Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-04-20 / 32. szám
253 / or szággyűlési felírásoknak, valamint a’ törvényeknek magyar nyelven alkotását megengedvén; és valljon mit nem reményihetünk még Felséges Urunk’ kegyességétől és nemzeti literaturánk’ gyors fejlődésétől? én hiszem, hogy egy évtized alatt is eljutunk azon álláspontra, mellyen nem leend el részben miért folyamodnunk legkegyesebb Fejedelmünkhöz. Azonban e’ ragaszkodásnak helytelenségét főleg kitünteti azon körülmény, hogy a’ nemzeti nyelvünket illető rendeletek sajátképen nem is annyira a’ már korosabb néposztályt érdeklik, hanem főleg az ifjúság- és jövendő ivadéknak magyarosítására czéloznak; miután pedig minden egyes honfi maradékinak boldogságát óhajtja, nem vélem , hogy találkoznék , ki ezeknek Magyarországban idegen nyelvvel boldogabb helyzetet ígérhetne, vagy azt hinné hogy a’ nemzeti jólét, erő és dicsőség e’ mostani nyelvzavarban inkább, vagy csak némileg is kifejlődhessék. ’stb. (Vége következik.) Éssrevételek a magyar sz. kir. városokat illető czikkelyhez az Allgemeine Zeitung 11839 diki 321 sz. toldalékjában. ( Vége.) De a’ második ellenük, ha lehet, még gyengébb, vagyis inkább épen semmi alapon sem nyugszik. Legelőször is itt méltán kérdhetni, mellyek tehát az örök igazság azon változhatatlan alaptételei, mellyek miatt a’ városok’ követelése meg nem állhat. Micsoda törvénykönyvben vagy statustheoriáról itt munkában vannak ezen alaptételek felállítva? Egy korunkbeliben bizonyosan nincsenek, mert illyesmi a’ mi felvilágosult századunk’szellemével egészen ellenkezik; de egy középkorbeliben sem, mert a’ középkor, mint tudjuk, a’ városok’ szabadságának épen nem vala ellensége. És így nem marad egyéb hátra, mint feltenni, hogy ama’ tételek valamelly kővé vált papyrostekercsben az özönvíz előtti időből — melly az ősvilágnak több más maradványaival együtt hihetőleg Siberiában, az illy dolgok classicus földön, fedeztetett föl — vannak feljegyezve. Egyébiránt e’ paradoxon állítás is csak úgy oda van vetve, minden további okkifejtés nélkül, és sajátkép csak átmeneteit képez azon állításra , hogy a’ városok’ követelése mind formáját mind tárgyát tekintve helytelen. Formájára nézve azért, mivel a’ városok de facto kívánnak ollyasmit, mit nekik csak országgyűlési egyező határozat adhat meg. Ennélfogva mindenkinek azt kellene hinni, mintha a városok csak most jelennének legelőször meg a Karok táblájának korláti előtt, bebocsátást és polgári jogok megadását kérendők, mi pedig nekik ugyanazon iarok által már rég megadatott, mint ezt maga a’ szónok megvallja, ’s mi ezen választ folytában világosan megmutattuk. Annál nagyobb joggal megfordíthatják tehát a’ sz. kir. városok ezen védéket, ’s kérdhetik: miképen vonhatják meg tőlünk de facto azt, mit mi a’ későbbi törvények szintúgy, mint több századok’ szokása által megszentesített országgyűlési megegyezés által nyertünk? — Tárgyukra nézve pedig azért volnának a sz. k. városok követelései helytelenek, mivel a’ városok nagyságával ’s lakosai’ számával nem állanak arányban; ’s ezenfelül a’ polgárok nem élnek mindenütt egyenlő választási joggal, sem a’ közügyekre egyenlő befolyást nem gyakorolhatnak. De a tisztelt szónoki ezen vndoka — hogy iménti kifejezésével éljek — többet bizonyít, mint kellene, és igy semmit sem bizonyít. Mert itt nem egy új, még megnyerendő jogról, vagy arról, minek némellyek kívánságai szerint történnie kellene, van a’ szó, hanem arról, mi van positiv és mindenkor fenállott törvények által megalapítva. Illy esetekben sem demosthenesi ékesszólás sem a’ számokbani kényes feszegetés által nem lehet szemfényt vakítani. Mit a törvény rendel, annak mindaddig meg kell tartatnia, mig más törvény által el nem töröltetik. A’ magyar alkotmány’ szelleme szerint a’ törvényhozó testnél nem a’ nép, hanem annak csak 4 rende, t. i. a’ főpapoké, mágnásoké, nemeseké ’s polgároké, vannak képviselve. Itt legkisebb tekintet sincs a’ portákra, vagy a’fizetett adó’ mennyiségére. De magokat képviselt rendek között sem alapul a’képviseleti jog a’ választók’ számán, mint ezt a’ vármegyék’ példája ’s egymás közötti aránya mutatja, mert köztudomás szerint több vármegye van, hol a nemesség, melly egyedül képviseltetik, alig megy 100 főre, holott más vármegyékben 8—10,000 nemes van, ’s ezek mégis csak szintazon számú követeket küldenek, és szavazataik szintazon nyomatossággal bírnak. Hasonló aránytalanság mutatkozik a vármegyék’ földtéri nagyságára ’s egyéb népességére nézve, ámbár ez, mint mondottuk, itt semmi tekintetbe sem jó. És ha szinte itt csakugyan számokról volna is a szó, nem lehet tagadni, hogy a’ városok’ 600,000 lakosa, ámbár közöttük aránytalanul felosztva, ugyancsak hatalmas védőkul szolgál mellettök. A commentatornak et pontra vonatkozó észrevételei igen gyérek és jó formán zagyvalékosan szétszórvák, miért is én azokat, nehogy hasonló hibába essem, itt egybevonni ’s megczáfolni igyekezendem. Állítása szerint a’ sz. k. városok’ nagy része közel van ahhoz, hogy merő korhadt helységek’ szerepviselésére csökkenjen. De habár, mint minden a’ világon változó, több, régebben virágzott városok, a’ kereskedési megváltozott menetele miatt, előbbi jelentőségükből vesztettek, mégis bizonyos és maga a’ commentator is megvallja, hogy több és aránylag számosabb sz. kir. városok az előbbihez képest hasonlíthatatlanul nagyobb virágzásra emelkedtek. Ki ebben kételkedik, nézze meg Pestet, utazza be Duna-melléki városainkat, sőt a más vidéki nagyobb városokat is, és bizonynyal mind virágzó állapotokról, mind kiváltképen arról meg fog győződni, hogy azok sem az ausztriai birodalom, sem Németországi tartományi városainál külső tekintetre sem állanak hátrább. Hogy a mitszorgalom és kereskedés Magyarországban még nem emelkedett azon magas fokra, mellyre képes volna, nem tagadhatni; de ebben bizonyosan nem lehet a’ sz. kir. városokat okolni, hanem egyedül különböző törvényeink’ hiányos voltát. — Mit illy körülmények közt megtenni lehetett, a polgárrend mindenkor megtette, ’s ezentúl is bizonyosan megteendi, kivált ha a törvényhozás’ részéről a’ zsibbasztó akadályok el fognak háríttatni. — Ezekből látható, miszerint azon vád, mintha a’ sz. kir. városok általában, következőleg követeik is, a’ kereskedési és műipari érdekek’ képviselői nem volnának, egészen alaptalan. — A’ legkisebb városok, mellyek 2000 lélekkel alig bírnak, és a’ legnagyobb vármegyék, mellyek közel 200 HH mérföldre terjednek, közötti összehasonlítás kétségkívül arra való, hogy a’ városok’ követelésének helytelenségét még inkább kitüntesse. De, mint már részszerint fentebb is megjegyeztetett, alkotmányunknál fogva sem a’ földterületnek sem a’ népszámnak , sem magának a’ nemesi birtok’ mennyiségének sincs legkisebb befolyása is a képviseleti arányának meghatározására; mert ez utóbbi tekintetre nézve tudva van, hogy a’ vármegyei választásoknál a’ legszegényebb nemesember’ szava épen annyit nyom, mint azon hatalmas dynastáé, ki több uradalmakat, sok németországi nagyherczegséggel vetélkedőket, kir. Egyébiránt ha a’ kijelölt aránytalanságban némi rendelleniség (anomalia) fekszik, hiszen illyes a mi intézvényeinkben több is van, és ez bizonyára nem a legfelötlőbb. Bármilly képtelen ’s félrevetendő tehát a mai radical-reformerek’ czélzata, kik a’ korábbi századokból ránk ma-radt alkotmányok’ némelly, a’ mai korviszonyokba nem illő balságai’ kiirtása végett azonnal tabula rasa-t szeretnének csinálni, szintolly igazságtalan volna, azért, mivel egy, különben buján tenyésző és gyümölcsöző fán némelly száraz ágak mutatkoznak , annak tövére fejszét vetni ’s azt egészen ledönteni. Anglia, mellyre különben olly örömest hivatkozunk, ebben nekünk példányul szolgálhat. Ott is több nevezetes városok, melylyek az alsóházba képviselőket küldeni joggal bírtak, idők folytával korhadt helyekké sülyedtek le , míg más, azelőtt csekély jelentéssel birt helyek nagy városokká emelkedtek. De valljon ezért, a kiáltó visszaélések mellett is , ama korhadt helyek (rotten boroughsi via facti fosztattak e meg jogaiktól? Ivoránsem, hanem a’ reformbill hozatott be; hosszas vita után, a’ korhadt helyek’ képviselői jelenlétének ’s cselekvő befolyásának daczára keresztülvitetett; ’s csak ennek következtében veszték el e’ helyek képviseleti jogukat, melly a’ most virágzó városokra ruháztatott. Csak akkor, ha mi is ezen utat követjük, sikerülendő alkotmányunkat a’ kori kivánataival összhangzásba