hogy Bródy mint főszerkesztő a politikai, Schnitzer Ignác a lokális és a szépirodalmi reszortot látja el, míg Zilahy a politikai tudósításokról gondoskodik. Részletes újságírói programmal a lap kiadói nem álltak elő. A szerkesztői intenciókról — tulajdonképpen a konkurencia felségterületén — egy, a Pester Lloydban, 1873. december 20-án megjelent egész oldalas hirdetésben lehet olvasni. Ez rögtön azzal indít, hogy egy lapnak, melynek példányszáma 10000 felett mozog, nem szükséges programot adnia. A lap minden egyes száma program, és ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy az utóbbi negyedévben a lap példányszáma 3000-rel nőtt. Politikailag a pártatlanság mellett száll síkra, nem akar egyetlen párt szócsöveként sem fungálni. Ami számít: az igazság és a közjó. A jelenlegi Deák-pártot bátortalannak, erőtlennek, frakciókra szakadtnak, korrupcióval átitatottnak látja. Legközelebb a Ghyczy-vezette centrumhoz áll, mivel „úgy ők, mint mi is, egy erős, de liberális pártot akarnak. A liberalizmussal nem feltétlenül kell, hogy együtt járjon a gyengeség: ellenkezőleg, számunkra a liberalizmus rendet, jogbiztonságot, takarékosságot, rendezett államháztartást, egy erős és éppen ezért tisztelt kormányt és tiszta kezeket jelent." A lap a kormány működését árgus szemekkel kívánja figyelemmel kísérni, résen lesz a közigazgatási bűnöknél és hibáknál, a bürokratikus önkény és a megyei túlkapások ellen szót fog emelni, és gátat vet a korrupciónak. A főváros érdekeit és fejlődését is figyelemmel fogja kísérni, és azon lesz, hogy egy európai nagyvároshoz méltón fejlődjön. A lap gazdasági része a kereskedőknek és iparűzőknek kíván széleskörű bel- és külföldi hírekkel szolgálni. Az újság szórakoztató része az egész családnak kíván tartalmas olvasmányt nyújtani: ezt szolgálják a kisebb hírek, a tárcanovellák, valamint a folytatásos regények. Jókai művei majd minden német lapban előfordultak, így Bródy lapja sem maradhatott a kedvelt magyar regényíró írásai nélkül. Bródy számtalan Jókairegényt ültetett át németre, amelyek kötet formájában is megjelentek („Novellen", 1864 és „Traurige Tage", 1874), szerkesztőtársa, Schnitzer pedig kivál