Századunk, 1864. június - 1865. február (1. évfolyam, 7. szám - 2. évfolyam, 3. szám)

1864-09-17 / 19. szám

160 A legrosszabb étel tehát hús és borsó nélkül 3 krral drágább, mint akármelyik, a burgonya pedig a körülményekhez képest még roszabb, melyből 9 fontot lehet számítani 1 font kenyérhez, hogy a szük­séges 8,4 vérk. tápanyagot adja, m­ig 43 rész fölös marad; s igy a gyomornak s az emésztési szervek­nek 35 rész feles burgonyát kell minden haszon nél­kül feldolgozni. Igen természetes azonban , hogy e két fő táp­anyagon kívül a test fentartására több másféle is szükséges, (mint mész, villa, vas, kén stb.) melyeket a mellék­étkek, szerek, só és más anyagoktól nyeri; magától értetik tehát, hogy az ételek elkészítésétől sok függ, hogy ezen tápanyagokat az ételekből ki­vegyük, vagyis felemésztik.­­ Például a borsó igen tápláló és könnyen emészthető, szinte ilyen a lencse, de héjastól nehéz ételek, mivel a héj nem emészthető fel. Ez az eset nyilvánul azon embereknél is, a­kik sok burgonyával élnek, és kávét isznak, hogy ez a szükséges és hiányzó anyagot adja, de a miért aztán a kávéval sok czikoriát kell elfogyasztani, mely a tápláláshoz mit sem ad. Legczélszerűbb az ételek változtatása, mivel akkor ezek mindazon anyagokkal látják el a testet, amelyekre szüksége van. A krími hadjárat múltával angol kórházakban tett vizsgálódás után oda nyilat­koztak az orvosok, hogy több betegségnek az az oka, mivel a katonaság igen egyforma étellel élt. Az olasz hadjárat alkalmával meg az osztrák katonák elég hús­sal és borral éltek, mégis azért lettek volna gyengéb­bek a francziáknál, mivel azok bor­helyet sokszor kávét, czukrot stb. kaptak. Ezen összehasonlításból kiderül, hogy a mun­kások és munka­adók részul számítanak, ha mind­járt sok ételt is adnak, mert a valódi tápanyag adásá­tól sok függ; mivel a jól táplált emberek jobban dol­gozhatnak, mint a roszul táplálttak ; továbbá beteg­ségek és korai halálozása által a munkaképes embe­reknek, még felette nagyobb a nép s az állam veszte­sége. Münchenben Pettenhofer és Voigt kutatásuk után azon eredményre jutottak a többi közt, hogy a betegségeknek és halálozásnak a kaszárnyákban és táborozásban nem a fogyasztási anyagokbani hi­ány, roszaság az oka, hanem az egyoldalú vagyis egyforma ételekkel való táplálkozás. Világok szárítása természetes színük megtartása mellett. (Új iparág nők számára.) Valami 12 év előtt Angliában egy német ve­­gyész fedezte föl azon eljárást, mely szerint a virá­gokat meg lehet szárítani s azok megtartják termé­szetes szineket. Ezt a titkot aztán egy thüringiai vállalkozó drága pénzen megvette és nőket s leányo­kat százával foglalkoztatva. igy azoknak is jó ke­resetmódot nyújtva, nagy mennyiségben bocsátotta szét az igy szárított és természetes szinü virágokat, mi­által ő maga is roppant meggazdult. Azóta ez már nem titok és az ily virágok jelentékeny ipar- és ke­reskedelmi czikket képeznek. Az eljárás következő: kell egy láda, toló fe­déllel; ennek fenekét ki kell venni, a fedél alá tenni, közé pedig közvetlenül egy vas-rosta szövetet tenni. Ezután elegendő homok kell, körülbelül annyi, a mennyi a ládába fér, ezt meg kell jól szitálni, meg­mosni, megszántani s igy egy üstbe tenni, itt for­róra melegíteni, azután folytonos kavarás mellett valami száz fontra számítva mintegy V0 fontnyi stea­­rint közéje vegyíteni. Arra ügyelni kell, hogy a ho­mok a stearint aránylagosan s egyformán vegye ma­gába, azonban sokat sem kell ebből a homokhoz adni, mivel utóbbi melegítés alkalmával lefolyhatik a virágra. Ezután a ládát tetejével lefordítva a földre kell tenni, az elkészített homokból egyujjnyi réteget öntve a rosta­ szövetre, így vigyázva bele teendők a virágok , ezután pedig lassanként annyi homokot kell rájuk önteni, hogy elborítsa őket, de természe­tes állásukban és formájukban épen maradjanak a homokban egészen elmerülve. Mikor egy réteg meg­telt, másikat kell szintigy elkészíteni, ha pedig a vi­rágokat egész nagyságukban akarjuk így elkészí­teni, akkor csak egy réteg képezendő. Ha a láda megtelt, a fenekét rá kell tenni és valami meleg helyre, legjobb pék vagy czukrász kemenczére he­lyezni , és 48 óráig ott hagyni. Ezután a deszkát lassanként ki kell húzni, hogy a homok a rostán át csendesen lefolyjék egy alól alkalmazott hordóba, ha pedig a virágok levelei és szirmai közé rekedt itt-ott néhány homokszem; óvatosan kell a láda ol­dalait megkopogtatni, hogy lehulljanak. Ezen eljárás után a virágok megszáradnak és megtartják szokott természetes színeket. Néhány próba után mindenki tudni fogja az eljárást és a szá­rítási idő megtartását. Az így elkészített virágok már kereskedelmi czikket képeznek, jó tehát a virágokat mindjárt bok­rétába kötni vagy koszorúba is fűzni, hogy így külön­féle czélokra már készen és alkalmasabbak legyenek. E foglalkozás hálás, kifizeti magát, s mellette egyszerű és könnyű, a­miért különösen nők és le­ánykák is könnyen végezhetik a legjobb kedvvel, mulatságosan; akik pedig jövedelmi forrásul akarják használni, azok az ipar terén lassanként felmerülő verseny mellett ez­által foglalkozást és jövedelmet biztosítanak maguknak, a­mi a háztartásban igen fontos, hogy a család minden tagja munkája, ipara, szorgalma által fentartását és jólétét előmozdítsa. A napraforgó termelése egyre terjed. A magas, sárga, nagy tányéros és gazdagon magvas napraforgó termelése Angliában igen terjed, mivel egyre nagyobb és sok­oldalú hasznot ad annyira, hogy a gazdák figyelmét igen magára vonta. Először minden egyes magnak saját virága lévén, tehát roppant mennyiségű virágából e méhek bőven szedhetnek mézet és viaszt. A magvakból nyerni jó olajat, mely házi használatra és festéshez egyik a legjobb, különösen zöld és kék festékhez csak is ez a jó olaj; szárnyasok hizlalására nincsen jobb a napraforgó magvainál; az ezzel tartott fáczánok

Next