Századok – 2012
DOKUMENTUMOK - Szécsényi András - Kerepeszki Róbert: „Ellenzék" a Turulban. A Turul Szövetségről I/171
.ELLENZÉK" A TURULBAN 201 Közvetlenül a munkatáborok megkezdése előtt a Magyar Ifjúság Nagybizottsága még egyszer memorandummal fordult a kormányhoz. Bonczos államtitkár a segítségét ajánlotta fel a németek által lakóhelyük elhagyására kényszerített csángók letelepítésére. A kormány azonban nem törődött a moldvai csángókkal. A munkatáborok alatt az itthon maradt ifjúsági vezetők megalapították a „Szabad Élet" Diákmozgalmat, mely az értelmiségi ifjúság földalatti németellenes harcainak szerve lett. A munkatáborok pedig az ifjúság jó részét alkalmassá tették ilyen harcra. A sejt-alapon való szervezkedést az egész országra igyekeztek kiterjeszteni. A szervezést a központi sejt irányította, mely 1944 júliusában Budapesten ült össze. Az összejövetelen a következők vettek részt: Fitos Vilmos (a központi sejt és a szervezkedés vezetője), Kiss Sándor, Kristó Nagy István, Majsai Emil, Szávuly Lajos, dr. Takácsy Miklós, dr. Vatai László. Ez a központi sejt felvette a kapcsolatot más ellenállási csoportokkal, így augusztusban a Nemzeti Ellenállás Diákmozgalmával (Horváth Lajos, Kardos László), a Demokrata Diák Fronttal (Zimányi Tibor) és egy ifjú kommunista csoporttal, Cserta Lajos társaságával. Kereste az érintkezést a Magyar Fronttal, mellyel szeptember elején Tildy Zoltán útján Kiss Sándor és Vatai László teremtette meg a kapcsolatot. Péter Ernőn keresztül kapcsolatban voltak a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetségével is. A Szabad Élet Diákmozgalom munkájának első fázisában a budapesti és vidéki egyetemi és főiskolai hallgatók németellenes, baloldali részének sejtalapon való megszervezésére törekedett. Október közepéig Budapesten mintegy 250, vidéken mintegy 100 diák volt az illegális munka szabályai szerint mozgatott szervezet aktív tagja. Ezek a diákok az egyre általánosabb bevonulási parancsok szabotálása céljából részint teljes illegalitásba húzódva, részint pedig a fedőalakulatokban, a Görgey csoportban és az egyetemi Kiska Zászlóaljba tömörültek. Az illegális munka sajtó tevékenységének első megnyilatkozása a Szabad Élet c. lap 6 oldalas, sokszorosító berendezéssel előállított 500 példánya volt, mely szeptember elején jelent meg. Egy részét postán küldték az éjjel, másik részét pedig kézbe adva, kézről-kézre terjesztették a beszervezett és u.n. szimpatizáló diákok között. Ezt az első kiadványt sűrű egymásutánban követték a különböző, a magyar diáksághoz intézett felhívások. A Szabad Élet c. lapnak még két száma jelent meg 1000 és 1500-as példányszámban, jelentősen tökéletesített kivitelben. Budapest kiürítése ellen két nyomtatott röpcédulát is készített a sajtócsoport 10.000-nál nagyobb példányszámban. Az egyetemi kitelepítés ellen szintén több röpcédula készült. Az ifjúság demokratikus átnevelése érdekében megjelentették Lenin egy kiadványát. A sajtótermékek terjesztését a sajtócsoport tagjain kívül az akciócsoport tagjai végezték rendszeresen. A Szabad Élet második számától kezdve egyébként a Magyar Diákok Szabadságfrontja hivatalos lapjává lett. A sajtócsoport munkája dr. Vajai László vezetésével indult meg. Azután, hogy őt a politikai rendőrség 1944. október közepén elfogta, B. Rácz István vette át a sajtómunkát. Munkatársai voltak: Hamza Andor, Horváth János, Kristó Nagy István és Szávály Lajos.