Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-05-30 / 35. szám

Első esztendei folyamat 1838. Észrevételek a’ Korunk czímű czikkelyt érdeklő Válaszra. Mondott némellyeket a’ Korunk­ czímű czikkely’ írója, mely­­lyekben többen nem fogtak vele kezet; de volt azért szavaiban sok igazság; ’s ha hellyel közzel élesb színeket választott is előadá­sában, azt a’ félre-nem­ ismerhető jó szándék bizonyosan kimenten­ék. Vannak egyébiránt a’ reá adott Válasz­ban is több állítások, mellyeket t. irójok tán maga sem hisz, vagy inkább mellyekről előre meg van győződve, hogy következés nélkül hangzandanak el a’ publicumban. Én sem oszlakozhatom — mb — úr’ szertelen aggódásiban; mert gyermekekhez illő, képzeletteremtette rémektől rettegni; de azért még nem tarthatok B. úrral sem, ki egészen gondtala­nul hagyná a’ nálunk jelenleg uralkodó politicai vitákat; hanem illő irányt ’s mérsékelt hangot szeretnék én adni azoknak, ’s igye­kezném szükséges korlátokat szabni, nehogy egészen kények szerint csapongván, gyászos tettekké fajulhassanak; ’s annálfog­­va azt is szemmel tartanám: hol és kik által folytattatnak; mert nyílt elméjű emberek közt azok csak hasznosak; ellenben a’ nép­tömeg közzé jutván, legdühöngőbb, legpusztítóbb zendületekre szolgáltathatnak alkalmat. Hogy az illy vitáknak én sem vagyok ellenségük, jelen Észre­vételeim' közlése tanúsítja. Vélemény egyébiránt az, mit a’ Korunk' szerzője, valamint az is, mit a’ Válasz­­t. írója e’ lapokban elmon­dott, ’s vélemény az én észrevételeim is; ’s minthogy mi ollyanok előtt mondjuk el azt, kik fontolhatnak, ítélhetnek, ebbeli vitánk­nak bús következménye bizonyára nem leend; sőt ha helytelen, el fog az teljesen hangzani, úgy hogy állitásunknak legparányibb következése sem lesz észrevehető; de szeretem hinni, hogy mind­hárman igazat akartunk szólani, ’s azért ki tudja, nem hintünk e el magot, melly imittamott csirára fakadhat? mert különben nem vitázunk , hanem czéltalanúl csevegünk. Önhaszon rugója a’ honunkban jelenleg hirdetett ’s czélba vett rögtön újítások, szabadság ’s egyenlőség ellen szegü­lőknek; igenis , de azon önhaszon, mellyet törvényes szabadságuk’ ’s bir­tokuk­ megtarthatási joga, ’s azon meggyőződésök szül, hogy az ország’ boldogsága szilárdabb lábra csupán szükséges, kor- és czélszerű, megfontolva tett újítások által állíttathatik. De önha­szon , ’s valóságos anyagi önhaszon, egyszersmind ’s legtöbbnyire csakugyan egyedüli rugója a’ létező’ általányos lerontásával esz­­közlendő újítások’ barátjának, az annyira ostromlott szabadság’ ’s egyenlőség’ emberének is; ’s pedig azon igen egyszerű oknál fog­va, hogy újítani, szabadságot ’s egyenlőséget létre hozni úgy, mint azt szabadelműink óhajtják, azok iparkodnak leginkább, kik a’ fenálló réginél semmivel sem, vagy csak fölötte kevéssel bírnak; ’s kik következőleg veszteni semmit sem, nyerni azonban ’s ha a’ sors úgy hozandja, tetemesen is nyerni képesek a’ zavarokban, mellyek nagyobbszerű , rögtön eszközlött újítások’ ’s az ő értel­műkben vett szabadság’ ’s egyenlőség’ létesítése’ alkalmával egé­szen ki nem kerülhetők. Azok kiáltoznak aristocratiánk ellen leg­hatalmasabban, kiknek semmi birtokuk, vagy olly birtokuk van csak, mellyet Izsák szomszéd , vagy Prokóp mester már rég zsebében hordoz; ’s ritka, mint téli fecske, azon férjfiú, ki anyagi önhaszon nélkül, csupán lelke’ tiszta sugallatából, szive’ nemes hajlandó­ságából akarja amaz ujtásokat, mellyek által ősi alkotmányunk­nak annyi viharok’ daczára századokig épen állt fő elvei nem csak gyökerükben rendíttetnek meg, hanem fel is forgattatnak, ’s mellyekből egyik résznek minden esetre nyilványos veszteség mutatkozik, a’ nélkül hogy a’ másiknak tettleges világos nyereség ajánlkoznék. — Ha találkoznak illy fér­fiak, ’s szólnak az újítá­sokról, az egyenlőségről és szabadságról, hallgassák meg sza­vaikat; ők bizonyosan nemesen, okosan ’s módjával szólandanak ott, hol beszédeiket a’ hallgatók megérteni képesek, ’s hol sza­vaiknak sikere is lehet; ők fonák elveket nem hintendenek; de iparkodjunk gátolni tehetségünk szerint mostani újítóinknak több­nyire megfontolatlan beszédeit; mert bár igaz volna, hogy a’ vita­tó’ véleményének a’ közönség legott vakon ne hódoljon! Ismerjük a’ néptömeget; ’s van nálunk ezen újítóknak, ezen szabadságot, egyenlőséget vitátoknak egy neme, melly csak erre akar hatni; ’s pedig a’ tömegben szendereg nagyobbára az igazság’ kinyomo­zására késztő ösztön ; nincs nála tanács, nincs okosság ’s meg­választás; lármával, nem értelmes fontolással szokott az határoz­ni; a’ képtelent is elhiszi, a’ hamisat szentnek képzeli, ’s ha fel izgattatott, kész az álapostolok’ hazug szavait, szinte mint a’ szent igazságot, vérrel pecsételni, ’s majd mindig akkor eszmél, akkor ébred csak fel, akkor látja hogy megcsalatott, midőn a’ dolgon segítni már épen nem vagy csak nagynehezen lehet. Tegyünk fel egy vármegyét, hol sok a’ nemesség; de a’ fel­világosodott fej köztök aránylag igen kevés; hiszi ő a’ Válasz­­t. szerzője, hogy ott két felhevü­lt fej két külön, de egyképen fonák, véleményre képes téríteni, ’s pedig olly megátalkodottan, az egyetemes nemességet, hogy a’két fél aztán vitatkozni kezdvén, nem állapodik meg puszta szavaknál, hanem ökölre kerül a’ dolog, ’s a’ tömeg összeütközik, véresen, a’ nélkül hogy tudná, miért? — E’ megyében már most tisztválasztás legyen; a’ nemesség első alispánya miatt két részre oszoljék; mindenik párt’ vezére égig ma­­gasztalandja jelöltje’ tudományát, igazságszeretetét, hazafiságát ’s egyéb lelki, testi jeles tulajdonit; a’ tömeg hisz vakon — mert a jeleltek’ egyikét sem ismerte — ’s megfontolatlanul, ütközetbe vezettetik, ’s barátait, ismerősit, atyafiait csépli, a nélkül hogy *) Lásd a’ Századunk’ 21. 22. és 29. sz.

Next