Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Horváth J. András: A vörös uralom mint személyes élmény
Horváth J. András A VÖRÖS URALOM MINT SZEMÉLYES ÉLMÉNY* Kétségtelen, hogy a kutatások egyik fő célja korunkra a „megélt egykori valóság” feltárása lett – jóllehet ennek lehetőségeit illetően kételyek is felmerülnek –, s igény mutatkozik arra, hogy érzékelhetővé váljék a történelmi szereplők saját világa, tudhatók legyenek szempontjaik, érzéseik, korszaktipikus viszonyulásmódjuk. Különösen indokolt lehet ez az elvárás az olyan országos jelentőségű, fordulópontszerű események kapcsán, amikor egy politikai kataklizma ideig- óráig szükségszerűen háttérbe szorítja a mindennapok tanúságtevőinek személyes élményeit. Idővel ugyanis felmerül annak az igénye, hogy az utókor megismerje a kortársaknak az adott történelmi eseménnyel kapcsolatos benyomásait, tapasztalatait. A személyes élmények sokaságából ugyan nem „szintetizálható” az adott köztörténeti esemény kollektív érzületi tapasztalata, de egymásmellettiségük, többrétűségük hozzájárulhat egy korszak, illetve jelenségkomplexum differenciált érzékeléséhez és értékeléséhez.2 Egy, a személyes élettörténet epizódjaként megjelenő köztörténeti kataklizma, annak katarzisszerű volta s meghatározó élményként való beépülése a személyiség tudati és érzelmi világába, magát az eseményt is újradimenzionálja a résztvevő számára s személyes jelentőségűvé avatja azt. Az egyéni értelmezéseket tartalmazó feljegyzések, naplók, visszaemlékezések felhasználása kapcsán a történeti elemzés válaszút elé kerül: a forrásokat felhasználhatja az adott politikai-társadalmi jelenség differenciáltabb megismerésére, de teljesen új kutatási területre is léphet a „személyes történelem” pszichohistóriai indíttatású tanulmányozásával.3 * A tanulmány a Budapest Főváros Levéltára és az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport szervezésében megrendezett Mérlegen a Tanácsköztársaság című konferencián (2019. május 15–16.) elhangzott előadás írott, bővített változata. Vö. Gyáni Gábor: Miről szól a történelem? Posztmodern kihívás a történetírásban. In: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Bp. 2000. 17–21.; Uő: Történelem: tény vagy fikció? Hayden White: A történelem terhe. BUKSZ – Budapesti Könyvszemle 11. (1999) 3. sz. 275–276.; Czéh Gábor: A mentalitástörténet. In: Bevezetés a társadalomtörténetbe. Szerk. Bódy Zsombor – D. Kovács József. Bp. 2003. 477.; Gyáni Gábor: Az elveszíthető múlt. A mindennapi élet mint analitikus kategória. Bp. 2010. 43.; Szekeres András: Natalie Zemon Davis: Martin Guerre visszatérése. BUKSZ – Budapesti Könyvszemle 12. ( 2000) 2. sz. 163. 2 A személyes dimenzió keresésének igényéről lásd David J. Dutton: Private Papers: The Case of Sir John Simon. Archives 31. (2005) 1.; Paul Ricoeur: Objektivitás és szubjektivitás a történelemben és a történetírásban. In: A történelem anyaga. Francia történetfilozófia a XX. században. Szerk. Takács Ádám. Bp. 2004. 90.; Caroline Williams: Personal Papers: Perceptions and Practices. In: What are Archives? Cultural and Theoretical Perspectives: A reader. Ed. Louise Craven, Aldershot 2008. 55. 3 A történelmi trauma élményszerűségéről lásd Gyáni G.: Az elveszíthető múlt i. m. 268–273. Jenny Hartely: ’Letters are everything these days’: mothers and letters in the Second World War. In: Epistolary Selves: letters and letter-writers, 1600–1945. Ed. rebecca Earle. Singapore Sydney 1999. 185. 869 századok 153. (2019) 5. szám