Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-01-02 / 1. szám
az egész helyett csak töredékeket használjunk a’ mostani munkálatokból ! — 7. §. Mi több IV. A’ rendszeres munkálatok törvényes jótétemények’ terjesztésére szánvák. — Azonban igen sok jó intézkedést épen (noha ártatlanul) gátolnak. Mert hiszen mai nap is több igen fontos és felette sürgetés indítványok a’ rendszeres munkálatok’ átvizsgálására utasíttatnak, mi végtére nem egyebet jelent, mint ad graecas calendas. — Az ártatlan munkálatok’ elfogadása által jólétünknek ezen akadálya is el fogna háríttatni. 8. §. V. A’ Rendeknek abbeli szándéka, hogy lehető legtökéletesebb törvényeket alkossanak, ’s ezért a’ rendszeres munkálatokat elébb még szorosan megvizsgálják, bölcseségök és hazaszeretetükhöz méltó, sőt minden köszönetre érdemes. — De hiszen épen e’ szándék vezérelte az igen tisztelt országos küldöttség’ munkáit is. — Mivel azonban tökéletesség embertől soha sem várható, tanácsos volna. Inkább valami kevesbbé tökéletest bírni, mint semmit! — Különben is a’ következendő országgyűlések’ feladata leendőne, a’ szükséges javításokat megtenni ; mellyek annál czélszerűbben sülhetnének el, ha azon alkalommal még az uj törvények’ foganatiról időközben szerzett tapasztalatok is használtathatnának. 9. §. VI. Igen fontos indítóok továbbá azon sürgető szükség , melly intézményeinknek a’ rendszeres munkálatokban tervezett javításait kívánja. Már az egyetlen coordinatio sororum ’s a’ törvénykezésrend nagy jótétemény leendene. ’S ki nem tudja, milly nagy híjával vagyunk a fenyítőtörvénykönyvnek s a’ bányatörvényeknek, a’ váltójognak s a’ javaslati polgári törvényeknek! milly fájdalmasan érezhető nekünk e’ fogyatkozás mindennap! — milly nagyszerű jótéteménnyel fognának, mondom, a’ Rendek már ezen elaboratumok’ provisorius elfogadása által is az egész Haza iránt viseltetni! melly hálája volna a’ nemzetnek elég nagy és méltó az országos Rendek’ e’ magas érdemének, ha csak némileg is, magasztalására! De Bis dat, qui cito dat nil dat, qui numera tardat. A’ Hazának igen nagy szüksége van a’ rend’ javítására ’s a’ különféle jogkövetelések’ világosabb meghatározására. — „Confusio nos conservatet — régi axióma, ’s — cum grano salis véve, nem olly egyenesen félrevetendő, mint sok enthusiasta ’hiszi. De a' lakosok privát viszonyaira soha sem vonatkozik! Itt a’lehető legnagyobb világosság és rend óhajtandó; itt a’ confusionál kártékonyabbat képzelnünk sem lehet. 10. §. VII. A’ Haza’ boldogsága már magában tekintve is a' legfontosabb indítóok: Salus reipublicae ’stb. — De még egy más igen figyelemreméltó is járul hozzá, tudnillik mélyen tisztelt Kormányunknak ama’ határozott kívánsága, hogy egyszer valahára jobb rend hozassék be az országba. — Már az 1825- dik évi k. kir. előadások az országgyűlési tanácskozások’ tárgyául tűzték ki a’ rendszeres munkálatokat. — Mivel akkor egész a’ 3dik évig azoknak átvizsgálása még csak meg sem kezdetett, a’ Fejedelem 1830ban a’ legközelebbi országgyűlést határozó ugyanazon czélra. — 1832ben Felsége még a’ sort és rendet is kiszabta, mellyben a’ rendszeres munkálatok elöveendők. — De negyedfél év alatt csak az egyetlen úrbéri munkálat került átvizsgálás alá. — Végre a’ legújabb k. kir. előadásokban (1839) is van szó az operatumokról. 11. §. Valóban, alig képzelhető, mit tehetne többet egy a Rendek egyűttmunkálásához kötött Fejedelem a’ törvényhozás’ tárgyában, hogy az ország’ javának előmozdítására ezélzó törekvését világosabban megmutassa. — Hol találni szavakat, mellyek a’ nemzetnek ezen igazán atyai gondoskodásért tartózó háláját elég méltólag kifejezni képesek volnának? Hol ’s mikor kellene a’ nemzetnek nagyobb készséggel fogadni Királya kívánságát, parancsát, mint itt ? — Tehát maga a’ Fejedelem iránt tartozó hódolati tisztelet és háladatosság is megkívánja a közigazgatási javítások siettetését. Bis dat, qui cito dat. 12. §. VIII. Ki kezeskedhetik nekünk, hogy a’ kül béke, mellynek egy századnegyed óta örvendeni szerencsések vagyunk, ’s melly csak nagynehezen, Fejedelmeink’ gondoskodása által tartathaték fen, még egy századnegyedig eltartand ? — Nem állhatnak e be ismét háborús esztendők ? ’s lehetendő a’ rendszeres munkálatok hoszadalmas átvizsgálásával foglalkodni akkor, midőn minden gond a’ haza’ védelmére szentelendő ? _Feleljen korábbi, a’ háború’ ostora alatt szinte egy századnegyed folytában szerzett tapasztalásunk. — Valóban ha mindezt meggondoljuk, lehetetlennek látszik, a’ rendszeres munkálatokban készített terveknek provisorius elfogadását tovább halasztani , a’ nélkül hogy azon szemrehányást vonjuk magunkra, mintha a’ nemzet előtt nem volna kedves a’ rend. 13. §. Egy igenigen fontos nemzeti ünnep közelget — száz éves jubilueum. Reményiem, megülendjük. Az 1741dik viszontagságos évben derék őseink lelkesülve kiáltanak: 33 Moriamur pro Rege nostro!" ’s — csakugyan vérzettek is. — Mikép ülhetnék meg mi e’ nagy ünnepet méltóbban, mint ha 1840- ben a’béke’ áldásai közt örvendve kiáltanánk fel: Vivarisa pro Rege nostro !“ — ha tudnillik a’ Hazának a’ trón’ erősségétől elválaszthatlan boldogságát, a’ mi legjobb Honatyánk’ utalma alatt, intézményeink’ korszerű javítása által még inkább megalapítanék, ’s ezzel az egész világnak megmutatnék, hogy a’ magyar nemzet sem saya sem joga nem akar más népeknél alábbvaló lenni ? — E’ dicső nemzeti ünnephez élőmunkául tartathatik ama’ nagyszivű engedmény, melly már ezelőtt 3 évvel határoztatott a’ jobbágynak , kivel e’ tekintetben — mennyire ismeretem terjed — egy idegen jobbágy sem mérkőzhetik. — A’ rendszeres munkálatokban minden lakososztályok’ boldogságának igen gazdag forrásai foglaltatnak. — Mikép tartathatik meg, kérdem még egyszer, a’ nagy nemzeti jubilaeum méltóbban , illőbben és hálásabban, mint azoknak tettleges behozatala által ? 14. §. X. Különben még ama’ váratlan, sejdítetlen, sőt hihetlen történet is előfordulhat, hogy — quod Deus clement tissime aver lat! — a törökök (a’minap kihirdetett nagyúri hatiserif szerint szándéklott) törvénykönyveikkel hamarabb elkészűlendenek mint a magyarok. — ’S ez mégis végtére valami igen — törökös volna! Dixi! Bécs, dec. 21. 1839. Csaplovics. Utóirat. Egyéb hazai hírlapok’ t. szerkesztői ez újévi kívánat’ fölvételére barátságosan kéretnek. *) *) Apropos! Nem volna e méltó az 1741dik év, t. i. ama’ buzgó ’s a’ legjobb sükerrel koronázott nemzeti erő’ kifejlése ’s a’ jobbágyi hűség, hogy azt egy márvány emlék dicsőítse Ferene®ynk’ mesterkeze által? Illy emlék’ nagyszerű’s elmés ideájának kitalálásával próbát tehetne lángesze. Igen szép a’ szándék, Slunyady Mátyás királynak emléket állítni tiszteletül, de, úgy gondolom, az 1741diki nagyszerű esemény még magasztosabb, ’s közelebbről illet bennünket ’s fejedelmi házunkat. Előttem egy illy emlék’ ideája óriási ob eiszk gyanánt áll, mellynek egyik oldalán a’ nevezetes országgyűlési jelenet, a’ falapon aranyzott szegélyben a’ királyné’ néhány szava ’s a’ KK. és RR. rövid válasza: Moramur ’stb., két másik oldalán a’ háború’ legjelesb cselekménypontjai, ’s végre a’ negyediken a’ végeredmény, a’ győzelem, ábrázoltassék domború műben. De én nem vagyok művész! Az obeliszknek 1841ben kellene fölállíttatnia. Hol? Ez megfontolást kíván. Cs.