Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-01-14 / 4. szám
elleni mellyeknek még* alakításokban is a* Szemlélőt — csakhogy literatúrai oldalról nagyobb kiterjedésben — pontról pontra követték. De minek ezt mutogatni, mit még akkor minden jól tudott, csak ez a’ strucz-párt nem ? ’s minek kivált most, mikor nagy szorultságukban magok kikiáltották, hogy az Athenaeum a’ Bajza- Aurorának, ’s a’ Figyelmező a’ Kritikai Lapoknak folytatása, és hogy mihelyt a’ szükség kivánandja (azaz mihelyt azok az átkozott oppositionalis lapok megszűnnének) az áldott emlékű Kritikai Lapok is, a’ régi szokott silány füzetkékben újra folytatódni vagy folyni fognak ? — Hamisan mondják tehát Csató úr ellen, hogy ő azt akarná megmutatni, hogy a’ factum nem factum, ’s hogy axiómát is lehet czáfolni. Ez betűről betűre az athenaeistákra illik, ’s így akarni ámítani a’ közönséget, egy tudós társaság’ titoknokának ’s tagjainak nem illik; mintha bizony az egész közönség tartoznék szemeit behunyni, és mindent csak e’három ember’ szemeivel nézni! Okos ember vak vezérre nem szorult, ’s inkább hiszen önszemeinek. Ki a’ közelebbi hét év’ literaria históriáját ismeri, az látja mind a’ harcznak, mind a’ harcz’ tárgyának ugyanazonságát. —Azonban a’ harcz’ okára nézve Csató úrral egyet nem érthetek, ki annak egyetlen igaz okául az irók’ igen nagy részének félelmét és boszóját hozza fel. Kapva is kaptak e’ hibás nézeten az athenaeisták; örültek, hogy amint ők szerénységből (itt is felkiálthatnék: Szerénység és athenaeisták ! meglepő dolgok előttünk!) — 's nem csalfaságból — átallának kimondani, azt Cs. kimondottan, ’s innen kölcsönöztek egész kényelemmel fegyvert ama’ régóta vitatott ráfogásnak megerősítésére, melly szerint az ő ellenök zajlók „mindig a’ leggondosabban igyekezének ellenségeskedésük’ nevezett igaz okait elrejteni; mindig igyekezének a magyar olvasóval elhitetni, hogy ők részrehajlatlan, pártatlan, független indulattal, nem magok’, hanem a’ literatura’ ügyéért harczolnak.44 — Csak az a’ báj, hogy az alap, mellyen az egész harsány beszéd épül, melly szerint t. i. az athenaeisták, vagy régibb nevezettel kritikai laposok, félelemből támadtattak volna meg, nem való; — boszúból igenis, ha azon nem boszúállást, mint az athenaeisták, hanem azt a’ nemes boszankodást értjük, melly józan elméjű ’s jó érzésű embert méltán elfoglal, mikor látja, hogy valaki az értelem és szív’ művelésére czélzó tudományosságot neveletlen csipkedések’és dulongó pártoskodás’ eszközeivé akarja alacsonyítani. De ki támadta meg őket félelemből? Én azt állítom, senki semmit legjobban tudnak s értenek magok az athenaeisták, ’s midőn az egy Wargha Istvánt mentik fel minden mellékes indítónk alól, ez a szinlett tudatlanság sokkal inkább elárulja őket az okosok előtt, mint ha egyenes nyíltsággal szóltak volna. Mi szükség sophismákkal akarni másokat áltatni ott, hol világos és czáfolhatatlan factumok szólnak? Hiszen legelső megtámadni ezen hősöknek oliy férfiak voltak, kiket ők épen nem bántottak: miért és mitől féltek volna hát ezek? •—’s minde’ megtámadok azt vitaiak, hogy a critica nem korbács- vagy botforgatásban , nem az emberiség’ minden viszonyainak pajkos letiprásában ’s önző pártoskodásban, hanem a bírálandó tárgy nyomós értésében, mind a jó mind a rész oldal részrehajlatlan kimutatásában , ’s a’ hibák’ szigorú és igazságos, de egyszersmind illedelmes megrovásában áll. — Hogy harczoltak volna hát ezek a magok’ ’s nem a’ literatura' ügyéért ? hát nem azt tanultuk e mai alsóbb rendű iskoláinkban: Didicisse fideliter artes, emollit mores, nec sinit esse feros? — ellenben azok, kik partot alkotnak, hogy mindent magokhoz vonhassanak az igazságot sürgetők elnyomásával , a’ hon’ ügyét viszik el Credat Judaeus Apellál igaza van Csató úrnak abban , hogy a Kritikai Lapok megjelentével az írók igen nagy részét félelem foglalti el, de ezek nem az ellentállók, hanem a’ hódolók voltak. ’S itt ismét nem érthetek egyet Csató úrral azon pontra nézve, mit a’ Kritikai Lapok’ hasznáról mond. Cs. ur t. i. azok’ hasznát abban helyezi, hogy azok nagyobb gondosságra és készületre serkentették a’ fellépő írókat. Kár volt ezek közül néhányat meg nem nevezni, mert én , megvallom, semmi illyest literaturánkban nem tapasztaltam, hanem csak azt, mit azelőtt, hogy a’ jó izó azontúl is, mint addig, jobban es magat folyvást tökéletesítve igyekezett inni, a kontár pedig csak olly kontárul, mint azelőtt, mit magok a’ Kritikai Lapok eléggé bizonyítanak. Micsoda készületre ’s gondosságra is taníthattak volna valakit olly Kritikai Lapok, melylyekben némelly helyes és csinos stylusú czikkelyek mellett épen csak annyi hibás nézetek, ’s még ezenfelül a' szép ízlést durván sértő alacsony póri kifejezések, sőt nyelvbeli botlások is találtattak, mint akármelly más közönséges iratokban ? — Olvastam ugyan valahol, hogy a’ magyar Conv. Lexicon Bajza ur megtámadása nélkül nem lett volna az, a’ mi; de ez puszta levegőből kapott stelet. Én a' magyar Conv. Lexicont végig olvastam, és mindenik írót, valakit csak azelőtt ismertem, a’ maga szokott írásmódjával élve találtam; a’ ki nem hiszi, tekintse meg, bizonnyal úgy fogja találni. Hogy a’ természettudományi ’s orvosi czikkelyekben egy-két iró által prof. Bugát (vagy Schuster ?) urnak nagy részben egészen helytelen újításai (ő tanulta grammaticánkat, de nyelvünk’ geniusát nem ismeri) tehetség szerint terjesztettek, ebben semmi gondosabb készületet ’s nagy nyereséget nem látok, hanem csak fontolatlan követését annak, mi az egész literaturában a’ legnagyobb vigyázatot érdemli. De ez sémákkor kezdődött, hanem csak folyt sicutotim, az Orvosi - tár megindulásától fogva. Használtak a’ Kritikai Lapok igenis; de nem a' fellépő íróknak , hanem az athenaeistáknak (a’ mint ez újabb időkben a’ Kritikai Lapok’ redactorai neveztetnek). Ugyanis az a’ kiméletten paraszt zúzás, mellyel e’ hívatlan erificusok literatura’ csillagait, kontárt ’s mindent, czél és rend nélkül összekeverve, valódikig lábaik alá tiporni igyekeztek, rendkívüli zajt és consternatiót okozott. A’ tudatlanok és félszegek tapsot ütöttek; azok, kiknek szerfeletti hiúsága még az illiteratus plausust is drága éteknek tartja, meghunyászkodva ’s hizelgve a’ zajt ütött párthoz simultak, igy vélvén nimbusukat minden résztől legbiztosabban megóvhatni, néhány tudósok, békeszeretetből e vagy megvetésből , mélyen elhallgattak. Ez a’ terror panicus örökre megfoghatatlan marad előttem, egyszersmind igen lealázó dolognak látom azt ezen pártnak hizelgve hódolókra nézve ; magok az athenaeisták férjfiúhoz nem illő gyávaságnak nevezik azt, noha minden diadalmokat ennek köszönhetik. A’ szép és hősi lelkű Kazinczy, ki e’ neveletlen tónusú ’s a’ literaturának felette veszélyes pártot minden bizonnyal az illendőség’határai közzé fogta volna szorítani, csakhamar a’ Kritikai Lapok’ megjelenése után, az athenaeisták’ nagy szerencséjére, megholt, ’s igy ezek szinte minden akadály nélkül megállapíták s azek pártoskodásukat mind a’ literaturában, mind az academiában, mellyet hasonlóul teljes erővel igyekezettek halvanyzaikkal megnepesiteni, s olly illan vagy legalább úgy látszó szerencsével, hogy most már kevély elbizottsággal hirdetik, hogy nekik több van hetven emberüknél, és a’literaturának majd minden csillagai az ő zsoldjokban állanak!! Ha ez való, úgy sajnálkoznom kell literaturánk állapotjan. Olly emberek’ dictatorkodasai, minőknek ezen uraiv e zajgolsolvban mutatkoznak, helybenhagyni, valami felháborító dolog. Megvallom, mikor ezt olvasom: „Kazinczy barátunk, Szemere barátunk, Kölcsey barátunk 1’4 — némi borzalom futott el. Azonban a’ mit itt e’ drága hősök a megboldogult Kazinczyelől legelnek,hogy