Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-01-02 / 1. szám

az eg­ész helyett csak töredékeket használjunk a’ mostani mun­kálatokból ! — 7. §. Mi több IV. A’ rendszeres munkálatok törvényes jótétemények’ terjesztésére szánvák. — Azonban igen sok jó intézkedést épen (noha ártatlanul) gátolnak. Mert hiszen mai nap is több igen fontos és felette sürgetés indítványok a’ rendszeres mun­kálatok’ átvizsgálására utasíttatnak, mi végtére nem egyebet jelent, mint ad graecas calendas. — Az ártatlan munká­latok’ elfogadása által jólétünknek ezen akadálya is el fogna háríttatni. 8. §. V. A’ Rendeknek abbeli szándéka, hogy lehető leg­tökéletesebb törvényeket alkossanak, ’s ezért a’ rendszeres mun­kálatokat elébb még szorosan megvizsgálják, bölcseségök­ és hazaszeretetükhöz méltó, sőt minden köszönetre érdemes. — De hiszen épen e’ szándék vezérelte az igen tisztelt országos küldöttség’ munkáit is. — Mivel azonban tökéletesség embertől soha sem várható, tanácsos volna. Inkább valami kevesbbé tökéle­test bírni, mint semmit! — Különben is a’ következendő or­szággyűlések’ feladata leendőne, a’ szükséges javításokat meg­tenni ; mellyek annál czélszerűbben sülhetnének el, ha azon al­kalommal még az uj törvények’ foganatiról időközben szerzett tapasztalatok is használtathatnának. 9. §. VI. Igen fontos indítóok továbbá azon sürgető szük­ség , melly intézményeinknek a’ rendszeres munkálatokban ter­vezett javításait kívánja. Már az egyetlen coordinatio sororum ’s a’ törvénykezésrend nagy jótétemény leendene. ’S ki nem tudja, milly nagy híjával vagyunk a­ fenyítőtörvénykönyvnek s a’ bánya­törvényeknek, a’ váltójognak s a’ javaslati polgári törvényeknek! milly fájdalmasan érezhető nekünk e’ fogyatkozás mindennap! — milly nagyszerű jótéteménnyel fognának, mondom, a’ Ren­dek már ezen elaboratumok’ provisorius elfogadása által is az egész Haza iránt viseltetni! melly hálája volna a’ nemzetnek elég nagy és méltó az országos Rendek’ e’ magas érdemének, ha csak némileg is, magasztalására! De Bis dat, qui cito dat­­ nil dat, qui numera tardat. A’ Hazának igen nagy szüksége van a’ rend’ javítására ’s a’ kü­lönféle jogkövetelések’ világosabb meghatározására. — „Confu­­sio nos conservatet — régi axióma, ’s —­ cum grano salis véve, nem olly egyenesen félrevetendő, mint sok enthusiasta ’hiszi. De a' lakosok­ privát viszonyaira soha sem vonatkozik! Itt a’le­hető legnagyobb világosság és rend óhajtandó; itt a’ confusio­­nál kártékonyabbat képzelnünk sem lehet. 10. §. VII. A’ Haza’ boldogsága már magában tekintve is a' legfontosabb indítóok: Salus reipublicae ’stb. — De még egy más igen figyelemreméltó is járul hozzá, tudnillik mélyen tisz­telt Kormányunknak ama’ határozott kívánsága, hogy egyszer valahára jobb rend hozassék be az országba. — Már az 1825- dik évi k. kir. előadások az országgyűlési tanácskozások’ tár­gyául tűzték ki a’ rendszeres munkálatokat. — Mivel akkor egész a’ 3dik évig azoknak átvizsgálása még csak meg sem kezdetett, a’ Fejedelem 1830ban a’ legközelebbi országgyűlést határozó ugyanazon czélra. — 1832ben­­ Felsége még a’ sort és rendet is kiszabta, mellyben a’ rendszeres munkálatok elö­­veendők. — De negyedfél év alatt csak az egyetlen úrbéri munkálat került átvizsgálás alá. — Végre a’ legújabb k. kir. előadásokban (1839) is van szó az operatum­okról. 11. §. Valóban, alig képzelhető, mit tehetne többet egy a Rendek egyűttmunkálásáh­oz kötött Fejedelem a’ törvényhozás’ tárgyában, hogy az ország’ javának előmozdítására ezélzó tö­rekvését világosabban megmutassa. — Hol találni szavakat, mellyek a’ nemzetnek ezen igazán atyai gondoskodásért tartózó háláját elég méltólag kifejezni képesek volnának? Hol ’s mi­kor kellene a’ nemzetnek nagyobb készséggel fogadni Királya kívánságát, parancsát, mint itt ? — Tehát maga a’ Fejedelem iránt tartozó hódolati tisztelet és háladatosság is megkívánja a közigazgatási javítások­ siettetését. Bis dat, qui cito dat. 12. §. VIII. Ki kezeskedhetik nekünk, hogy a’ kül béke, mellynek egy századnegyed óta örvendeni szerencsések va­gyunk, ’s melly csak nagynehezen, Fejedelmeink’ gondoskodá­sa által tartathaték fen, még egy századnegyedig eltartand ? — Nem állhatnak e be ismét háborús esztendők ? ’s lehetend­ő a’ rendszeres munkálatok hoszadalmas átvizsgálásával foglalkod­­ni akkor, midőn minden gond a’ haza’ védelmére szentelendő ? _Feleljen korábbi, a’ háború’ ostora alatt szinte egy század­negye­d folytában szerzett tapasztalásunk. — Valóban ha mind­ezt meggondoljuk, lehetetlennek látszik, a’ rendszeres munká­latokban készített terveknek provisorius elfogadását tovább ha­lasztani , a’ nélkül hogy azon szemrehányást vonjuk magunkra, mintha a’ nemzet előtt nem volna kedves a’ rend. 13. §. Egy igenigen fontos nemzeti ünnep közelget — száz éves jubilueum. Reményiem, megülendjük. Az 1741dik vi­szontagságos évben derék őseink lelkesülve kiáltanak: 33 Moria­­mur pro Rege nostro!" ’s — csakugyan vérzettek is. — Mikép ülhetnék meg mi e’ nagy ünnepet­­­ méltóbban, mint ha 1840- ben a’béke’ áldásai közt örvendve kiáltanánk fel: Vivarisa pro Rege nostro !“ — ha tudnillik a’ Hazának a’ trón’ erősségé­től elválaszthatlan boldogságát, a’ mi legjobb Honatyánk’ utal­ma alatt, intézményeink’ korszerű javítása által még inkább megalapítanék, ’s ezzel az egész világnak megmutatnék, hogy a’ magyar nemzet sem saya sem joga nem akar más népeknél alábbvaló lenni ? — E’ dicső nemzeti ünnephez élőmunkául tar­­tathatik ama’ nagyszivű engedmény, melly már ezelőtt 3 évvel határoztatott a’ jobbágynak , kivel e’ tekintetben — mennyire ismeretem terjed — egy idegen jobbágy sem mérkőzh­etik. — A’ rendszeres munkálatokban minden lakososztályok’ boldogsá­gának igen gazdag forrásai foglaltatnak. —­ Mikép tartathatik meg, kérdem még egyszer, a’ nagy nemzeti jubilaeum méltób­ban , illőbben és hálásabban, mint azoknak tettleges behozatala által ? 14. §. X. Különben még ama’ váratlan, sejdítetlen, sőt hihetlen történet is előfordulhat, hogy — quod Deus clement tissime aver lat! — a törökök (a’minap kihirdetett nagyúri ha­­tiserif szerint szándéklott) törvénykönyveikkel hamarabb el­­készű­lendenek mint a­ magyarok. — ’S ez mégis végtére va­lami igen — törökös volna! Dixi! Bécs, dec. 21. 1839. Csaplovics. Utóirat. Egyéb hazai hírlapok’ t. szerkesztői ez újévi kívánat’ fölvételére barátságosan kéretnek. *) *) Apropos! Nem volna e méltó az 1741dik év, t. i. ama’ buzgó ’s a’ legjobb sükerrel koronázott nemzeti erő’ kifejlése ’s a’ job­bágyi hűség, hogy azt egy márvány emlék dicsőítse Ferene®ynk’ mesterkeze által? Illy emlék’ nagyszerű’s elmés ideájának ki­találásával próbát tehetne lángesze. Igen szép a’ szándék, Slu­­nyady Mátyás királynak emléket állítni tiszteletül, de, úgy gon­dolom, az 1741diki nagyszerű esemény még magasztosabb, ’s közelebbről illet bennünket ’s fejedelmi házunkat. Előttem egy illy emlék’ ideája óriási o­b e­­­i­s­z­k gyanánt áll, mellynek egyik oldalán a’ nevezetes országgyűlési jelenet, a’ falapon aranyzott szegélyben a’ királyné’ néhány szava ’s a’ KK. és RR. rövid válasza: Mor­amur ’stb., két másik oldalán a’ háború’ legjelesb cselekménypontjai, ’s végre a’ negyediken a’ végeredmény, a’ győzelem, ábrázoltassék domború műben. De én nem vagyok művész! Az obeliszknek 1841ben kellene fölállíttatnia. Hol? Ez megfontolást kíván. Cs.

Next