Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-12-03 / 97. szám

783 784 Reggel, délben és estve itasson vele fölöslegesen fris vizet. Ettől kezdve csak felényi eleséget adjon neki, de tisztát. Tartsa a’ marhát jól kiszellőzött ’s kitisztított istállóban. A marhadög gyógyítása. Az értelmes, vigyázatos és gondos marhabirtokos és marhaápoló e’ betegségtől már meglepett marháját meg is gyógyíthatja és mentheti. Beteg marháját válassza külön az egészségesektől, ’s helyezze azt távol, száraz és szellős helyre. Itassa és dörgölje reggel, délben és estve a’beteg marhának egész testét, fejétől farkáig, fölül és alul, fris vízbe mártogatott ronggyal vagy tenyérrel; dörgölje fris vízzel a’ marha’nyakát, mellét és hasát; tekerje be erősen hasát és hátát fris vízbe mártott és kifacsart ponyvadarabokkal, takarja ’s kösse körül aztán mindenkor pokrócczal, hogy derekasan párologjon. Huzamosan fecskendezze fris vízzel szemeit, füleit, orrlyukait, száját, ínyeit, nyelvét, torkát. Itasson vele óránkint négy pint fris vizet. Ennie, ha akarna is, ne adjon többé semmit, hanem koplaltassa. Délelőtt és délután kétszer adjon neki kiistlit, mindenkor egy pint fris vízből. Minden tisztátalanságot azonnal eltávolítson ’s az istállót olly tisztán tartsa, mint csak lehet. Nyáron a’ meleg napon vezesse egy óráig szabadban ide ’s tova. Más gyógyszert, bármilly néven nevezendő, ne adjon neki : ez fő feltétel, így a’ baj egy pár nap alatt elmúlik. Kinek tehát esze, bizodalma, bátorsága és állhatatossága van, ki barmát szereti ’s meg akarja tartani, az, Derlei professornak általam csak újra felkapott ’s a’ körülményekhez lelkiesméretesen alkalmazott tanácsát jókor követendi, ’s már az első huszonnégy órában e’ gyógymód’ legjobb következését vagyis karmának észrevehető javulását fogja látni; sőt merem állítani, hogy egy olly marha sem eshelik el, melly azonnal a’ betegség’ kezdetében szorosan az itt előadottak szerint fris vízzel gyógyittatik. Meggyőződve, hogy e’ közlemény’ elterjedése a’ szorongatott emberiségnek áldást hozand, hiszem, hogy ezennel szent kötelességemnek tettem eleget, ’s már ez által eléggé megjutalmazva érzem magamat. Soprony, novemberben 1838. Kalmár György, polgári kereskedő, midőn még az „Oly vállalat’ tökéletességéhez megkívántat, erős és biztos alapra nem építhet, midőn nem tsak az anyagi terhek’ vitelére fizetendő kezek, hanem a’ munkás személyzet is hibázik’, olly csekély előkészülettel, olly hiányos rendelkezéssel, hogy ha még egy pár hétig tovább folytatja utazását, a’betűszedőre kerül a szerkesztőség? Én át nem látom, de ezt lássa a’ szerkesztőség, — hanem mi az „Utazási vázlatok’“ első közlését (Szion 18. sz.), különösen annak első pontjait illeti, a’mi egyszersmind mintegy bevezetésül szolgál az „Utazási vázlatok“ba, megczáfolni nem akarom, mert személyességre leereszkedni nem szeretek; csak azt jegyzem meg arra ez úttal: valljon itt kellett e elmondani, hogy az utazó olly nagy tisztelője Máriának, olly buzgó látogatója a’ templomoknak?!... De olvassuk a Szion 25dik számát s látni fogjuk, hogy a’ rágalom' virága, melly eddig leginkább csak egy „mezőben“ szokott tenyészni, t. i. a’ Figyel mezőben, itt is hullatja magvait; ugyanis — hihető, még ekkor nem nyerte vissza egészen az utazó egyik régi ellenfelétől (1. Szion 18. sz.) okozott lelki habozása által elrablott nyugalmát lehet e a palotaiakról, a’ takács-czéh’ újdonan készült zászlójának, itt létekor, a’ templomba bevitele’ alkalmával történt privát beszélgetések’, ’s hihető, a’ festészet fölött kimondott helyeslő vagy nem tetsző ítéletek miatt támadt szóviták’ hallgatásából, legfölebb egy óranegyedig tartó felületes vizsgálódása után, a’ legnagyobb suprematiai merény ’s rágalom nélkül állítaia: „hogy nincsenek a’religio’szentségétől áthatva, hogy templomuk hasonlítható vala azon jerusalemi pitvarhoz, mellyből Urunk a’ zsidókat kikorbácsolta?“ Valljon szólhatunk e így, a’ közvélemény’ tiszteletében lévő egyeneslelkű, fáradhatlan buzgalmú, szeretve tisztelt helybeli érdemes lelkésznek, jeles segédjének kisebbítése nélkül? ! ha nem, akkor méltán megfordítva mondom szavait, hogy „az utazó nincs egészen áthatva a’ religio’ szentségétől, ’s a’ tartozó vonzalom nem olly gyökereken alapul nála, mellyek, nem mondom az egész élet’ szabályozására, de csak a’ szeretettel párosult köteles tisztelet’ táplálására elegendők volnának“; —de engedjük meg, hogy ezen rendkívüli alkalommal, midőn a’ külön vallási felekezetből álló takács-czéli összecsoportozott, nem épen imádságról, hanem egykét szegleten „profán dolgokról“ is beszélgettek, vallyon rendszeres következetességgel állíthatjuk e ebből a’ palotaiakról, hogy „nincsenek áthatva a’ religio’ szentségétől, hogy nem pontos teljesítői a’ keresztényi kötelességeknek“, ’s igy nem leírnik az üdvösség’ jóságos cselekedeteit: hiszen maga az utazó mondja, hogy „Palota’ szántóföldjeit és egész határát mintegy kövezet födi, és mégis mind emellett a’ legszebb gabona terem földén!! — De kisérjük még egy kissé továbbál lazasi vázlatiban az írót. ,,A’ vásonyi egyház — folytatja az író — a' veszprémi megye’ kebelében egy alesperességnek nevet kölcsönöz, ’s e’ főtiszttel ugyan az itteni agg plébános ur van fölruházva.“ Valóban nem győzhetne a' veszprémi megye’ névtára a'szerkesztőség’ számára bakokat lőni! Hiszen sem Vásony a’ veszprémi megye’kebelében egy alesperességnek nevet nem kölcsönöz, * tudtomra nem is kölcsönözött soha, sem ezen tisztelettel nincs felruházva az ottani agg plebánus ur; — ez már mégis megbocsáthatlan hiba, annál is inkább, mivel a’ szerkesztő urnak mint megyebelinek legalább a’ fő- és alesperességeket névszerint is kellene ismernie! vagy nem bir a’ megyei névtárral? de hiszen ez évi névtárunk’ rövid ismertetését adja a’ Szioné félévi 27. számában ! ... Végre halljuk, mivel zárja be ’s koronázza az utazó „Utazási vázolásnak első közlését: szemrehányásokra fakad, hogy egy más alkalommal este meg akarván látogatni az itteni agg plebánus urat; „de akár félelemből, akár a’vendégek iránti kevés halandó Botránkozás, bbotránkozásom’ köve ez úttal az „Utazási vázlatok a Szion 18dik és köv. számaiban. Tagadhatlan , hogy az utazás már csak azért is , mivel az uj tárgyak’, uj tájak’, uj intézmények’ szemléletével, vizsgálásájá val a’gondolkozó ész’ serkentéséül, ismereteink tágításául s a’ tárgyakról olvasás által szerzett eszméink’ derítéséül szolgál,. iven ajánlható, annál inkább dicséretre méltó, midőn valaki, mint az „Utazási vázlatok’“ írója „főleg a’ keresztény vallás’ szellemét szem előtt tartva, teszi utazásait, az egyházi szertartások’, élet’, emlékek’, nevezetességek’ ismeretére törekvő“, de hogyan hagyhatja el hirlapszerkesztő lapjait*) leginkább akkor. Meg kell jegyeznem, hogy az „Utazási vázlatok’“ szerzője maga a’ szerkesztő.