Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-08-02 / 62. szám

4.4/» szorult. — De épen az érdemek’ nagy volta teszi elválásunkat Nagyságodtól, ki azokat szerzé, kínosan fájdalmassá; és épen ez’ érdemeknek elismértetése akasztja el a’ hálát ajkaimon, mellyet először e’ díszes közönség’ nevében Nagyságodnak re­­begni kívánok.“ „Fogadja Nagyságod legbuzgóbb áldását ezen megyei mélyen megindult Karainak és Rendeinek, kik ezen órában mindazt, mit Nagyságod’ elváltával vesztendenek, tisztán ömledező kényeik közt, kettősen érezik. Fogadja Nagyságod azon legbiztosabb meg­­győződhetésben, hogy e’ Karok’ és Rendek’ tisztelete, hogy e’ Ka­rók’és Rendek’végtelen szerelme és bizodalma, azon alkormány­zók, azon polgártársuk, azon barátjok és atyjok fia iránt, kivel elnöki székük büszkélkedett, kinek fáradalmát méltánylani, ba­rátságát keresni ’s rokonságát megérdemleni serénykedtek, soha meg nem hidegülend, soha meg nem fog kevésbedni. Fogadja Nagyságod végezetre a’ Karoknak és Rendeknek azon egyetemi forró óhajtását és kérelmét is, hogy mennyire uj tisztének fog- falkodásai megengednék, megyénk’ közügyeiben és tanácskozá­saiban ezentúl­ is kegyesen részt venni méltóztassék.“ „Köszönetét nyújtja még általam ezen megye’ birodalom­­választotta lisztkoszorúja is; szomorú koszorú, melly ragyogó díszét Nagyságodban a’ végzet által távol ragadtatni, érzékeny ke­serűséggel szemléli. Együtt küzdöttünk mi Nagyságoddal, együtt virasztottunk ezen díszes közönség’ dolgaiban ; bizodalom és szük­ség volt a’ láncz, melly bennünket együvé kapcsola; ’s midőn ezen láncz most szakadásnak indul, vérezni érezzük hálás keblein­ket, ’s veszteségünk’ kínos érzetében Nagyságod’ fájdalmas el­utazásához egy bús köszönetrt istenho­zzád-ot sóhajtunk! Az athenaiak lenyirták Victoria istenasszonynak szárnyait, hogy kö­zülök el ne repülhessen; mi szárnyakat kérünk Nagyságodnak a’ szerencsétől, mellyeken a’ fény- és dicsőségnek minél fentebb polczához juthasson. A’ spártaiak Mars’ oszlopát vaslánczokkal kötözték meg, hogy a’ diadaloknak istenét szünetlen nálok ma­radásra kényszerítsék; mi pedig Nagyságodnak hiv emlékezetét kötendjük szivünkhöz, melly, mig dobogni fog, azon egyszerű óhajtást táplálja magában , hogy Nagyságodat a’ távolban is tel­jes boldogságban ’s reánk való kedves emlékezésében a’ minden­ható Ur Isten éltesse!“ — S. Gy. Hazafi­ri jótékonyság. Schwarzenberg Fridrik herczeg, legidősb fia a’ hires tábor­nagynak, és szerzője egy igen becses munkának Algír’ elfoglal­­tatásáról, társasági sorshúzásból 300 pengő forintot külde az ár­víztől károsult budapestiek’ fölsegélésére*), melly adományt kö­vetkező, Zichy János gr. udvari fogalmazóhoz intézett irattal nyujta be: „Igen tisztelt felszólítása’ következtében küldöm fáj­dalom­ igen csekély részemet a’ m. kir. udv. Cancellaria által olly czélszerűleg megindított segélygyüjtéshez. Sajnálom, hogy körülményeim nem engedik fényesb móddal járulhatásomat azon nevezetes mennyiségekhez, mellyek Önnek aláírási ívén azon vigasztaló igazságot tanúsítják, hogy Magyarország’ hatá­rin kívül is hőn dobog a’ szív a’szorongó állapotba jutott honért, s részvevőleg fordul annak sérveihez ’s örömeihez. Sokszorozza Ön csekély adományomat az adó’jó szándékával, ’s annyira ru­*) L. a’ Hírnök’ 60. szám. E­legy. Minap a’ Löwen és Tirlemont közötti vasúton (Belgiumban­) egy paraszt, ki a’ kocsiból kalapja után ugrék, a’ síneken ösz­­szezúzatott. Ha ez és hasonló szerencsétlenségek csak a’ része­sek’ vigyázatlanságának tulajdoníthatók, másfelől a’vasutigazga­­tóság ellen támasztott sokféle sérelmek sem hiányzanak. A’ bel­ga hírlapok naponkint telvék panasszal a’ vasúti gondatlanság és tunyaság miatt, mellyeknek következtében a’ kocsivonatok gya­korta néhány órával későbben érkeznek meg azon helyre, mint­sem várattak. Főkép azt vetik szemére az igazgatóságnak, hogy az alsóbb, fedeletlen kocsikat (waggons) elnyomni törekszik, ’s a’ szegényebb népet egy gyors és jutányos elősegítési eszköztől akarja megfosztani. A’ kormány ellenben a’ vasutak’ csekély jö­vedelméről ’s az általok okozott tetemes költségek miatt panasz­kodik. A’ galamb-kedvelő­ társaság Schutterhofban, Antwerp mel­lett, felhívást bocsátott ki az ország’ minden galamb-kedvelői­­hez, egy Londonban tartandó pályázás iránt, ’s ennél a’ többi városoknak 15 perczet ajánlott meg egy-egy postamérföldre. A tétel egy-egy galambért 8 frankra határoztatott meg. A’ társa­ság egy 100 franknyi becsületdijt tett hozzá. Több brüsseli, genti és artselaeri galamb versenyzett a’ díjért; 156 vitetett e szárnyas posták közűl „Antwerpen“ gőzössel jut. 4kén Lon­donba, holtul. 8kán reggeli 8 órakor föleresztettek. Valamennyi (számra 16) dijt a’ két antwerpi (Schutlerholm és Loodshuys) társaság nyeré. Az első dijt Godbaerts úr nyerte el, kinek ga­lambja 12 órakor 82 perczen délkor ért haza. Az egész galamb­sereg két harmada még az nap jött meg, igen sok délutáni 1 óra előtt. Pozsonyban. Alapitá és szerkeszti Orosz József.­­ Nyomtatja ifjabb Schmid Antal. 496 gond a mennyiség, hogy egész Pestet újra föl lehetne építeni belőle.­­S azért nem szégyenlem, hogy csak illy csekély lehet adományom, noha egyébként e’ gyöngeség’ érzelme legnyom­asz­­tóbb s legmélyebben alázó akkor szokott lenni, midőn elbénul, ha azt embertársunk’ segélyére kellene nyújtanunk. Azonban, ha már kész­pénzzel nem járulhatok is méltólag azon kötelesség­teljesítéshez, mellyre hálás megismerése az annyira drága pol­gári jogoknak, mellyekkel minket indigenokat (honosítottakat) Magyarország díszesíte, ’s azokból származó polgári kötelessé­geknek kény­­ét: szeretném legalább máskép követni szívem­ sugalmát, melly híven és hálásan megtartá emlékezetét azon barátságos vendégszeretésnek, mellyben a’ szerencsétlenült két testvérvárosban évekig részesülők. Bátor vagyok tehát még fegyvertáramból gyarapítani adományomat egy karddal ’s egy arab yatagannal; az előbbi ószerűségéért némileg becses, és én örömmel teszem azt a’ haza’ oltárára, ’s majd találok azért még másikat, mellyel karomat fölfegyverezhessem, ha védelmemet kívánná a’haza; a’yatagan pedig részem azon fegyverzsákmány­ból, melly Algír’ elfoglaltatása után valamennyi katonatiszt közt elosztaték. Örömemre fog szolgálni, ha e’ távol vitt kalandból hozott fegyver néhány könyűt képes szikkasztani a’ hazában. Mind a’ két darab becses lehet az illyesmit kedvelők előtt, ’s eladás vagy kijátszatás által tetemesen nevelhetné csekély ado­mányomat. Midőn használtatásuk’ módját egészen Önre bízom, bezárom soraimat. Schwarzenberg Fridrik herczeg, cs. kir. alezredes.“

Next