Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-07-01 / 52. szám

411 41- ben megmaradtak annak tartalma szerinti viszonyaikban; ha azonban ezek az urbárium által meghatározottnál kedvezőtlenebbek valának, módosíttattak, szelidíttettek. Ila a’ szakadékok törvényes erő nélküliek valának: vagy egyezség eszközölteték, vagy az urbárium hozaték be. E’ dolgot a* biztosok" felügyelése alatt az erre kinevezett végrehajtó tisztviselők (magistratuales exequentes) teljesítők a’ megyei törvényszék’ segedelmével. Voltak továbbá az általános urbárium’ behozatala előtt részletes urbáriumok (urbaria particularia), mellyek csak egyes helységeknek szolgáltak sinórmértékül, ’s mellyek, ha az általányos urbérnél nyomasztóbbak nem valának, hasonlag megerősíttettek, ellenkező esetben módosíttattak vagy egyezséggé változtattak át. Az uj rendszabályok a’ földesur’ és jobbágyság’ jelenlétével minden helységben nyilványosan kihirdettettek; az urbárium vagy egyezség ünnepélyes oklevélbe foglaltatók, és szükséges mellékleteikkel, minek az urbariumi rovatok (tabellae urbariales), a’ szőlők’ és irtásföldek’ jegyzéke és a’ munkálkodó tisztviselők' bizonyítványa az uj rendszabály’ behozatalának megtörténtéről, — az illető feleknek kiadaték. E’ foglalatosságot közönségesen úrbéri rendezésnek (regulatio urbarialis) szokás nevezni, mellyet a’jobbágyok’ viszonyai’ újabb alkalmazása, gyakorlata ’s megalapítása körüli élőmunka*) gyanánt kell tekinteni. E’ nevezet alatt egyébiránt magát a’ módszert — a’ szabályokat is szokás érteni. Amarról Pfahler munkája’ második részének első szakaszában értekezik, ’s „prímáévá regulatio urbarialisu-nak nevezi; holott a’ generalis mellékszó sokkal helyesebb lett volna, miről egyébiránt az iső kötet’ bírálatában terjedelmesebben. Dr. Rumi. (Folytatása következik, sikerült ismét életbe hívni az ó világ’ régi vallásos hitét: az egyes mindaddig megtartotta a’ mostani népek’ valódi germán characterében alapult, privátjog és privátszabadság iránti igényeket a’ status’ ellenében, mindaddig csak gyűlölni ’s utálni lehete ’s kelle a’ republicanizált status’ mindent elnyelő Molockiát a’ nép’ sokkal nagyobb részének, mindig hiányzott neki az életadó ’s nevelő gyökér a’ mostani emberek’ szíveiben és szeretetében, kik se’ nem voltak, se’ nem akartak vagy tudtak lenni régi görögök és rómaiak, kik velökszületett, aristocratai *) hajlandóságaikkal épen nem szítanak ama’ régi egyenlőséghez, és minden hazafiés szóczikornya mellett sem akarnak soha kilépni „különszerűségükből”, azaz jogaik’ és szabadságuk’ köréből. — De az imperatorság — mint a’ régi status’ másik oldala — sem látszott azok előtt, kik péld. Napoleon’ vas fenyítövesszeje alatt állának, az újabb népek’ legfőbb javának, ’s közgyűlöletök kiséré az erőszak’ urát a’ sziklahonba, mellynek sírjául kelle szolgálnia ; csak miután nem lehete többé félni a’ holttól, csak akkor foglalta el a’ regény ’s költészet az óriási tüneményt, ’s a’ második Attila’ lelkesült magasztalása teljes viszhangjára talált a’ kalandosság iránti kiirthatlan hajlandóságban, melly szinte a’ nyugati népeket bélyegző. De a’ milly kevéssé voltak állandók és tartósak azon képződések, mellyek a’ régi statusból sarjaztak, szintelly kevéssé birt a’ zsidó theocratia restauratiója vagy carricaturája teljes valóságra jutni a’ keresztény Európában. — Ezen theocratia’ monarchiai oldalának felfogásában létező hiba koránsem abban áll, hogy előre föltétetik a’hatalomnak Isten’ kegyelméből adatása,— mert valósággal minden jog ’s minden szabad hatalom nem más mint a’ legfőbb lény’ kegyelmes rendelésének hűbére, — sem abban, hogy a’ királyság úgy tekintetik mint Istentől a’ jog’ erősítésére ’s a’ béke’ fentartására adott hivatal,— mert ez egyedül lehetséges, vallásos-erkölcsi felfogása a’ fejedelmi méltóságnak,— hanem abban, hogy e’ fogalomba az absolut, korlátozatlan Példa a’ francziaországi becsületrendnek egy általában aristocratiai szerkezete, melly rendet a’ legbuzgóbb jacobinusok sem átallának elfogadni. — Egy Parisban lakó, szellemdús figyelő néhány évvel ezelőtt igy irt, kétségkívül igen helyesen: ,,A’ francziák a’ legaristocrataibb nép a’ világon. Semmit sem akarnak kevesbbé mint egyenlőséget vagy cynismust.— A’ szabólegény, ki vasárnap aziboulevardon sétál, szeretne marquisnak tartatni; a’ szobalány tollas kalapjában a’ herczegnét akarja majmolni. — Illyés apró vonalokban épen semmi gyülölség sem nyilatkozik az aristocratia ’s felsőbb osztályok iránt. — Miért nem szabad senkinek sapkával menni a’ Tuileriák’ kertjébe? — Miért nem szabad a’ tisztes polgárnőnek kerek fejkötőjével első helyen ülni a’ színházban? — A’ szokásnak hasonló parancsai egy európai fővárosban sem léteznek Párison kívül. — Miért törekszenek Francziaországban ’s másutt is a’ gazdag nem-nemes családok olly igen, a’ régi nemességhez házasság által közelebb jutni, még akkor is, ha ez nem vethet nevénél egyebet a’ mérlegbe ? — E’ tünemények homlokegyenest ellenkeznek a’ liberális eszmélkedésekkel; az ember’ szivét kell kitanulni, hogy ama’ tüneményeket meg lehessen fejteni. Mindenki valami különös akar lenni; mindenki több akar lenni mint szomszédja, minden liberális philo— Sophismus’ daczára. — Vajha minden liberális ember saját kebelébe nyúlna! — Ki fogja, minden elvek’ daczára, leányát bakónak adni nőül, még akkor is, ha ez jeles szónok ’s tiszta republicanus volna, ’s mind a’ mellett is, hogy ,,a’ törvény által“ elismert hivatalt visel. — Meg vagyok felőle győződve, hogy mindenki inkább kíván megyeispányt vejéül, még akkor is, ha ea a’ ,,juste-milieu’“ embere volna. — Nézze csak minden liberális kamarakövet, milly büszke az ő családja méltóságára, ’s ki erről saját nejével beszélne, álmélkodni fogna ennek aristocratismusán. Ha valamellyik liberális követ’ fia társaságban bemutattatik , ezt mondják: „Fia N. N. urnak, ki olly szép beszédeket tart!“ ’S ezen emberek beszélnek egyenlőségről, ’s gyűlölik azokat, kik büszkék őseikre! — Egyébiránt nevezetes, milly kevés kívántatik tulajdonképen valamelly család’ hírének megalapítására.^ ^ Egy embert ismertem, ki mindig nagyapjáról beszélt, ki a’ pápa pástétomsütője volt, ’s egy mosónőt hallottam, mint dicsekedett, hogy Napoleon’üngeit mosta. — Ez mély aristocratai feudális kedély volt! — Meg vagyok felőle győződve , hogy e’ mosónénak még unokái is beszélendenek ama’ szolgálatról, ’s dísze nemzedékeken keresztül öröksége ’s dicsősége leend családjának“. Az al-s® Isit Ismus* (Folytatás.) E’ négy különböző szellemi folyamnak (ámbár némellyik nyilván vallásos eredetű) mindegyike többé vagy kevesbbé következetes absolutismus; mert mindnyájan magasabbra helyeznek egy statuseszmét mint a’ jogot, ’s az egyes’ jogát és szabadságát korlátlanul feláldozzák ezen eszmének. De közülök mindegyik egyszersmind tehetetlen volt, uj tartós teremtményeket létre hozni ’s a’ germán-nyugati emberiséget igazán kielégíteni.— A’ régi statuseszme habár meg birt hódítani egyes tudósokat, habár tágabb kört birt elfoglalni magok a’ félmüveitek között is, de a’ mostani ’s germán népek’ legbensőbb lényének ellenében mégis egy üvegházbeli idegen növény maradt, mellynek, mint a’ franczia respublikáinak, csak a’ leghallatlanabb zsarnokság által adathaték némi látszatos élet. — Valamig nem *) Előkészületi munka, élőmunka; németül Vorwerk vagy Vorarbeit. E’ szó a’ magyar tudós társaság által közrebocsátott „Magyar és német zsebszótárában jelesen pedig annak második, német-magyar részében, melly az elsőnél 3 évvel korábban jelent meg (az 1835ben, ez 1830ban) nem fordul elő illy értelemben, ’s a’ másik lapon következő jelentését olvashatni: „Vorwerk, das, major, tanya. Jól tudom, hogy Vorwerk ezt is jelenti; de ez nem első ’s etymologiai jelentése a’ szónak, mire szótárkészítésnél fő gondot kell fordítni. A’ szónak igazi gyökérjelentése: élőmunka. ’S ha most már egy idegen ajkú a’ mondott szótár’ segítségével e’ mondatot „Vorwerk der Einführung des Urbariums“ így magyarosítaná: az urbér’ behozatalának majorja vagy tanyája, — nem volna e ez furcsa fordítás? Tökéletes vagy—mint nekem Jogi ur a’ Figyelmezőben javaslá — Morvát István’ Írásmódja szerint (kihez, minthogy ő ellene védelmeztem, egyszersmind magyar leczkékre járni utasít) tökelletes szótárban, a’ mennyire csak lehet, a’ szavak’mindenféle jelentéseit ki kell meríteni. Megígértem tudós dr. Schedel Ferencz titoknak és professor úrnak, a' magyar zsebszótárhoz pótlékokat adni, és szavamat tartandom, midőn más foglalatosságán engedendik. — E’ jegyzés’ tételére a’ magyar és német zsebszótárról a’ f. é. Tudományos Gyűjteménynek 41 ik kötetében a’ 72—73 lapokon megjelent igen szigorú bírálata szolgált indítóokul. R—y.