Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-09-17 / 75. szám

595 fős megjelenését. Valóban különös számítás! Mindenki adatokból tudja, hogy Esztergom vármegyében már sok éve magyar nyel­ven folynak a’ tanácskozások és a’jegyzőkönyv; a’ zajos köz­gyűlések pedig alig esztendeje hogy folyamatban vannak, nem egyidősek tehát ez események a’ magyar nyelv’ behozatalával, D­e ezt maga a’ tudós értekező is a’ fenebbiekről felejtkezve, csakhamar elismeri, Ri­d­iny Sándor bibornok herczeg’ idejét hozván fel például. Eddig az írói modor legalább mérsékelt volt; de tudja Isten, honi nyelvünk annyira tüzbe hozá a’ tudós ér­tekező urat, hogy egyszerre legnagyobb elkeseredéssel szama­rakkal ’s vakokkal kezd hasonlítgatni egy erkölcsi bár nagyobb részt köznemesekből álló testületet, ’s ez szép melléknevek’ kö­rébe valóban díszesebb emlékre érdemes Szabó Pál sírból idézett kanonok urat fűzi; sőt tovább megy, ’s e’ 80 éves aggastyán’ verseit hozza fel az egész magyar latinul nem tudó, úgy esz­tergomi mint az egyetemes honi közönségre alkalmazva: „Hactenus os asini claudebat lingua latina, Nunc aperit rictus hungara lingva bovis.” Ez sírjában is busítja az elszenderült kanonokot; magány sze­szély szülte dolgozata volt ez a’ jó öregnek, mit eszközül használni semmi esetre sem lett volna szabad a’ táblabirónak. Jó magyar volt a’ boldogult agg, soha sem akarta e’ kitétellel nemzetét vagy megyéjét sérteni. Nem gondolá meg a’ táblabiró, hogy egy megye közönségéről, mellynek ő is tagja, illy elbizva szólani vétkes merény. De magának az értekezőnek is különö­sen hangzott a’ kitétel, mert szükségesnek látta hozzá adni ,,hogy ezt nem mint gúnyt, hanem tett dolgot hozza fel.“ Ez azonban csak annyit változtat a’ dolgon, hogy mi­előbb borzasz­tó volt, most botránkoztató marad. — Viri gallilaei quid statis aspicientes in coelum? Olly dolgon csodálkozik tovább az ér­tekező , mi annak természetéből igen könnyen magyarázható. Nem fejtheti meg, mint adhatá Esztergom megyében a’ mérsé­kelt párt reá fejét, köznemességet a’szinte fegyverkezett el­­lenzési párttal szemközt állítani. Országunkban minden köz ügyért harczoló fél bizonyos kiszabott elvek szerint küzd, ’s ezekért él hal, czélra eszköz kivántatván, a’ köznemességet idézi elő, nem ugyan mint erkölcsi jót, hanem szükséges roszat. Hogy ez erköltsileg nem szentesíthető, örömmel elhi­szem, de felszólítom a’ táblabiró urat, váljon szabad e ölni? úgy­e ez legtilalmasabb, legnagyobb vétek a’ polgári társa­ságban , ’s még is hon’ váltságára a’ fejedelmek magok vezé­reik által szállítják táborba szerette népeket, hol több ezer egyedre bizonyos halál vár. — Értekező végpontul a’ sze­gény nemesség’ közgyűlésekben­ befolyását gátló , vagy leg­alább korlátozó rendszabályokat ígér indítványozni; de mi­előtt ez idegen ’s eddig ismeretlen Ígéret’ földere juthatna az olvasó, sokáig kénytelen ide ’s tova vándorolni; mert a’ tudós táblabiró holmi mellékes tárgy körül forogván azon panaszko­dik, hogy a’ cortesek közgyűlésben a’ fal melletti padokra leülnek, ’s másnak helyet sem engednek. Távolról sem akarom ugyan gondolni, táblabiró úr azért szeretné talán a’ corteseket csakúgy brevi manu a’megyei teremekből kiűzni, mivel néhány­szor megizzasztották, vagy helyet nem adtak; de valamint a’ közgyűlést mindenkinek házról házra levél által tudtára adni megyénkben nem szokás, úgy a’ hely iránti igényt megpendí­teni eddig senkinek eszébe nem jutott, prior tempore potier jure; azonban ezt mellőzve, mint vágyódhatik azon cortesek közé, kiket alább kiállhatlan szaguaknak mond? Hiszen a’ táblabiró’ helye a’ zöld asztalnál vagy a’ körül van, nem pedig valamelly homályos szegletben. A’ minden negyed évben elő­forduló tisztújításról azt jegyzi meg, hogy ott tisztaságot szerető embernek maradni lelketlen, ’s erre például honunk’ ol­tárán a’ nemzet’ közös szeretetében tündöklő Szécsenyi István grófot hozza fel, el akarván hitetni, hogy ez angol tisztaságot szerető férfiú megyei teremünkben fél órát alig tölthetne ki. Milly összeköttetésben van ez idézés a’ tárggyal, meg nem foghatom; de arról biztosítom táblabiró urat, hogy az érdemes gróf tömöttebb teremekben nagyobb hevet is kiállott már, ’s nagyobb dolgokat képes legyőzni, mint az értekező talán egy­előre elhinni szives. Igen helyén lett volna tovább a’ tisztelt férfiút szebb koszorúba, mint foghagymás, kolbász- és pálinka­szeszt lehelő nemesek’ körébe helyezni. Ej, ej, táblabiró ur, Jupiter hybernae cana nive conspuit alpesi — Igen kevés monda­ni­valóm van, még csak kis béketűrést kérek. Sok igazat mond ugyan az értekező végpontjaiban a’köznemesség’törvényhozás­ban ’s közügyekbeni balirányú befolyásáról, de itt ígéreténél fogva mindenki azt várta táblabiró úrtól, hogy kitűzött czélját teljesítő korszerű javaslatot indítványzani, mint kell a’ magyar köznemes káros befolyását ha nem is megzabolázni, legalább törvényesb­ösvényre vezetni ? Azonban e’ helyett nagyobb részt a’ köznemesség erkölcsi romlottsága felől mit már történetileg rég tud mindenki, egy oldalulag értekezik, valamint J***úr azon ajánlatát, hogy a’ köznemes csak akkor bírjon szavazási képes­séggel, ha törvényes ismeretei leendőek, sem általányosan, sem az ország jelen viszonyai közt nem látom kivihetőnek, úgy a’ tudós táblabiró urnak a’ szegényebb nemesség’ köztanácskozá­­sokbéli kizárására vonatkozólag azon kérdést teszem: ön ma­gokat tiltandják e ki corteseink a’ köztanácskozási teremekből, vagy azok, kik ez egyedeket használni szeretik; ki fogja az ügyvédi vádat toll alá mondani? de megjárnák szegény corte­sek, ha az értekező’ kényétől függenének! Úgy látszik izga­lom nélkül örökös zavarba mártaná őket, mert most sem lehet eligazodni, mit akar tulajdonkép velek tudós táblabiró úr, majd magyar nyelvet majd ismét írni olvasni tanulni utasítja szegényeket. Mi legyen már hát szavazási képességre meg­­kivántató jellemük ? Értekezését tovább fűzvén, ismét hallottak­kal akar bizonyítani az értekező úr jámbor őseinkről, kiket po­raikban is tisztelek, azt állítván, hogy hasonló czélokra mint jelenleg soha nem használták a’ köznemességet. Nem rész számolás ugyan tekintetre alapítani valamelly tételt, de hol történeti adatok vannak, az elsőnek szükségkép buknia kell. Ennélfogva legyen elég sok közül Zsigmond király Siklósba vitelét, ’s az 1525-ki hatvani országgyűlést, hol is kisasszony napján Werbőczy István nádorrá választatott, kiemelni. —Mi bajuszos indítványát illeti az értekezőnek, ezt úgy tartom csak kedvtelésből hozta fel, mert komoly javaslatnak kissé gyermekes; bár non est tam­ absurda sententia, quamquis phi­­losophorura unquam non defendisset; de illy párduczos gondo­lat szülte szabály táblabiró arra is veszélyes lehetne, mert alig­ha zárva nem maradnának előtte is az esztergomi teremi ajtók. Quod tibi non vis fieri alteri ne feceris.­­— A’ nobilitas n­m­e­­ris seu officii kérdésre azt nyilványítom, mikép tagadhatlan, hogy e’ kiváltság a’ köztársaság’ szolgálatában lévő egye­­dekre nézve kiterjesztetik, de hogy magányosok tisztviselőikre is kiárassza malasztját, sem Kelemenben, sem az ez által idé­zett 1723.­lvben fel nem lelhető. Meghiszem tovább, hogy a’ fent kimondott joggal biró egyedek vámot nem fizet­nek, sze­mélyük minden megtámadástól biztosított, de hogy törvényho­zásban vagy köztanácskozásokban szavazati joggal bírjanak, sehol sem olvastam, de biztosítom az értekezőt, hogy valamint az illy jellemű, úgy a’ ki nem hirdetett nemes embernek soha sem volt szavazati képessége akár gyakorlatilag akár jogsze­­rüleg a’ megyei teremekben. — Nem fojthatom el sajnálkozá­somat, hogy az értekező, midőn egy részt a’ főispányi hivatal által csendet és békét óhajtana a’ megyébe behozni, más részt azon kivánatát fejezi ki, „bár csak J'*** az ismeretes czikkét az esztergomi közgyűlésben felolvasnák“. Nemde hogy ismét vagy öt óráig tartó lárma keletkezzék ? Még utolsó szavában sem ki­­ván jót az értekező a’ megyének. — Éljen boldogul, tudós táb­labiró ur, ’s fogadja nefelejtsül Ovid koszorús költő e’ verseit: Sancius eiurat puguam gladiator, et idem h­umenior audiqui vulneris anna capit. Scilicet est cupidus studiorum quisque suorum­, Tempus est asveta ponere in arte juvat. *) ^ háború s a szegény nemesség megvesztegetése közti hason­latosság olly szerencsétlen ötlet , hogy felesleges volna annak fonákságát kimutatni. ' giserk 596 Rendszabályok, mellyek i. é. augustus 3. ’stb. Veszprémben tartott közgyűlésen meg­­állapítattak , az 1840-diki October hónapban t. n. Veszprém vármegye’ részéről tartandó tisztujítószék* * alkalmára. Figyelembe vétetvén a’ megye’ kebelében lakó nemesség­nek, melly a’ tisztújító,székekre megjelenni szokott, számos volt

Next