Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-03-28 / 25. szám

Egy külföldi utazónak észrevételei a’ gazdaság’ különféle ágainak Magy­ar or­sz­ágban 35 év alatti gyarapodásáról. (Vége.) A’ répaczukor-gyártást igen kedvelvén, tudakozásimra azt értettem, hogy Magyarország’ különféle vidékein már számos­ elbeli gyárak állíttattak fel, mellyek közt herezeg Eszterházy’ czukorgyára, mellyet Eszterházán építtetett, különösen dicsér­tetetik ; de sajnálkozva azt is hallottam, hogy az alig létre jutott gyárak közül némellyek már meg is szűntek, a’ mit másnak tu­lajdonítani nem lehet, csak hogy a’ vállalók minden szabály és tapasztalás nélkül hozzáfogván, és talán az idő’ mostohasága ál­tal és a’ répa’ termesztésében viszontagságoktól ostoroztatván, an­nak folytatásától elijedtek; mert a’ tárgy még új lévén , mint bár­­melly más dolgokban, itt is a’ kezdet nehézségekkel ’s bajokkal van összekötve, a’ földnek répa alá való elkészítése, a’ magnak sikeres termesztéséhez czélirányosan eszközlendő bevetés, álta­lában az egész művelés és eltakarítása a’ répának már magában tapasztalást és állhatatosságot kiván meg. A’ répaczukor-gyártás’ mestersége főképen a’ répának gyors és szabályos feldolgozásán alapul, az égetett csontpor (spodium) a’ legnagyobb varázs­ló; a’ hol csak lehetséges, készíttesse azt maga magának min­den czukorgyár’ tulajdonosa; különféle álművészektől őrizked­jék; a legjobban cselekszik, ha egyszerű, de tapasztalt két embert alkalmaztat a’ gyártás’ vitelére, a’ többi munkásokat pe­dig oktattassa az illető dolgokra azok által. Hogy pedig jó siker­rel és kitelhető haszonnal jutalmaztassák meg munkája, okvetet­­len szükséges a’ czukorfőzés mellett a’ finomitómű is (Raffinerie), nehogy a’ czukorlisztet elparityálni kényteleníttessék, és hogy a’ télen czukorliszt -gyártásra használt munkásokat kikeletkor czu­­kor-finomitásra is alkalmaztathassa ’s ekképen a’ kész czukor’ eladhatásával magának nagyobb hasznot biztosíthasson*). Azt is meg kell jegyeznem, hogy a’ répában szükséges Czukor-tartalom’ tekintetéből, úgy a’ tüzelő-anyagok’ szüksége miatt a­ répa czukorgyártás nem minden vidékben ’s nem is min­den­­irodalomban egész sikerrel kivihető, melly állításomat a’ Franczia, Németalföld-, Bajor-, Szász-, Burkus-, Lengyel-, Cseh- és Morvaországban szorgos figyelemmel megvizsgált eb­beli gyárakban szerzett tapasztalásim igazolják ; egyébiránt két­ségtelen, hogy ezen vállalat a’ gazdálkodási jövedelmet leginkább szaporítja. Pozsonyból elindulván, már e’ város’ határában többfelé vivő utakat igen gyönyörű pálmafasorokkal kiültetve láttam, a’ mi ezen a' természettől ugyan szép vidéket a’ 35 év előtti időhez képest jóval szebbre változtatta, az út is általában jó karban volt. — A­­­atói puszta Eszterházy grófok’ birtoka, tudtomra, annakelőtte csak gyep és posvány lévén, azt most csatornákkal ellátva, ma­jorokra felosztva, a’ legvirágzóbb gazdasággá alakítva találtam. Taroskeden alól, a­­hol alig lehetett valaha egy zöldülő fát látni, jöttem egy magányos vendégfogadóhoz, mellytől gróf Károlyi Lajos ur’ tót-megyeri kastélyához már most egy szép sor fával kiültetett út vezet; ennek szomszédságában áll a’ szántóföldek’ közepette egy majorság, első pillanatban mindjárt vettem észre, hogy itt a változó földművelés virágzik, ’s hogy a’ mostani okos gazdálko­dási mód szerint itt sok csicsóka pálinkafőzésre ültette­­tett, és végre, hogy a’ nagy mennyiségű lóhere igen czélirányo­san szárítva épen akkor gyüjtetett, melly szárításnak czélirányos voltát t. i. abban helyeztetem, hogy a’ lóhere, miután kis pet­­renezékben megmelegült, kerekesen szétrakatván , szárazon tüs­­tint behordatott és szalma közzé kazaloztatott. Ezen eltakarítás’ módja a’ lóherének sokkal hasznosabb mint ama’ sok helyeken divatozó karókra való felfüggesztése, mert ez csak a’ munkát szaporítja, és a’ lóheréből a’ legjobb levelek lehullanak. — Ez a’ major, mint értém, szinte gróf Károlyi Lajos úré, ki valóban teljes dicséretre méltó, hogy a’ gazdaságbeli szorgalmat és ipart kedvelvén, ön felügyelése alatt az igazgatóságot alkalmatos em­berre bízza. — Az úgynevezett változó mezei gazdaság, ha benne már a’ 3 esztendei trágyaforgás (Dangungs-turnus) leg­alább 9 évig folytattatok, minden esetre még jobb lábra jövend, kivált , ha a’gazdasági növendéktisztek ezen földművelés’ mód­jában rendszabályosan pallérozva lesznek; itt egy igen derék láh­­nyájra is találtam. Érsek-Újváron alul szinte már egy igen szép pálma-és nyár­fa-sorozattal ellátott jó út annál kellem­etesebben lepett meg, mint­hogy ezen rónaságon forró nyárban az utazók’ enyhítésére szolgál. Perbetéről Kis-Ujfalu felé érkezvén, azon dombon, melly igen szép kilátást enged, a’ köbölkúti tóviznek fényét már nem látván, azt hittem, hogy az igaz útból eltévedék; a’ kis-ujfalusi lelkésznél azonban megállapodván, bizonyossá tétettem arról, hogy igaz úton vagyok; az érdemes pap azon felvilágosítással vidá­­mított, hogy boldogult Pálffy József herczeg, mint Köbölkútnak föllesura, szomszédjait, kiknek határain a’ csatornát huzni kellett, 7 évi küzdés után mégis legyőzvén, nagy költségekkel a’ temér­dek viz alól szép területű földet megszabadított légyen. — Épen ekkor volt a’ szénagyűjtés, mellyet úgy mint azon egész vizimun­­kálatot megszemlélni kívánván, Köbölkútnak indultam, és való­ban ezen uj tárgya az iparnak minden tekintetben igen kellemetes érzést gerjesztett. Lovaimat a’ fogadóba szállítván, történetből a’ bit óra és a’ plebánus úrra akadtam, a’ kik engem ezen remek munkáról még bővebben értesítettek és bizonyossá tettek a’ felől, hogy a’ csatorna’ húszában lévő völgyben 2000 holdnál több föld a’ heverő- és az árvizektől felszabadítva, most a’ legjobb rétekké használtatik, olly tájékon t. i., a’ hol azelőtt a’ szénának egy má­zsáját 2—3 fton kellett venni; hogy továbbá annakelőtte ezen tóban gyakorlott halászat és nádas legfelebb 4—5000 ftot hajtott, mellynek helyén most mintegy 20 ezer mázsa széna és sarjú ter­­mesztetik ; nemkülönben , hogy Bátorkeszi mezővárosban , Leán­­di és Csudás pusztáknak határaiban, ugyanazon herczeg’ jótékony eszközlése által hasonló temérdek tavak és mocsárok’ lecsapoltat­­ván, azok alatt a’ világ’ teremtése óta (!) viaszonvehetetlen föld hasznossá tétetett. — De nem csak ezen tekintetből dicséretre méltó a’ köbölkúti tónak lecsapoltatása, hanem annálfogva is, hogy a’ plebánus ur’ állítása szerint azelőtt a’ köbölkúti, sárkányi és gyivai lakosokban a’ halandóság annyira uralkodott, hogy az anyakönyvek’ bizonyságánál fogva ott az emberek a legjobb kor­ban, alig érvén el a' 40—45, legfelebb 50 esztendőt, kimúl­tak, ’s hogy Köbölkút helységét már egyszer svábokkal kellett benépesítni. *) — Itten az is jőve értésemre, hogy Bátorkeszi *) A’ répaczukor-főzés körüli újabb tapasztalások, leginkább Cseh­országban, megmutatták , hogy a’ parasztgazda is csekély költ­séggel és jutalmasan főzhet czukortisztet háztartására’s eladásra, a’ nélkül hogy a’ nagy költséggel járó finomításról gondoskodjék. Tanácsos többnyire , a’ gazdaságnak ezen ága körüli ismereteket inkább Csehországban megszerezni, mert honi czukorfőzéseink eddigele sokkal gazdagabbak felsült próbatételekben és alaptalan­­ calculusokban, mint nyereséges eredményekben. A’ ss­erk. | *! Itt talán mégis egy kissé sokat mondott a’ plebánus úr , mert a’ köbölkút! posvány csakugyan soha sem volt pontiniai mocsár vagy hetruriai Maremmák. A’ sze­rk.

Next