Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-05-28 / 43. szám
339 elégséges világot hozni.“— A’ebhaos nem olly nagy; nemi stúdium és jó akarat elegendő arra, hogy a szükséges világra deríttessék. Mind a’ kettőt felteszem a szerzőről, kinek éles esze és azon ígérete, ,,hogy a’ tett dolgok mezején kész akárkivel találkozni,“ e’szerénységet feleslegessé teszik, de igaz marad mindig, hogy semmi sem könnyebb a’ tanácsadásnál, ha következéseit viselni, vagy azt foganatba hozni a’ tanácsiénak magának nem kell; ellenben nincs nehezebb, mint régi meggyökerezett viszonyokat belső összefüggésökben megítélni ’s valódi eszközöket előadni, mellyekkel javítani lehessen. Ily gyakorlati tanácsnak akarunk lenni, nem elég mondani: „egy ezeréves törvényhozáson nem kell foltozgatni, hanem a’ század’ szellemében újjá alakítani.“ Illy tanács, általában adva, köszönetet érdemel ugyan, de gyakorlati haszna nincs. Itt a’ törvényhozásnak gyakorlati kérdései forognak fen, mellyeknél részletekbe kell bocsátkozni, mert az általányos úgy is tudva van; csak a’ különös és az alkalmazás forognak kérdésben. • Csalódik, ki azt hiszi, hogy „csak a’ benszülöttek nem akarják látni, mit minden rövidlátó lát.“ — Látjuk, sőt érezzük is fogyatkozásaink’ rosz következéseit, türelmetlenül óhajtunk túladni rajtuk, számos gyógyszert is ismerünk ellenük, de nem egyezünk meg mindnyája fölött, és csupán türelmetlenségből, sietségből, szűkölködve erős vezérletben, fél rendszabályokhoz nyúlunk és gyakran gonosz átfogást teszünk. Ez az igazság. A’ feladás azonban, felvilágítani a’ közvéleményt, kiegyenlíteni az ellenző érdekeket, a’különszakadó nézeteket összeegyeztetni és nekik központi irányt adni. E’ feladás’ megoldása messzebb felhat, mint a’ pia desideria’ szerzőjéig. Ehhez eszközül semmi sem szolgálhat a jelen században sikeresebben, mint az illető ügyek’ szabad vitatása a’ sajtó’ útján. De hogy ez, bizalmatlanság helyett, mi ellen olly gyakor é s olly keserű a’ panasz, bizalmat gerjesszen, kibékítsen inkább mint ingereljen, inkább kiegyenlítés’mint megtámadás’ eszközéül szolgáljon, szükséges, hogy sine ia el studio vitessék, a’ fenállót ne támadja meg, hanem egészben fogja fel, ha t. i. a’ jövendőnek újjáalakítását békésen megfontolt javítások’ utján komolyan akarjuk. Úgy látszik, a’ szerző mind ezen, mind előbbi értekezéseiben oda szándékozik mutatni, hogy az egész magyar törvényhozást összefüggésben át kell vizsgálni ’s a’ század’ szellemében ujjáteremteni. — E’ véleményen voltak sokan a’ magyar statusférfiak közül is, és az országgyűlés előbbi időkben ezt országos iratokban is kimondotta. De ettől eltértek, gyakorlatilag meggyőződvén , hogy ez, ha általában lehetséges volta is, a’ fenálló körülmények közt merő képtelenség. Belátták, hogy olly régi törvényhozás, mint a’ magyar, egyszerre át nem vizsgáltathatik a’ nélkül, hogy magok az alapok, mellyeken nyugszik, kérdésbe ne vonassanak. E’ veszélytől visszaléptek , 's jól tették. — Az eszmék’ forrása még csak elkezdődött, és sok idő kell, mig teljesen megszűnik. Illy időpontban általányos újjáalakítást megkísérteni akarni, experimentum volna , mellyre inkább periculosum mint pium nevezet illenék Alkotmányos országokban a’ reformok’ szükségét általányosan kell érezni, ’s ha úgy, akkor maga az újjáalakítás ritkán marad el. — Ez határozza meg egyszersmind az időpontot is, mellyben kell és lehet valaminek történnie ; ezáltal parancsoltatik azon szükség is, mellynél fogva az általános ujjáteremtéstől el kell állani, ’s nem marad egyéb rész mint— a’szerző’kifejezése szerint— „az ezer éves törvényhozáson foltozgatni“,s ha illy eljárás a’ század’ szellemében, minden illeték’ érdekeire tekintettel, minden viszonyok’ alapos megfontolásával történik, fenma ad akkor annak érdeme, habár valamelly ujjáteremtő szavát emelné is ellene ; kiáltson bár, ha mi a’ paraszt’ jogállapotját törvényesen kitűzzük, ha őt önkény ellen megóvjuk, ha azon terheket, mellyeket viselnie kell, kevesbítjük, ha jogot adunk neki, földbirtokot szerezhetni magának — ám kiáltson ránk szokott határozó módján: „azon engedélyek, mellyeket a’ parasztnak adtok, kevés hasznára vannak“, — ám jósolja, midőn a’ váltójogot kidolgozzuk, hogy az „az összefüggésből kiszakasztva , elkülönítve , semmi gyakorlati hasznot nem nyujtana“, — ám állítsa végre, hogy ,,a' legtöbb esetben az egész világon a’ kiváltságosok’ absolutismusának mondatnék, mit Magyarhonban az ellenzés (oppositio) szabadelműnek nevezi, — ám kiáltassék ránk mindez hallható hangon, az mind nem háborgatnod, sőt azoknak, mint mondók, kik becsületesen törekedtek javítani, vagy a’ szerzó szerint „foltozgatni“, megmarad érdemük, hogy a javításnak egyetlen gyakorlatilag lehetséges módját , habár nem vitték is keresztül, de legalább alkalmazták. Én sem az ellenzéshez nem tartozom, sem azokhoz, kik azt hiszik , hogy a’ bukás és romlás már az ajtó’ küszöbén áll, mivel némelly tárgy óhajtás ellen történik. — Nekem semmi részem azon balfogásokban, mellyeket a’ pártok elkövettek, sem azon érdemekben, mellyeket magoknak szereztek. Távol van tőlem, a’ történt jót kirekesztőleg az ellenzésnek tulajdonítni. Én csak az igazságnak vivem ki jogát, ’s azért meg kell vallani, hogy az ellenzés becsületesen dolgozott benne. Nem akarom tagadni, hogy elkövetett balfogásai és túlzásai által a’ haladás’ ügyének ártott, de kérdem, valljon e’ túlzásokkal nem állanak e semmi elmulasztások szemközt? Kérdem az olvasót, valljon általában amaz irányt, hogy a’ nemzetiség emeltessék, nemesíttessék, a’ szabad, önálló alkotmány megtartassék, a’ vitatás’ szabadsága mind üléseken, mind a’ sajtó’ útján , a’ lelkiismeret’ szabadsága, valamennyi keresztény vallás’ híveinek egyenlő lábra tétele, a’ Mózes’vallása’követőire nézve pedig emberibb elvek’ felállítása által biztosíttassék, különösen pedig, valljon azon irányt, hogy a’ paraszt’ jogállapotra törvényesen megállapíttassék, erkölcsi helyzete emberibb bánás által emeltessék, az oktatás’ jólétei rá is kiterjesztessenek, az igazság-kiszolgáltatás általában gyorsabbá, hatékonyabbá ’s olcsóbbá tétessék, hogy az országosan nem képviselt parasztról ezen képviselés’költségei, melylyeket viselt, levétessenek, az iparnak, gyors közlekedési eszközök’ előteremtésére lehetőséget nyújtva, uj ösztön adassék, a’ vámmentesség’ kiváltságáról ezen utóbbinak javára lemondassák, — ’s több illyes — kérdem, neveztetnek e illy irányzatok egyébütt a’ kiváltságosok’ absolutismusának ? Illy irányzatokat nevez, a’ mennyire előttem ismeretes, az ellenzés nálunk szabadelmüeknek, mi magában véve üres szó, mellynek jelentősége idő, hely ’s körülmények szerint változik, ’s melly megítélés’ mérlegéül nem szolgálhat, mihelyt valamelly törvényhozói rendszabály’ értéke vagy nem-értéke forog kérdésben. Ezekre nézve fő dolog, valljon e’ rendszabályok czélszerűek, politikailag szükségesek és korszerűek, leginkább pedig valljon sikeresek e vagy sem ? No már most, minthogy a’ szerző a’ tettdolgok’ mezején meg akar állani, bátorkodom őt kérdezni: megfontolta e politicai jelentőségét az utolsó úrbéri törvénynek, mint az ország’ nagyszámú néposztálya’ utalmára szolgáló, a’ kiváltságosoktól eredeti rendszabálynak ? Méltatta e némi figyelmére ama’ határozatok’ következéseit a’ földművelés’ virágzására , mellyek a’ jobbágyi és urasági telkek’ összesítését tárgyazzák ? Megvigyázta e gyakorlatilag az utolsó úrbéri törvények’ foganatosságát az ország’ külön részeiben ? Látta e foganatosságát azon uj törvénynek, melly adóssági pörökben rövid szóbeli eljárást tárgyaz ? Megismerte e azon elvekben a’ további fejlődés’ csiráját, melly az országgyűlési költségekről ’s a’ vasutakról hozott törvényekben rejtezik? — Én olly helyzetben vagyok, hogy közelről vigyázhatok, ’s azért bizonyossá tehetem a’ szerzőt, hogy, csak néhány példát említve, az utóbbi úrbéri törvények a’ parasztnak a’ szándéklott utalmat az alkalmazásban is megadták, munkásságának üdvös ösztönt nyújtottak, és az emberibb bánás’ befolyása már erkölcsi állapotjára is érezhető kezd lenni. Ezek nem annyira következései a’ neki adott engedélyeknek , mint eredményei a’ reá alkalmazott emberiség’ és jogosság’elveinek. E’ törvényeknek nem az főczéljok, hogy anyagi engedélyek által javíttassák a’ jobbágy’ helyzete, hanem az, hogy önkény ellen megóvassék, törvényesen kitűzött állás mutattassék ki neki a magyar köztársaságban , ’s e’ czéljokat elérték. A’ kiváltságosok a’ parasztnak olly jogállapotot adtak, millyennel ezelőtt nem birt, emberi bánást szereztek neki, a’ bottalbüntetést úrbéri vétségeknél eltörlötték, lehetségessé tették, hogy nyolcz millió ember’ szivében a’ becsületérzés elevenen fentartassék, ’s az erkölcsi méltóságra emelkedni törekvés bennök el ne nyomathassák. Ezt tették a’ kiváltságosok. Nem önként, mert az erkölcsi kötetelezettség és a politikai szükségben léteztek, de az érdem abban fekszik, hogy azokat megismerték és azok szerint csele- 340