Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-01-26 / 8. szám

szám A‘ természetjogról. Paradoxon , Csaplovics - tó­.] Hugo Grotius és Pu­fendorf kétségtelenül okos emberek voltak; de még Híveseknél is nem gyérek a’ bolond gondolatok. Csak emlékezzünk Leibniz' pasigraphiájára és vallás-egyezteté­sére, Kant' javaslatára az örök béke iránt ’stb. képzelhetni e bolondabbat e’ tervek’ kivihetőségénél? — Oda tartozik Hugo Grotius­ és Puffendorf természetjoga is, mellyet csak tulcsapon­­gó fők képzelhetőnek magoknak. „Természetjogok — úgy mon­danak — megismertetnek tiszta ép ész által, ’s minden tételes (positiv) jognak alapjai.“ — Mindkettejét kereken tagadom. Mert valljon kinek esze ismeri meg? egy túlzó főé, ki a’ valódi természettörvényeket figyelembe nem veszi. Az aristocratának is van esze, ’s mégis őrültségnek ismeri az úgynevezett természet­­jogokat. Kinek esze itt a’ tiszta, az ép ? hol van az észmérő, mellyen az ész’ épségét próbálni lehetne? hol bir egy túlzó fő­nek esze több joggal csalh­atatlanságra mint egy aristocratáé ? A’ természetjogokat személyes létben, személyes sza­badságban és személyes egyenlőségben helyzik, miket ki­vétel nélkül minden embert természetjog szerinti tulajdoninak tarta­nak. De a’ természetjog’ tanítói észreveszik, hogy képtelenséget tanítnak, ’s azért magok is annyira megszorítják e’ hires jogokat, hogy végre semmi sem marad fen belőlök. Krug professor (Sy­stem der practischen Philosophie, 1. Th. §. 29.) azt írja: Minden embernek eredetileg joga van, sör hogy éljen, vagy szemé­lyes létét addig folytassa, mig azt a’ természet (itt hozzá kelle vala tennie, ’s az emberi társaság) megengedi; már hogy hasson, vagy személyes erőit élő mozgásba hozza, a’ mennyire ez ön­szabadsága’ körében megtörténhetik; ’s már hogy a’ többiekkel egyenlő módon élhessen, a’ mennyiben ezen egyenlőséget természetes különbségek, vagy önakarat (hozzá teszem: vagy a’ társaság’ akaratja) nem korlátozzák. Ezek tehát az embernek nagyhírű természetjogai, de mely­­lyek tulajdonképen csak annyit tesznek : „van jogod a­ világon élni, ha meg nem halsz, vagy ha fel nem akasztanak; szabad házadat vakarnod, ha megengedik; szabad jól laknod, ha van mit enned, vagy ha megengedik, hogy jól lakjál.“ — Csak fon­toljuk meg, valljon többet mond e Krug, ’s nem huzza e el a’ másik kézzel, mit az egyikkel ad? Hogy e’ három természetjog merő bolondozás, még vilá­gosabban mutatandom meg. Épen olly helyesen alkalmaztathatok a’ farkasokra mint az emberekre, ’s szeretném megtudni, miként disputálná el Krug­or a’ farkasoktól, hogy éljenek? Azért meg nem foghatom, miért nem irt még eddig senki egy állat - ter­mészetjogot. Ha ezek egykor iróskodnának, körülbelül igy okos­kodnának . Minden állat egyenlő joggal születik. Milly joga van a’ kétlábú állatnak, az úgynevezett embernek, hogy minket tet­szése szerint levágjon, felfaljon, befogjon, vagy egyéb szolgála­taira kényszerítsen ? Valljon nem létezünk e egyenlő joggal a’ világon? Nem terítette e nekünk a’ természet az asztalt, mely­­lyen táplálékot találunk az embernek minden hozzájárulása nél­kül? Talán valami szerződés köt hozzá? Nemde szabadon járkálunk a’ teremtésben, ugyanazon joggal, mellyel ő? Hogyan merészelhet tehát minket üldözni ’s megenni? Kinek lehet ezen okoskodás ellen legkisebb kifogása? Vagy talán azt hiszi az ember, hogy csak ő bir jogokkal, ’s azokat az állatoktól megtagadhatja? Korántsem, hanem igy eszmélkedik: „Én vagyok az erősbik, ’s annyi állatot eszem meg a’ mennyi tetszik.“ — Még ezen okoskodás ellen sincs mit vetni, mert az­­magában a’ természetben alapszik, mint mindjárt lálandjuk. Az ember’ természettörvényének természetállapotjához kell alkalmaztatva lennie. Már most nézzük, miilyen ez? Mert mind­enek előtt ezt szükség megvizsgálnunk. Minden lénynek természetállapotja az, mellyben él, mert máskép nem létezhetne. Az ember társaság nélkül nem élhet, azaz, éltének szükséges feltételeit emberi segítsége­ nél­kül nem teljesítheti. Ez talán bebizonyításra nem szorul, mert miként lehetne a’ gyermekeket ’s az ifjúságot utalom , ápolás, oktatás nélkül megtartani ’s emberekké alakítani? Mit tegyen a’ beteg, a’ nyomorgó? ’S ha a’ felserdült igy állatilag fentart­­hatná is magát, de mint ember mégsem élhet, mert ahhoz társaságra van szüksége. Még az úgynevezett vadok is éln­k társaságban, bármi csekély számú legyen is ez. Az állat czél­­irányos ruházatját a’ természettől kapja minden hozzájárulta nél­kül; ösztöne rendes táplálékaihoz vezeti, sőt még orvosságokhoz is, és igy magányosan is ellehet; azért is a’ legtöbbeknél a’ társaságösztön csak szaporítás végett tapasztaltatik, noha igen társas állatok is vannak, mint a’ méh, hangya, hód, marmota ’stb. Az ember meztelen születik minden szükségestől meg­fosztva; ellenben szünetnélküli vágy lelkesíti társaság után, m­ellynek segedelmével lakást, ruhát, táplálékot szerezhet ’s létét növekedő arányban mindinkább kényelmesebbé ’s kellemessé tehesse, azaz magát kiművelhesse. A’ legegyszerűbbnél kez­dő, ’s mindig halad, a’ nélkül hogy valahol sorompóra akadjon, mellyet non plus ultrának kellene tekintenie. Ez az ember’ tulajdonsága, ez az emberi társaság’ okozatja. Habár fenma­­radásának összetett eszközeit elérte, mégis sajátságos termé­sze­tátin­pót­jában maradt mellyet elhagynia se’ nem szükséges se­­nem lehetséges. Ez szerint igen hibás mindazok­ véleménye, kik az Első esztendei folyamat, 1838.

Next