Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-01-14 / 4. szám

elleni mellyeknek még* alakításokban is a* Szemlélőt — csakhogy literatúrai oldalról nagyobb kiterjedésben — pontról pontra követ­ték. De minek ezt mutogatni, mit még akkor minden jól tudott, csak ez a’ strucz-párt nem ? ’s minek kivált most, mikor nagy szorultságukban magok kikiáltották, hogy az Athenaeum a’ Bajza- Aurorának, ’s a’ Figyelmező a’ Kritikai Lapoknak folytatása, és hogy mihelyt a’ szükség kivánandja (azaz mihelyt azok az átko­zott oppositionalis lapok megszűnnének) az áldott emlékű Kritikai Lapok is, a’ régi szokott silány füzetkékben újra folytatódni vagy folyni fognak ? — Hamisan mondják tehát Csató úr ellen, hogy ő azt akarná meg­mutatni, hogy a’ factum nem factum, ’s hogy axiómát is lehet czáfolni. Ez betűről betűre az athenaeistákra illik, ’s így akarni ámítani a’ közönséget, egy tudós társaság’ titoknokának ’s tagjai­nak nem illik; mintha bizony az egész közönség tartoznék szemeit behunyni, és mindent csak e’három ember’ szemeivel nézni! Okos ember vak vezérre nem szorult, ’s inkább hiszen önszemeinek. Ki a’ közelebbi hét év’ literaria históriáját ismeri, az látja mind a’ harcznak, mind a’ harcz’ tárgyának ugyanazonságát. —Azon­ban a’ harcz’ okára nézve Csató úrral egyet nem érthetek, ki annak egyetlen igaz okául az irók’ igen nagy részének félelmét és boszóját hozza fel. Kapva is kaptak e’ hibás nézeten az athe­­naeisták; örültek, hogy amint ők szerénységből (itt is felkiált­hatnék: Szerénység és ath­enaeisták ! meglepő dolgok előttünk!) — 's nem csalfaságból — átallának kimondani, azt Cs. kim­on­­d­ottan, ’s innen kölcsönöztek egész kényelemmel fegyvert ama’ régóta vitatott ráfogásnak megerősítésére, melly szerint az ő el­­lenök zajlók „mindig a’ leggondosabban igyekezének ellenséges­kedésük’ nevezett igaz okait elrejteni; mindig igyekezének a­ ma­gyar olvasóval elhitetni, hogy ők részreh­ajlatlan, pártatlan, füg­getlen indulattal, nem magok’, hanem a’ literatura’ ügyéért har­­czolnak.44 — Csak az a’ báj, hogy az alap, mellyen az egész harsány beszéd épül, melly szerint t. i. az ath­enaeisták, vagy ré­gibb nevezettel kritikai­ laposok, félelemből támadtattak volna meg, nem való; — boszúból igenis, ha azon nem boszúállást, mint az ath­enaeisták, hanem azt a’ nemes boszankodást értjük, melly józan elméjű ’s jó érzésű embert méltán elfoglal, mikor látja, hogy valaki az értelem­ és szív’ művelésére czélzó tudományos­ságot neveletlen csipkedések’és dulongó pártoskodás’ eszközeivé akarja alacsonyítani. De ki támadta meg őket félelemből? Én azt állítom, senki sem­­mit legjobban tudnak s értenek magok az ath­enaeisták, ’s midőn az egy Wargha Istvánt mentik fel minden mellékes indítónk alól, ez a­ szinlett tudatlanság sokkal inkább el­árulja őket az okosok előtt, mint ha egyenes nyíltsággal szóltak volna. Mi szükség sophismákkal akarni másokat áltatni ott, hol világos és czáfolhatatlan factumok szólnak? Hiszen legelső meg­támadni ezen hősöknek oliy fér­fiak voltak, kiket ők épen nem bántottak: miért és mitől féltek volna hát ezek? •—’s mind­e’ megtámadok azt vitaiak, hogy a critica nem korbács- vagy bot­forgatásban , nem az emberiség’ minden viszonyainak pajkos le­­tiprásában ’s önző pártoskodásban, hanem a bírálandó tárgy nyo­mós értésében, mind a­ jó mind a rész oldal részrehajlatlan ki­mutatásában , ’s a’ hibák’ szigorú és igazságos, de egyszersmind illedelmes megrovásában áll. — Hogy harczoltak volna hát ezek a magok’ ’s nem a’ literatura' ügyéért ? hát nem azt tanultuk e mai alsóbb rendű iskoláinkban: Didicisse fideliter artes, emollit mores, nec sinit esse feros? — ellenben azok, kik partot alkotnak, hogy mindent magokhoz vonhassanak az igazságot sürgetők elnyomá­sával , a’ hon’ ügyét viszik el Credat Judaeus Apellál igaza van Csató úrnak abban , hogy a Kritikai Lapok megjelentével az írók­ igen nagy részét félelem fog­lalti el, de ezek nem az ellentállók, hanem a’ hódolók voltak. ’S itt ismét nem érthetek egyet Csató úrral azon pontra nézve, mit a’ Kritikai La­pok’ hasznáról mond. Cs. ur t. i. azok’ hasznát abban helyezi, hogy azok nagyobb gondosságra és készületre serkentették a’ fellépő írókat. Kár volt ezek közül néhányat meg nem nevezni, mert én , megvallom, semmi illyest literaturánkban nem tapasz­taltam, hanem csak azt, mit azelőtt, hogy a’ jó izó azontúl is, mint addig, jobban es magat folyvást tökéletesítve igyekezett inni, a kontár pedig csak olly kontárul, mint azelőtt, mit magok a’ Kritikai Lapok eléggé bizonyítanak. Micsoda készületre ’s gondosságra is taníthattak volna valakit olly Kritikai Lapok, mely­­lyekben némelly helyes és csinos stylusú czikkelyek mellett épen csak annyi hibás nézetek, ’s még ezenfelül a' szép ízlést durván sértő alacsony póri kifejezések, sőt nyelvbeli botlások is találtattak, mint akármelly más közönséges iratokban ? — Ol­vastam ugyan valahol, hogy a’ magyar Conv. Lexicon Bajza ur megtámadása nélkül nem lett volna az, a’ mi; de ez puszta levegőből kapott stelet. Én a' magyar Conv. Lexicont végig ol­vastam, és mindenik írót, valakit csak azelőtt ismertem, a’ ma­ga szokott írásmódjával élve találtam; a’ ki nem hiszi, tekintse meg, bizonnyal úgy fogja találni. Hogy a’ természettudományi ’s orvosi czikkelyekben egy-két iró által prof. Bugát (vagy Schuster ?) urnak nagy részben egészen helytelen újításai (ő tanulta gram­maticánkat, de nyelvünk’ geniusát nem ismeri) tehet­ség szerint terjesztettek, ebben semmi gondosabb készületet ’s nagy nyereséget nem látok, hanem csak fontolatlan követését annak, mi az egész literaturában a’ legnagyobb vigyázatot ér­demli. De ez sémákkor kezdődött, hanem csak folyt sicutotim, az Orvosi - tár megindulásától fogva. Használtak a’ Kritikai Lapok igenis; de nem a' fellépő írók­nak , hanem az athenaeistáknak (a’ mint ez újabb időkben a’ Kritikai Lapok’ redactorai neveztetnek). Ugyanis az a’ kimélet­­ten paraszt zúzás, mellyel e’ hívatlan erificusok literatura’ csil­lagait, kontárt ’s mindent, czél és rend nélkül összekeverve, valódikig lábaik alá tiporni igyekeztek, rendkívüli zajt és conster­­natiót okozott. A’ tudatlanok és félszegek tapsot ütöttek; azok, kiknek szerfeletti hiúsága még az illiteratus plausust is drága éteknek tartja, meghunyászkodva ’s hizelgve a’ zajt ütött párthoz simultak, igy vélvén nimbusukat minden résztől legbiztosabban megóvhatni, néhány tudósok, békeszeretetből e vagy megvetés­ből , mélyen elhallgattak. Ez a’ terror panicus örökre megfog­hatatlan marad előttem, egyszersmind igen lealázó dolognak lá­tom azt ezen pártnak hizelgve hódolókra nézve ; magok az a­­thenaeisták férjfiúhoz nem illő gyávaságnak nevezik azt, noha minden diadalmokat ennek köszönhetik. A’ szép és hősi lelkű Kazinczy, ki e’ neveletlen tónusú ’s a’ literaturának felette ve­szélyes pártot minden bizonnyal az illendőség’határai közzé fogta volna szorítani, csakhamar a’ Kritikai Lapok’ megjelenése után, az ath­enaeisták’ nagy szerencséjére, megholt, ’s igy ezek szinte minden akadály nélkül megállapíták s azek pártoskodásukat mind a’ literaturában, mind az academiában, mellyet hasonlóul teljes erővel igyekezettek halvanyzaikkal megnepesiteni, s olly illan vagy legalább úgy látszó szerencsével, hogy most már kevély elbizottsággal hirdetik, hogy nekik több van hetven emberüknél, és a’literaturának majd minden csillagai az ő zsoldjokban állanak!! Ha ez való, úgy sajnálkoznom kell literaturánk állapotjan. Olly emberek’ dictatorkodasai, minőknek ezen uraiv e zajgolsolvban mutatkoznak, helybenhagyni, valami felháborító dolog. Megval­lom, mikor ezt olvasom: „Kazinczy barátunk, Szemere barátunk, Kölcsey barátunk 1’4 — némi borzalom futott el. Azonban a’ mit itt e’ drága hősök a megboldogult Kazinczy­­elől legelnek,­­hogy

Next