Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-01-16 / 5. szám

Marhadögről. Dunamelléki alföld, december’ 30 án 1837. Midőn az ujabb és szerencsésb írók’ légiója a’ közjóra ’s nemzeti jólétünkre törekvő czélzatát, műveltségi szellem­ leple alatt, felriasztó tárogatóival hangoztatja, gyakran felejték már, állapotunk’ gyengébb oldalai javítgatni, vagy épen a’ hazánkban létező roszat kiirtani, 's közvetlen alaporvoslás által honi bol­dogságunkat eszközleni. Millió meg millió forintokra terjednek azon gazdaságbeli, majdnem kipótolhatlan karaink, mellyeket a’ haza már több év­től fogva a' mindinkább harapózó marhadög által ezernyi ezer szarvasmarháink' elvesztővel szenved ! Tönkre tétetik ezáltal egyszerre a’ gazdaság, mellynek a' marha valódi ereje, alapja és fentartója; siránkozik a’ föld’ népe, lesujtalik egyszerre a’ pol­gár ; mert a’ mi által gazdaságát fentartotta, egész családja’ életét táplálta, azt egy csapás által megsemmisítve látja. Egyes szegény személyek, özvegyek, kik egy tehénkéjükben életük fentartását várták, ezen egyetlenegy örömüktől, vigasztalásuktól és lényeik’ táplálásától örökre megfosztanak. Szivrázó tekintet ez, melly hazánk’ különös figyelmét ’s részvétét érdemli. Vala­mint pedig a’ szegények’ osztályát súlyosan éri e’ rettentő csa­pás, úgy tehetősb részét a’ föld’ népének, az uraságokat, ke­véssel érdekli kíméletesebben e’ szörnyű ’s rendkívüli adó; mert hol sok van, sok ott a’ vész, következőleg nagy a’ károsodás, terhes a’ pótlás, mert sok ezer forint kívántatik arra, hogy egy nagyobb gazdaságban a’ megbomlott súlyegyen helyreállittassék ’s a’ gazdálkodás’ előbbi rendszere folytattathassék. Illy körülményekben tehát kívánatos, hogy a’ tudós rendnek tapasztaltabb fér­fiai, különösen az orvosi osztály’ tagjai, már egyszer az irók’ pályájára föllépjenek, tapasztalásukat ’s tudomá­nyos eszm­életi fogalmaikat, nézeteiket és következményi alapsza­­bataikat az előbbiekkel összeegyeztetvén, valahára népszerűen ugyan, de mégis tudományos szellemmel, közlendők. A' sok hasztalan irkálás , majmolás, fordítás, melly hazán­kat már unalomig öntő el, kevés termékenységet hagyott ’s hagy mai napig maga után, 's koránsem enged Ailuskint jótékony ára­dása után nemesi gyü­mölcsözést, dús termést reményrem, hanem többnyire bojtorján 's könnyű parlagi kóró’ nemtelen teremtmé­nyei közt kényszeríti boly­ongni a’ honi műveltség’ jótékony­ságára olly hű kebellel várakozó lelkesb hazafit! Inkább eredetire töre­kedjünk! — Ne bilincseljük le lelkünket, csupán a’ külföldet majmolni és a’ sok hasztalan fordítások által nemesb izletű ’s magasb honi boldogságra várakozó polgártársunkat szellemileg már annyira kifárasztani! — Igaz ugyan, hogy a’ külföld’ mű­veltségéről példát vevőn, tanulhatunk, magunkat mindinkább ki­művelhetjük ’s a’ tudományok’ ’s szép mesterségek’ szárnyain fölemelkedvén, valahára azzal is pályázhatunk: de koránse re­ményijük fenségesb műveltségünket ’s jólétünket azzal elérhetni, ha rabszolgakint örök utánzók maradandóak. — Derüljön fel a' magyarnak is valahára jótékony napja! kövesse a’jót, a’ nagyot, a nemest, a’ lelkest, űzze a’ tudományt, a’ szép műveket; emelje lelkét erkölcsi kép fel a’ tudományok’ halhatatlan országához, hogy mit más nemzet az erény,’ az ész’, a’ tudomány’ fegyveré­vel kivívni tudott, azt vívja ki önerejével, azt tegye sajátjává; ne rettenjen meg a’ nagy terhektől ’s akadályoktól; bátran küzd­jön, és a’ legszövevényesb, legszigorúbb taglalás’ elemein nyugvó tudomány­át, a’ gyakorlati élet’ elveit­, ujabb ’s ujabb próbákon ala­pított okfőivel elevenítse ’s bizonyítsa be, a’ közjó’ előmozdítására szentelvén minden fáradozásait. E’ nemes elv’ rendszeréből vevőn nézetünk’ vonalát, ha­zánk’ hiányiról, sőt néhány bajáról, mint gyökeresen orvoslandó­­ról, most már tisztább világban 's hivebb kebellel gondoskodha­tunk, ’s legelőször is az érintett rettentő természet-csapás’ orvoslásáról, vagy legalább enyhítéséről­ alaposabban eszmélked­­jünk. E’ végre legczélirányosbnak vélném, hogy a’ honi tudósok, orvosok, műveltebb gazdák, gazdasági tisztek, helységek­ elöl­járói egyesüljenek egy nagy állandó biztosságba, mellynek kö­zéppontja fővárosunk levén, legalább tíz főhelyen fiókbiztosságok folytonos levelezésben álljanak, 's mellynek első impulsusa leg­természetesebben a' „gazdasági egyesületből“ eredhetne. A' nm. m. k. Helytartó-Tanácsnak aty­áskodó igazgatása 's jelesen illy körülményekben mindig bebizonyított gondos előlátása bizton re­ménylteti, hogy illy közhasznú intézettől hathatós pártfogását meg nem vonandja, valamint hazánk’ főorvosának már számos évek óta tanúsított tudománya­­s nemes lelke, a’ m. k. egye­­temben az orvosi karnak a’ tudós világ előtt is ismeretes tudo­mányos szelleme ’s a’ többi törvényhatóságok’ buzgósága 's h­azafi­­sága is erősitik e’ reményünket. E' középponti biztosság, a’ helyen­­kint uralkodó nyavalyák’, főkép a’ marhadög’ tárgyában, a' többi munkálkodó biztosságok által alapos észrevételekkel időszakonkint gyámolittassék, egyúttal­ azon gyökeres gyógyszerekről, mellyek­­nek valódi ereje a’ marhavész’ külön ágaira nézve az orvosi kar előtt még eddig csak hallomásból ismeretes, különféle nya­­valyák’tudományos szellemű leírásával, ezeknek orvoslásmódjai­­val, a’ szerek’ és nyavalyák’ pathologiai feloldását tárgyazó ész­revételekkel együtt pontosan tudósittassék, hogy ezek chemiai analysis alá vettetvén, valahára ne csak az empiricus orvoslást próbálgassuk, hanem a’ valódi bel­tudományos, fokonkint növeke­dő gyógyitásmódra is eljuthassunk. Első esztendei folyamat, 1838.

Next