Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1838-08-02 / 62. szám
4.4/» szorult. — De épen az érdemek’ nagy volta teszi elválásunkat Nagyságodtól, ki azokat szerzé, kínosan fájdalmassá; és épen ez’ érdemeknek elismértetése akasztja el a’ hálát ajkaimon, mellyet először e’ díszes közönség’ nevében Nagyságodnak rebegni kívánok.“ „Fogadja Nagyságod legbuzgóbb áldását ezen megyei mélyen megindult Karainak és Rendeinek, kik ezen órában mindazt, mit Nagyságod’ elváltával vesztendenek, tisztán ömledező kényeik közt, kettősen érezik. Fogadja Nagyságod azon legbiztosabb meggyőződhetésben, hogy e’ Karok’ és Rendek’ tisztelete, hogy e’ Karók’és Rendek’végtelen szerelme és bizodalma, azon alkormányzók, azon polgártársuk, azon barátjok és atyjok fia iránt, kivel elnöki székük büszkélkedett, kinek fáradalmát méltánylani, barátságát keresni ’s rokonságát megérdemleni serénykedtek, soha meg nem hidegülend, soha meg nem fog kevésbedni. Fogadja Nagyságod végezetre a’ Karoknak és Rendeknek azon egyetemi forró óhajtását és kérelmét is, hogy mennyire uj tisztének fog- falkodásai megengednék, megyénk’ közügyeiben és tanácskozásaiban ezentúl is kegyesen részt venni méltóztassék.“ „Köszönetét nyújtja még általam ezen megye’ birodalomválasztotta lisztkoszorúja is; szomorú koszorú, melly ragyogó díszét Nagyságodban a’ végzet által távol ragadtatni, érzékeny keserűséggel szemléli. Együtt küzdöttünk mi Nagyságoddal, együtt virasztottunk ezen díszes közönség’ dolgaiban ; bizodalom és szükség volt a’ láncz, melly bennünket együvé kapcsola; ’s midőn ezen láncz most szakadásnak indul, vérezni érezzük hálás kebleinket, ’s veszteségünk’ kínos érzetében Nagyságod’ fájdalmas elutazásához egy bús köszönetrt istenhozzád-ot sóhajtunk! Az athenaiak lenyirták Victoria istenasszonynak szárnyait, hogy közülök el ne repülhessen; mi szárnyakat kérünk Nagyságodnak a’ szerencsétől, mellyeken a’ fény- és dicsőségnek minél fentebb polczához juthasson. A’ spártaiak Mars’ oszlopát vaslánczokkal kötözték meg, hogy a’ diadaloknak istenét szünetlen nálok maradásra kényszerítsék; mi pedig Nagyságodnak hiv emlékezetét kötendjük szivünkhöz, melly, mig dobogni fog, azon egyszerű óhajtást táplálja magában , hogy Nagyságodat a’ távolban is teljes boldogságban ’s reánk való kedves emlékezésében a’ mindenható Ur Isten éltesse!“ — S. Gy. Hazafiri jótékonyság. Schwarzenberg Fridrik herczeg, legidősb fia a’ hires tábornagynak, és szerzője egy igen becses munkának Algír’ elfoglaltatásáról, társasági sorshúzásból 300 pengő forintot külde az árvíztől károsult budapestiek’ fölsegélésére*), melly adományt következő, Zichy János gr. udvari fogalmazóhoz intézett irattal nyujta be: „Igen tisztelt felszólítása’ következtében küldöm fájdalom igen csekély részemet a’ m. kir. udv. Cancellaria által olly czélszerűleg megindított segélygyüjtéshez. Sajnálom, hogy körülményeim nem engedik fényesb móddal járulhatásomat azon nevezetes mennyiségekhez, mellyek Önnek aláírási ívén azon vigasztaló igazságot tanúsítják, hogy Magyarország’ határin kívül is hőn dobog a’ szív a’szorongó állapotba jutott honért, s részvevőleg fordul annak sérveihez ’s örömeihez. Sokszorozza Ön csekély adományomat az adó’jó szándékával, ’s annyira ru*) L. a’ Hírnök’ 60. szám. Elegy. Minap a’ Löwen és Tirlemont közötti vasúton (Belgiumban) egy paraszt, ki a’ kocsiból kalapja után ugrék, a’ síneken öszszezúzatott. Ha ez és hasonló szerencsétlenségek csak a’ részesek’ vigyázatlanságának tulajdoníthatók, másfelől a’vasutigazgatóság ellen támasztott sokféle sérelmek sem hiányzanak. A’ belga hírlapok naponkint telvék panasszal a’ vasúti gondatlanság és tunyaság miatt, mellyeknek következtében a’ kocsivonatok gyakorta néhány órával későbben érkeznek meg azon helyre, mintsem várattak. Főkép azt vetik szemére az igazgatóságnak, hogy az alsóbb, fedeletlen kocsikat (waggons) elnyomni törekszik, ’s a’ szegényebb népet egy gyors és jutányos elősegítési eszköztől akarja megfosztani. A’ kormány ellenben a’ vasutak’ csekély jövedelméről ’s az általok okozott tetemes költségek miatt panaszkodik. A’ galamb-kedvelő társaság Schutterhofban, Antwerp mellett, felhívást bocsátott ki az ország’ minden galamb-kedvelőihez, egy Londonban tartandó pályázás iránt, ’s ennél a’ többi városoknak 15 perczet ajánlott meg egy-egy postamérföldre. A tétel egy-egy galambért 8 frankra határoztatott meg. A’ társaság egy 100 franknyi becsületdijt tett hozzá. Több brüsseli, genti és artselaeri galamb versenyzett a’ díjért; 156 vitetett e szárnyas posták közűl „Antwerpen“ gőzössel jut. 4kén Londonba, holtul. 8kán reggeli 8 órakor föleresztettek. Valamennyi (számra 16) dijt a’ két antwerpi (Schutlerholm és Loodshuys) társaság nyeré. Az első dijt Godbaerts úr nyerte el, kinek galambja 12 órakor 82 perczen délkor ért haza. Az egész galambsereg két harmada még az nap jött meg, igen sok délutáni 1 óra előtt. Pozsonyban. Alapitá és szerkeszti Orosz József. Nyomtatja ifjabb Schmid Antal. 496 gond a mennyiség, hogy egész Pestet újra föl lehetne építeni belőle.S azért nem szégyenlem, hogy csak illy csekély lehet adományom, noha egyébként e’ gyöngeség’ érzelme legnyomasztóbb s legmélyebben alázó akkor szokott lenni, midőn elbénul, ha azt embertársunk’ segélyére kellene nyújtanunk. Azonban, ha már készpénzzel nem járulhatok is méltólag azon kötelességteljesítéshez, mellyre hálás megismerése az annyira drága polgári jogoknak, mellyekkel minket indigenokat (honosítottakat) Magyarország díszesíte, ’s azokból származó polgári kötelességeknek kényét: szeretném legalább máskép követni szívem sugalmát, melly híven és hálásan megtartá emlékezetét azon barátságos vendégszeretésnek, mellyben a’ szerencsétlenült két testvérvárosban évekig részesülők. Bátor vagyok tehát még fegyvertáramból gyarapítani adományomat egy karddal ’s egy arab yatagannal; az előbbi ószerűségéért némileg becses, és én örömmel teszem azt a’ haza’ oltárára, ’s majd találok azért még másikat, mellyel karomat fölfegyverezhessem, ha védelmemet kívánná a’haza; a’yatagan pedig részem azon fegyverzsákmányból, melly Algír’ elfoglaltatása után valamennyi katonatiszt közt elosztaték. Örömemre fog szolgálni, ha e’ távol vitt kalandból hozott fegyver néhány könyűt képes szikkasztani a’ hazában. Mind a’ két darab becses lehet az illyesmit kedvelők előtt, ’s eladás vagy kijátszatás által tetemesen nevelhetné csekély adományomat. Midőn használtatásuk’ módját egészen Önre bízom, bezárom soraimat. Schwarzenberg Fridrik herczeg, cs. kir. alezredes.“