Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Horváth J. András: A vörös uralom mint személyes élmény
A VÖRÖS URALOM MINT SZEMÉLYES ÉLMÉNY Az egodokumentumok közül a naplók egyre jelentősebb szerephez jutnak a történeti elemzésekben. Népszerűségüket és fontosságukat jelzi, hogy egyre-másra jelennek meg naplókiadások és -elemzések. Míg korábban – a memoárokhoz hasonlóan – a naplóktól is empirista adatszerűséget és forráskritikailag értelmezhető tényszerűséget vártak el, addig mára már evidenssé vált, hogy a személyes tanúságtételek jelentősége másban rejlik. A naplóíró által „jegyzett krónika” említései valójában a szerző saját magával folytatott diskurzusának személyes tereiként értelmezhetők, s így – amint K. Horváth Zsolt fogalmaz – az adott történeti esemény is megjelenhet önazonosító elbeszélésként. A Magyarországi Tanácsköztársaság (a továbbiakban: Tanácsköztársaság) időszakának kutatásában azért is támaszkodhatunk fokozottan a naplókra, mivel a proletárdiktatúra hatalomgyakorlása – példának okáért a háborús évek nyomán fennmaradt levélcenzúra miatt is – jobbára az önreflexív térbe, a személyes és családi viszonylatok közé száműzte a véleményalkotás lehetőségét. Bár az 1989-ben lezárult szocialista időszakban is szép számban jelentek meg a „dicsőséges 133 napra” vonatkozó személyes tanúságtételek – jórészt évfordulós eseményekhez kapcsolódóan –, ezek az egodokumentumok sajnálatos módon csaknem kivétel nélkül erőteljes „utószerkesztésen” estek át, és hitelességük, szemléletmódjuk sok kívánnivalót hagy maga után. (Elvileg felvethető A személyes történelem levéltári anyagban végzett kutatási lehetőségeiről lásd Sue McKemmish: Evidence of me... Archives and Manuscripts 24. (1996) 1. 30.; Catherine Hobbs: Personal archives: The character of personal archives; reflections on the value of records of individuals. Archivaria 52. (2001) 126–135. 4 A naplónak mint a személyes történet egyik fő forrásának értelmezési lehetőségeire vonatkozóan lásd Gyáni Gábor: A napló mint társadalomtörténeti forrás. In: Uő: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Bp. 2000. 148–151.; Philippe Lejeune: Önéletírás, élettörténet, napló. Válogatott tanulmányok. Bp. 2003.; Kövér György: Én-azonosság az ego-dokumentumokban. Napló, önéletírás, levelezés. In: Biográfia és társadalomtörténet. Bp. 2014. 99–123.; Paul Ricoeur: A narratív azonosság. In: Narratívák 5. Narratív pszichológia. Szerk. László János – Thomka Beáta. Bp. 2001. 15. Az utóbbi időszak néhány jelentős naplókiadása, illetve elemzése: Kunt Gergely: Kamasztükrök. A hosszú negyvenes évek társadalmi képzetei fiatalok naplóiban. Bp. 2017.; Csáth Géza: Napló, 1912–1913. Bp. 2014.; Pallavicini- Andrássy Borbála: A lelkünkhöz nem nyúlhatnak. Kitelepítési és 1956-os napló. Bp. 2016.; Radnóti Miklós: Napló. Szerk. Ferencz Győző. Bp. 2018.; Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló, 1935–1946. Szerk. Ferencz Győző. Bp. 2018.; Ifj. Andrássy Gyuláné Zichy Eleonóra: Napló, 1917–1922. Szerk. Kovács Attila Zoltán et al. Bp. 2018.; Király István: Napló, 1956–1989. Szerk. Soltész Márton. Bp. 2017. 5 K. Horváth Zsolt: Önarckép-metaforák. Emlékező elbeszélések és a „lehetséges történelmek”. Előadás, 1999. december 15. Kézirat. 6 Az időszakból csekély számú magánlevél maradt fenn, azok is – amennyire lehetett – visszafogottan reagáltak a külső történésekre. Működött ugyanis a levélcenzúra. A „Nyigri Mancika elvtársnőnek” címzésű magánlevél borítékján található zárjegyen például ez a nyomtatott szöveg olvasható: „Politikai cenzúra”. Ürményi Manci levele Nyigri Mancinak. Veszprém, 1919. máj. 29. BFL XIII.32.4 Batta- Nyigri család iratai. Ezek, valamint a korszakra vonatkozóan 1989 után megjelent kiadványok bibliográfiáját lásd Csunderlik Péter: A „Vörös Farsangtól” a „Vörös Tatárjárásig”. A Tanácsköztársaság a korai Horthy-korszak pamflet- és visszaemlékezés-irodalmában. Bp. 2019. 342–343.