Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1838-01-26 / 8. szám
szám A‘ természetjogról. Paradoxon , Csaplovics - tó.] Hugo Grotius és Pufendorf kétségtelenül okos emberek voltak; de még Híveseknél is nem gyérek a’ bolond gondolatok. Csak emlékezzünk Leibniz' pasigraphiájára és vallás-egyeztetésére, Kant' javaslatára az örök béke iránt ’stb. képzelhetni e bolondabbat e’ tervek’ kivihetőségénél? — Oda tartozik Hugo Grotius és Puffendorf természetjoga is, mellyet csak tulcsapongó fők képzelhetőnek magoknak. „Természetjogok — úgy mondanak — megismertetnek tiszta ép ész által, ’s minden tételes (positiv) jognak alapjai.“ — Mindkettejét kereken tagadom. Mert valljon kinek esze ismeri meg? egy túlzó főé, ki a’ valódi természettörvényeket figyelembe nem veszi. Az aristocratának is van esze, ’s mégis őrültségnek ismeri az úgynevezett természetjogokat. Kinek esze itt a’ tiszta, az ép ? hol van az észmérő, mellyen az ész’ épségét próbálni lehetne? hol bir egy túlzó főnek esze több joggal csalhatatlanságra mint egy aristocratáé ? A’ természetjogokat személyes létben, személyes szabadságban és személyes egyenlőségben helyzik, miket kivétel nélkül minden embert természetjog szerinti tulajdoninak tartanak. De a’ természetjog’ tanítói észreveszik, hogy képtelenséget tanítnak, ’s azért magok is annyira megszorítják e’ hires jogokat, hogy végre semmi sem marad fen belőlök. Krug professor (System der practischen Philosophie, 1. Th. §. 29.) azt írja: Minden embernek eredetileg joga van, sör hogy éljen, vagy személyes létét addig folytassa, mig azt a’ természet (itt hozzá kelle vala tennie, ’s az emberi társaság) megengedi; már hogy hasson, vagy személyes erőit élő mozgásba hozza, a’ mennyire ez önszabadsága’ körében megtörténhetik; ’s már hogy a’ többiekkel egyenlő módon élhessen, a’ mennyiben ezen egyenlőséget természetes különbségek, vagy önakarat (hozzá teszem: vagy a’ társaság’ akaratja) nem korlátozzák. Ezek tehát az embernek nagyhírű természetjogai, de melylyek tulajdonképen csak annyit tesznek : „van jogod a világon élni, ha meg nem halsz, vagy ha fel nem akasztanak; szabad házadat vakarnod, ha megengedik; szabad jól laknod, ha van mit enned, vagy ha megengedik, hogy jól lakjál.“ — Csak fontoljuk meg, valljon többet mond e Krug, ’s nem huzza e el a’ másik kézzel, mit az egyikkel ad? Hogy e’ három természetjog merő bolondozás, még világosabban mutatandom meg. Épen olly helyesen alkalmaztathatok a’ farkasokra mint az emberekre, ’s szeretném megtudni, miként disputálná el Krugor a’ farkasoktól, hogy éljenek? Azért meg nem foghatom, miért nem irt még eddig senki egy állat - természetjogot. Ha ezek egykor iróskodnának, körülbelül igy okoskodnának . Minden állat egyenlő joggal születik. Milly joga van a’ kétlábú állatnak, az úgynevezett embernek, hogy minket tetszése szerint levágjon, felfaljon, befogjon, vagy egyéb szolgálataira kényszerítsen ? Valljon nem létezünk e egyenlő joggal a’ világon? Nem terítette e nekünk a’ természet az asztalt, melylyen táplálékot találunk az embernek minden hozzájárulása nélkül? Talán valami szerződés köt hozzá? Nemde szabadon járkálunk a’ teremtésben, ugyanazon joggal, mellyel ő? Hogyan merészelhet tehát minket üldözni ’s megenni? Kinek lehet ezen okoskodás ellen legkisebb kifogása? Vagy talán azt hiszi az ember, hogy csak ő bir jogokkal, ’s azokat az állatoktól megtagadhatja? Korántsem, hanem igy eszmélkedik: „Én vagyok az erősbik, ’s annyi állatot eszem meg a’ mennyi tetszik.“ — Még ezen okoskodás ellen sincs mit vetni, mert azmagában a’ természetben alapszik, mint mindjárt lálandjuk. Az ember’ természettörvényének természetállapotjához kell alkalmaztatva lennie. Már most nézzük, miilyen ez? Mert mindenek előtt ezt szükség megvizsgálnunk. Minden lénynek természetállapotja az, mellyben él, mert máskép nem létezhetne. Az ember társaság nélkül nem élhet, azaz, éltének szükséges feltételeit emberi segítsége nélkül nem teljesítheti. Ez talán bebizonyításra nem szorul, mert miként lehetne a’ gyermekeket ’s az ifjúságot utalom , ápolás, oktatás nélkül megtartani ’s emberekké alakítani? Mit tegyen a’ beteg, a’ nyomorgó? ’S ha a’ felserdült igy állatilag fentarthatná is magát, de mint ember mégsem élhet, mert ahhoz társaságra van szüksége. Még az úgynevezett vadok is élnk társaságban, bármi csekély számú legyen is ez. Az állat czélirányos ruházatját a’ természettől kapja minden hozzájárulta nélkül; ösztöne rendes táplálékaihoz vezeti, sőt még orvosságokhoz is, és igy magányosan is ellehet; azért is a’ legtöbbeknél a’ társaságösztön csak szaporítás végett tapasztaltatik, noha igen társas állatok is vannak, mint a’ méh, hangya, hód, marmota ’stb. Az ember meztelen születik minden szükségestől megfosztva; ellenben szünetnélküli vágy lelkesíti társaság után, mellynek segedelmével lakást, ruhát, táplálékot szerezhet ’s létét növekedő arányban mindinkább kényelmesebbé ’s kellemessé tehesse, azaz magát kiművelhesse. A’ legegyszerűbbnél kezdő, ’s mindig halad, a’ nélkül hogy valahol sorompóra akadjon, mellyet non plus ultrának kellene tekintenie. Ez az ember’ tulajdonsága, ez az emberi társaság’ okozatja. Habár fenmaradásának összetett eszközeit elérte, mégis sajátságos természetátinpótjában maradt mellyet elhagynia se’ nem szükséges senem lehetséges. Ez szerint igen hibás mindazok véleménye, kik az Első esztendei folyamat, 1838.