Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Zsoldos Ildikó: A Károlyiak szerepvállalásai az 1905–1906-os kormányzati krízis idején
ZSOLDOS ILDIKÓ Károlyi István politikai identitásának egyik meghatározó eleme a nemzetiségi kérdésben elfoglalt erősen nacionalista álláspontja. A dualizmus kori politikai elit döntő többségéhez hasonlóan az egy politikai nemzet elvét tette magáévá, és következetesen csak a nemzetiségi lakosság elmagyarosodása jelentett számára elfogadható opciót. Ezért lépett fel kezdeményezőként a nagykárolyi uradalmat magába foglaló Szatmár vármegyében egy magyarosító közművelődési egyesület, a Széchenyi Társulat megalapítása érdekében.40 A Széchenyi Társulat természetesen kapcsolatban állt az ország többi, magyarosítást célul kitűző kultúregyesületével, így a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesülettel is, mely 1893-ban Károlyi Istvánt választotta elnökévé. Károlyi István érdekérvényesítésének legmeghatározóbb színtereként talán a Nemzeti Kaszinó jelölhető meg. Az a magas presztízsű, szinte kizárólag arisztokratákat tömörítő társaskör, melynek megálmodói és megteremtői között találjuk nagy tekintélyű édesapját. Károlyi Györgyöt elsőként 1841-ben választották be a vezetőségbe. 1842-ben és 1843-ban szintén bizalmat szavaztak neki. 1852-től 1877-ben bekövetkezett haláláig minden évben bekerült a háromfős igazgatóságba.41 1878-ban Károlyi István tulajdonképpen „átvette” György gróf helyét, és 1894-ig minden esztendőben beválasztották a nívós társaskör irányító szervébe. Arisztokrata körökben véleményformáló tényezőnek tekinthető elsősorban vagyoni helyzete, érdekérvényesítő képessége, továbbá karizmatikus személyisége miatt. Apjával ellentétben ő jó szónok volt, igazi vezéregyéniség, bár nyilvános beszédei alapján azt valószínűsíthetjük, hogy komoly szakpolitikai kérdések fejtegetésébe – nem teljesen kielégítő felkészültsége miatt – nem bocsátkozott. A dualizmus korának egyik vezető sajtóorgánuma, a Pesti Hírlap a magyar anyagi függetlenség és gavalléria szimbólumaként tekintett a népszerűség-kereső magatartásformáktól nem idegenkedő Károlyi grófra, aki „egy közbeszólással is nagyobb hatást ér el, mint más a nagyszabású beszédekkel”.42 szolgált, Vécsey László is írt róla nővéreinek. A báró információi szerint „a tavaly nyáron oly sok port felverő” Zichyt haslövés érte, amibe negyednapra halt bele. Lásd A szatmári Vécseyek a 19–20. században. Szerk. Zsoldos Ildikó. Nyíregyháza 2011. 93–94. 40 Az 1900-as népszámlálás adatai szerint Szatmár vármegye 340 689 fős összlakosságának (Szatmárnémetivel együtt 367 570 fő) 61,62%-a vallotta magát magyarnak, 34,59%-a románnak. Szatmárnémeti törvényhatósági joggal rendelkező várossal együtt ez az arány 63,94%-os magyar és 32,31%-os román lakosságra módosult. Lásd Magyar statisztikai közlemények 1. kötet. A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása. A népesség általános leirása községenkint. Bp. 1902. 310–321. A vármegye lakosságának 3,75%-a német, szlovák, rutén, horvát, cigány, cseh-morva, lengyel, olasz, angol és vend anyanyelvű volt. 41 Az első évben, 1827-ben egy 11 tagú bizottság állt a Nemzeti Kaszinó élén, a későbbiekben pedig háromtagú igazgatóság irányított. A Nemzeti Casino Évkönyve 1927. Bp. 1928. 79–85. 42 Pesti Hirlap, 1893. március 9. 2.