Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1838-05-28 / 43. szám
Közjó.. (Vége.) A’ valódi és istenes jóllét csak a’ közjóban tenyészhetik. De a’jólléten korántsem azt értjük, hogy minden szegény dorbézoljon, minden koldusnak szájába repűljön a’ sült galamb; sőt nagy kérdés, valljon azon jóltévő intézetek és kegyes alapítványok, mellyek sok helyeken a’ koldúlás’ megszüntetésére tétettek, ha ugyan őket dolog nélkül néha érdemetlen is táplálják, nem károsabbak e az erkölcsiségre, mint hasznosak? Az igazi jóllét abban áll, hogy minden szegény, minden heverő kéz, minden időben dolgot találjon. A’ haza tehát csak dolgot adjon, hogy eledelét kiki maga szerezhesse meg munka által; ez a’jóllétnek legezélirányosabb rendezete. Nem a’szegénységet kell irtani, os azt soha ki nem irtjuk, hanem a’ henyélést, a’ henyélésnek még alkalmát is, mert a’ heverésnél nincs nagyobb ellensége az emberi társaságnak. A’ munka már csak unalom ellen is legdrágább orvosság, de még a’ munka által szerzett jutalom sokkal édesebb is, mint a’ fáradság nélkül érdemünkön kívül élőnkbe vetett ajándék! Valóban, olly országoknak, mellyekben a’ henyélésre olly nyílt, mint a’vállalkozásokra zárt az út, ha ugyan állandóságról álmodoznak , nem lehet eléggé a’ munkásságot ajánlani. Ha a’ közjó’ megalapítása olly könnyű volna, mint róla egy értekezés’írása, úgy az már régen szilárd talapokon állana; mert a’ tömérdek könnyelmű lakosok közt találkoztak mindig némelly érzékeny, megsebbedt szívű elszánt hazafiak, kik nem nézhetvén a hon’ betegségét, a’ közjóra értekezéseikkel előállottak, sőt néha még iszonyú áldozatokat, alapítványokat, intézvényeket, tán önmegtagadással és megerőltetéssel is, tettek a’ közjóra’s mások’serkentésére. Jó, igen szép, igen nemes ez a’ maga helyén ’s idejében; de fájdalom, helyén’s idején kívül czért nem ér soha az illy magányos áldozat; sőt ha talál is egy két rokonkeblű bámúlót és magasztalót, annál több irigyet, gúnyolót és nevetőt lázit fel maga ellen a’ szilaj sokaságból, mig végre idővel, ha nem is az alapító’ éltében, de halála után, az egész intézvény torzképpé aljasúl, vagy eredeti czéljától egészen elvonatva, a’ ravaszság’ prédája lesz. Olly iszonyú moles a’ közjó, hogy ahhoz magányos, bármi buzgó honfi is, nem kevésbbé nevetségesen kezd, mint ha egy hangya a’ Gellérthegynek támaszkodnék, azt helyiből tovább mozdítandó. Magányos honfi, ha csakugyan akar időnap (?) előtt a’ közjóra áldozni, nagyobb *) Bizony csak talán mégis jobb lesz valamivel többet tanulnunk, mint őseink tanultak. .4’ szerk. 340 339 4. A' törvényes formák’szoros megtartásait, ha a korszellemmel meg nem egyeznek, az „uj magyar“ gúnyolja; mert fő princípiuma a’ reform, melly a’ mostani ideáknak kimeríthetetlen forrása és semmi törvényt nem ismer, melly a Hármas-könyvben van(?), habár semmi ujabb törvény által eltörölve vagy módosítva nincs is; mert — úgy mond — a’ természeti jusokkal meg nem egyez, melly képzelt jusok azonban sem a vad embereknél, sem az oktalan állatoknál, annál inkább a’ civilizált nemzeteknél nem divatoztak soha határtalanul; mert társasági törvények az ész- és pénz-aristocratiának szülöttjei, korlátoztatik, és pedig legtermészetesebben a’ monarchiákban, gyalázatosan „a dicső amerikai szabad társaságokban,a hol a’ rabszolgaság törvénnyé vált ” _ Hol van tehát az a’ korszellemű hires egyenlőség, szabadság? Annak túlságos vadászai tekintsenek, mint feljebb, Amerikára, a’ lengyel lázadásra, a’ török’ hanyatló erejére, mellyet az újítások is gyengítettek egy részben, Napoleon’ tetteire, ’s az előbbi kegyetlen pártos revolutióra; mire jutott sok okoskodása után Francziaország? Olvassák meg Mikes Kelemen’ leveleit a’ kiköltözött magyarok’sorsáról, kik Törökországban a’háladatlan magyar atyafiak miatt ehhel haltak volna meg, ha a’ török szultán ezen embertásait zsolddal nem ápolgatja vala. Mit javasol Mikes Kelemen magyar társainak és maradékinak?! — Rövid javaslat. — Az újítások, szokások ’s gazdasági tervek csak olly mértékben tartassanak meg, a’ mennyire a’ magyar hon’ több nyelvű ’s hitű népei, lakosainak száma, földjének természete, climája és a’ szomszéd országok iránti viszonyai engedik; mert csak tekintsük azt, hogy itt a’ föld sok, a’ földművelő kevés, hogyan lehetne angolul gazdálkodni, hogyan állhatnának fel gyárak, midőn szomorúan tapasztaljuk, hogy nyers termékeink’árjai közt finantialis tekintetben szomjaznak kevés sovány gyáraink, és minden vállalkozásaink, részvényes-társaságaink, casinók , lóversenyek erőltetve állanak össze, hacsak Rothschild vagy Sina nem segít, vasutakat, álló-hidat ’stb. nem csinál, holott Angliában egy óra alatt milliók gyűlnek össze illy vállalatokra *). Sajnosan lehet tapasztalni, hogy még a’ pórnép közt is eltűntetik a’ korszellem ; mert a’ földművelő paraszt is megunván a’ rómaiaknál nagy becsűekét, a’ földműveléstől elvonja gyermekét; hacsak módja van, prókátornak, doctornak, poétának, tudósnak nevelteti, pedig olly nagy e’ néposztály’ száma, hogy szomorúan ballagnak tagjai a’ városokban és falukon; mert kevés még a’ per, a’ beteg, poéta ’s tudós már az előidőkben is koszorúsan ugyan, de sovány képpel festetett. Természetes, hogy illy helyheztetésekben csak reformot, egyenlőséget és szabadságot kell kívánni azon műveltebb néposztálynak , hogy lehessen „in turbido piscari.“ —Anglia’helyheztetése és népsége a’ pórnép’ müveltetését megkívánja; mert birodalma a’ világ’ minden részében szétszórva lévén, a’ müveit angolnak elég mezeje van, országából kivándorolni és szerencséjét, kenyerét esze után feltalálni, és ámbár ezerek költöznek ki Angliából, azért sem a földművelés sem a’ műipar nem csökken. A’ fenálló törvények a’ magok erejében és szoros értelemben megtartassanak; ha pedig a’ század’ előhaladása ’s műveltsége kívánja, országgyűlések által változtassanak vagy módosíttassanak, nem pedig egyes törvényhatóságok, annyival kevesbbé egyes személyek által **_). A'nagyobb erőnek nem ellenszegülni, hanem ésszel ’s politicai tekintetből engedni, a’józan okosság javasolja; egyébiránt okos energiával (melly a’ magyarban hiányzik) országgyűléseken az országos bajt (nem pedig egyes individuumét) orvosolni lehet, ’s illy orvosság mellett él a’ magyar hon nyolcz század óta. Kérdem, hány constitutio és szabad status hamvadt el örökre azóta Európában? és a’ magyar él most is! — Végtére bizzunk a’ világ’ forgó sorsában; ez kormányozza a’ földi trónt és a’ nemzeteket. — De a' magyarnak mi baja ? Felelete a’ mit magának szerez. — Élj magyar egyszerűen, tanult nyelveket, tudományokat, mint őseid éltek és tudtak: boldog lészesz!!! * Hazafi. * * * Midőn a’ Századunkban mind az ollyan czikkelyek mint a’ jelen, mind pedig az ellenkező tulságra hajlók felvételnek, de egyszersmind igazíttatnak ’s megczáfoltatnak: e’ lapok’ eleve hirdetett czéljának legjobban megfelelni véla’ szerkesztőség, a lav tehát mégsem olly rész, az angolokat illyesekben mintául venni. ‘ A’ssserk. **) Tudtunkra eddig sem egyes törvényhatóságnak, sem egyes személynek nem sikerült, fenálló törvényeket változtatni. A’ szerk.