Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-04-20 / 32. szám

253 / or­ szággyűlési felírásoknak, valamint a’ törvényeknek magyar nyelven alkotását megengedvén; és valljon mit nem reményihe­tünk még Felséges Urunk’ kegyességétől és nemzeti literatu­­ránk’ gyors fejlődésétől? én hiszem, hogy egy évtized alatt is eljutunk azon álláspontra, mellyen nem leend el részben miért folyamodnunk legkegyesebb Fejedelmünkhöz. Azonban e’ ra­gaszkodásnak helytelenségét főleg kitünteti azon körülmény, hogy a’ nemzeti nyelvünket illető rendeletek sajátképen nem is annyira a’ már korosabb néposztályt érdeklik, hanem főleg az ifjúság- és jövendő ivadéknak magyarosítására czéloznak; miután pedig minden egyes honfi maradékinak boldogságát óhajtja, nem vélem , hogy találkoznék , ki ezeknek Magyaror­szágban idegen nyelvvel boldogabb helyzetet ígérhetne, vagy azt hinné­ hogy a’ nemzeti jólét, erő és dicsőség e’ mos­tani nyelvzavarban inkább, vagy csak némileg is kifejlőd­hessék.­ ’stb. (Vége következik.) É­s­srevét­elek­ a­ magyar sz. kir. városokat illető czikkelyhez az Allge­meine Zeitung 11839 diki 321 sz. toldalékjában. ( Vége.) De a’ második ellenük, ha lehet, még gyengébb, vagyis in­kább épen semmi alapon sem nyugszik. Legelőször is itt méltán kérdhetni, mellyek tehát az örök igazság­ azon változhatatlan alaptételei, mellyek miatt a’ városok’ követelése meg nem állhat. Micsoda törvénykönyvben vagy statustheoriáról itt munkában vannak ezen alaptételek felállítva? Egy korunkbeliben bizonyo­san nincsenek, mert illyesmi a’ mi felvilágosult századunk’szel­lemével egészen ellenkezik; de egy középkorbeliben sem, mert a’ középkor, mint tudjuk, a’ városok’ szabadságának épen nem vala ellensége. És így nem marad egyéb hátra, mint feltenni, hogy ama’ tételek valamelly kővé vált papyrostekercsben az özönvíz előtti időből — melly az ősvilágnak több más marad­ványaival együtt hihetőleg Siberiában, az illy dolgok­ classicus földön, fedeztetett föl — vannak feljegyezve. Egyébiránt e’ paradoxon állítás is csak úgy oda van vetve, minden további okkifejtés nélkül, és sajátkép csak átmeneteit képez azon állí­tásra , hogy a’ városok’ követelése mind formáját mind tárgyát tekintve helytelen. Formájára nézve azért, mivel a’ városok de facto kívánnak ollyasmit, mit nekik csak országgyűlési egyező határozat adhat meg. Ennélfogva mindenkinek azt kel­lene hinni, mintha a­ városok csak most jelennének legelőször meg a­ Karok­ táblájának korláti előtt, bebocsátást és polgári jogok­ megadását kérendők, mi pedig nekik ugyanazon iarok által már rég megadatott, mint ezt maga a’ szónok megvallja, ’s mi ezen választ folytában világosan megmutattuk. Annál na­gyobb joggal megfordíthatják tehát a’ sz. kir. városok ezen védéket, ’s kérdhetik: miképen vonhatják meg tőlünk de facto azt, mit mi a’ későbbi törvények szintúgy, mint több századok’ szokása által megszentesített országgyűlési megegyezés által nyertünk? — Tárgyukra nézve pedig azért volnának a­ sz. k. városok­ követelései helytelenek, mivel a’ városok­ nagyságá­val ’s lakosai’ számával nem állanak arányban; ’s ezenfelül a’ polgárok nem élnek mindenütt egyenlő választási joggal, sem a’ közügyekre egyenlő befolyást nem gyakorolhatnak. De a­ tisztelt szónoki ezen vndoka — hogy iménti kifejezésével éljek — többet bizonyít, mint kellene, és igy semmit sem bizonyít. Mert itt nem egy új, még megnyerendő jogról, vagy arról, mi­nek némellyek­ kívánságai szerint történnie kellene, van a’ szó, hanem arról, mi van positiv és mindenkor fenállott törvények által megalapítva. Illy esetekben sem demosthenesi ékesszólás sem a’ számokbani kényes feszegetés által nem lehet szem­fényt vakítani. Mit a­ törvény rendel, annak mindaddig meg kell tartatnia, mig más törvény által el nem töröltetik. A’ ma­gyar alkotmány’ szelleme szerint a’ törvényhozó testnél nem a’ nép, hanem annak csak 4 rende, t. i. a’ főpapoké, mágnásoké, nemeseké ’s polgároké, vannak képviselve. Itt legkisebb tekintet sincs a’ portákra, vagy a’fizetett adó’ mennyiségére. De magok­at képviselt rendek között sem alapul a’képviseleti jog a’ válasz­tók’ számán, mint ezt a’ vármegyék’ példája ’s egymás közötti aránya mutatja, mert köztudomás szerint több vármegye van, hol a­ nemesség, melly egyedül képviseltetik, alig megy 100 főre, holott más vármegyékben 8—10,000 nemes van, ’s ezek még­is csak szintazon számú követeket küldenek, és szavazataik szintazon nyomatossággal bírnak. Hasonló aránytalanság mu­tatkozik a­ vármegyék’ földtéri nagyságára ’s egyéb népessé­gére nézve, ámbár ez, mint mondottuk, itt semmi tekintetbe sem jó. És ha szinte itt csakugyan számokról volna is a­ szó, nem lehet tagadni, hogy a’ városok’ 600,000 lakosa, ámbár közöt­tük aránytalanul felosztva, ugyancsak hatalmas védőkul szol­gál mellettök. A­ commentatornak et pontra vonatkozó észrevételei igen gyérek és jó formán zagyvalékosan szétszórvák, miért is én azokat, nehogy hasonló hibába essem, itt egybevonni ’s megczá­­folni igyekezendem. Állítása szerint a’ sz. k. városok’ nagy ré­sze közel van ahhoz, hogy merő korhadt helységek’ sze­­repviselésére csökkenjen. De habár, mint minden a’ világon változó, több, régebben virágzott városok, a’ kereskedési meg­változott menetele miatt, előbbi jelentőségükből vesztettek, mégis bizonyos és maga a’ commentator is megvallja, hogy több és aránylag számosabb sz. kir. városok az előbbihez ké­pest hasonlíthatatlanul nagyobb virágzásra emelkedtek. Ki eb­ben kételkedik, nézze meg Pestet, utazza be Duna-melléki városainkat, sőt a­ más vidéki nagyobb városokat is, és bizony­nyal mind virágzó állapotokról, mind kiváltképen arról meg fog győződni, hogy azok sem az ausztriai birodalom, sem Németor­szági tartományi városainál külső tekintetre sem állanak hát­rább. Hogy a­ mitszorgalom és kereskedés Magyarországban még nem emelkedett azon magas fokra, mellyre képes volna, nem tagadhatni; de ebben bizonyosan nem lehet a’ sz. kir. vá­rosokat okolni, hanem egyedül különböző törvényeink’ hiányos voltát. — Mit illy körülmények közt megtenni lehetett, a­ pol­gárrend mindenkor megtette, ’s ezentúl is bizonyosan megte­­endi, kivált ha a­ törvényhozás’ részéről a’ zsibbasztó akadá­lyok el fognak háríttatni. — Ezekből látható, miszerint azon vád, mintha a’ sz. kir. városok általában, következőleg követeik is, a’ kereskedési és műipari érdekek’ képviselői nem volnának, egészen alaptalan. — A­’ legkisebb városok, mellyek 2000 lé­lekkel alig bírnak, és a’ legnagyobb vármegyék, mellyek közel 200 HH mérföldre terjednek, közötti összehasonlítás kétségkí­vül arra való, hogy a’ városok’ követelésének helytelenségét még inkább kitüntesse. De, mint már részszerint fentebb is megjegyeztetett, alkotmányunknál fogva sem a’ földterületnek sem a’ népszámnak , sem magának a’ nemesi birtok’ mennyi­ségének sincs legkisebb befolyása is a­ képviseleti arányá­nak meghatározására; mert ez utóbbi tekintetre nézve tudva van, hogy a’ vármegyei választásoknál a’ legszegényebb ne­­mesember’ szava épen annyit nyom, mint azon hatalmas dynas­­táé, ki több uradalmakat, sok németországi nagyherczegség­­gel vetélkedőket, kir. Egyébiránt ha a’ kijelölt aránytalan­ságban némi rendelleniség (anomalia) fekszik, hiszen illyes a­ mi intézvényeinkben több is van, és ez bizonyára nem a­ legfelötlőbb. Bármilly képtelen ’s félrevetendő tehát a mai radi­­cal-reformerek’ czélzata, kik a’ korábbi századokból ránk ma-­­radt alkotmányok’ némelly, a’ mai korviszonyokba nem illő bal­­ságai’ kiirtása végett azonnal tabula rasa-t szeretnének csinál­ni, szintolly igazságtalan volna, azért, mivel egy, különben bu­ján tenyésző és gyümölcsöző fán némelly száraz ágak mutat­koznak , annak tövére fejszét vetni ’s azt egészen ledönteni. Anglia, mellyre különben olly örömest hivatkozunk, ebben ne­künk példányul szolgálhat. Ott is több nevezetes városok, mely­­lyek az alsóházba képviselőket küldeni joggal bírtak, idők foly­tával korhadt helyekké sülyedtek le , míg más, azelőtt csekély jelentéssel birt helyek nagy városokká emelkedtek. De valljon ezért, a­ kiáltó visszaélések mellett is , ama­ korhadt helyek (rotten­ boroughsi via facti fosztattak e meg jogaiktól? Ivorán­­sem, hanem a’ reformbill hozatott be; hosszas vita után, a’ kor­hadt helyek’ képviselői­ jelenlétének ’s cselekvő befolyásának daczára keresztülvitetett; ’s csak ennek következtében vesz­ték el e’ helyek képviseleti jogukat, melly a’ most virágzó vá­rosokra ruháztatott. Csak akkor, ha mi is ezen utat követjük, sikerülendő alkotmányunkat a’ kori kivánataival összhangzásba

Next