Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-10-19 / 84. szám

667 let ’s a’t. feletti felvilágosítás által, mellyek minden embert, mint a’ status’ tagját, érdekelnek szintúgy, valamint a’ gyerme­ket érdekli a’ családélet, mellyhez tartozik, vezettethetik az emberiség, vezettethetnek a’ népek a’ polgárisodás’ és boldog­ság’ nagyobb fokára. ’S valamint a’ status egyedekből áll, úgy népek és rendek csak akkor emelkedhetnek fel a’ humanitás’ ama’ magasabb fokára, ha egy szent szövetség fűzi össze mind­­nyájokat békés törekvésre az emberi rendeltetés’ czélja felé; ha az egyedek, mellyek a’ statust képzik, oda fel emelkednek. De nemes és bölcs szellemet a’ népekben csak sajtósza­badság fejthet ki, melly nélkül a’ dolgok’ mostani helyezetében, midőn a’ megszaporodott emberi nemre nézve csak ezen utón lehető a’ közlekedés, a’ civilisatio messze nem haladhat. Jele­sen mondja Welcher többször idézett munkájának 31-ik lapján: „Gondolat- és lélekismeret-szabadság, sajtószabadság nélkül nem csak holt tőkepénz, mint Spiller mondja, hanem lassacskán egészen elenyésznek. Innen az elerkölcstelenedés és elbutu­­lás a’ sajtórabság’ országaiban. Semmi becsületes elv, semmi szent igazság nem maradhat sokáig világos és biztos, ha a’ nép és minden nyilványos nyilatkozás a’ hatalombirók’ szeszélyétől, önzésétől ’s önkényétől függ.“ — Szinte csak a’ sajtószabadság által lehetséges, belső lá­zongásokat elkerülni vagy azokat elnyomni. Olly status, melly­­ben a’ nép szellemileg a’ polgárisodásnak magasabb fokára emel­kedni és magát erkölcsileg tökéletesíteni akarja, a’ gondolko­dás-, szólás- és irásszabadságtól bizonyosan mit sem félhet, ha­nem inkább minden jót reménylhet. Valamint az anyaszentegy­­ház, a’ történetek’ bizonyítása szerint, mindenkor annál erő­sebben virágzott, minél tüzesebben folytak benne a’ viták, úgy a’status is csak jól fogja magát érezni a’sajtó’vitázása mellett, melly nem csak élénk részvétet gerjeszt a’ status és nyilványos élet iránt, hanem az azok feletti nézeteket mégis igazítja és tisztítja. Olly status, melly a’ sajtószabadsággal meg nem állhat, nem is érdemli hogy fenálljon. Ha a’ sajtószabadság által sta­tusok és népek szabad továbbképződésben magokat reformálják, és igy a’ fenálló alkotmánynak ellenkezését a’ nép’ kivánataival és szükségeivel nem szenvedik meg; ha valósággal kitört nyug­talanságoknál az elcsábultak épen a’ sajtószabadság által men­tetnek ki csalódásaikból; az érdekek felvilágosítatnak, fenforgó visszaélések felfedeztetnek és eltöröltetnek, ’s igy a’ népek az engedelmességre meggyőződésből vezettetnek vissza, akkor a’ sajtószabadságban bizonyára a’ legjobb ellenszer van adva a’ revolutio’ veszedelmei ellen. Illy módon a’ belső nyugtalanságok is a’ legbiztosabban, leggyorsabban ’s egyedül tartósan csilla­­pitatnak le. Piti, a’ nagy angol minister, egykor őszintén ki­­mondá: „Ha mi illy terhes időben komolyan akarjuk, hogy meghasonlás ne történjék a’ kormány és nép között, komoly akaratunkat kell neki mutatnunk , hogy panaszait kihallgatjuk, és tekintetbe fogjuk venni.“ — Rotteck pedig, a’ szabadelmű országgyűlési követ, erőteljesen ekkép nyilatkozik: „Minden értelmes nép minden próbát a’ sajtószabadság elnyomására, mint annak kinyilatkoztatását, hogy a’ nép jogtalanná fog tétetni, az iszonyatnak sikoltásával fogad ’s készül legszentebb palládiu­mának védelmére minden jogszerű eszközökkel.“ Sajtószabadság és minden rend’ képviseltetése a’ status­ban korunknak alapkivonatai, mellyeket az ész az emberiség’ elidegeníthetetlen jogainak nyilatkoztat, ’s a’ vallás maga is szentesít. Gondolkodás- és sajtószabadságot az egyházban és státusban és minden rendnek képviseletet adjon mindenik kor­mány, mindenik nép, melly erényt és becsületet ismer, azon tel­jes bizodalomban emberi méltóságához, hogy mindketten annál­­inkább fognak minden visszaélést önként megelőzni vagy ár­tatlanná tenni, minél szabadabban fejlődnek ki.­­) (Folytatása következik.) 668 A’ magyar tudós társaságról. Csaplovics. (Folytatás.) 14. §. Midőn academiánk alapíttatott, mit lehete akkor tőle várni? mit lehete sejdíteni azon útról, mellyen indulni, és azon irányról, mellyben haladni fog? Talán a’ következendőket. Hogy literaturánk minden szakaiban az emberi tudásnak sokkal szegényebb mint más műveit nemzeteké, senki sem fogja kétségbe vonni. Az academiának tehát első feladása lett volna: literaturánkat kiegészíteni. Ezt az alaprajz’ odik lapja paran­csolja. E’ végre semmi sem lett volna czélszerűbb, mintha min­­denike a’ 6 osztálynak külön tanácskozott volna, mikép eszkö­zölhető e’ kiegészítés saját szakjaiban. Fel kell itt tennünk, hogy mindenik rendes tag igazán tudós, ki előtt mind a’ honi li­­teratura’ állapotja, mind a’ tudmányok’ mostani terjedelme ’s na­­ponkinti gazdagodása teljesen ismeretes. E’ szerint a’ kiegészí­tési munkát mindenik osztály tagjai szét osztották, és igy las­san lassan kidolgozásaikat be is adták volna. Ezeknek a’ lehe­tőségig kimerítőknek, de egyszersmind a’ lehetőségig rövidek­nek és érthetőknek kell vala lenniek. Egy illy kiegészítés mindenik osztálynak legszebb ’s leg­tágabb alkalmat nyújtott volna a’ nyelv’ műveléséhez, mivégre az academia mindenek előtt egy körülményes utasítást, bizonyos meghatározott elveket tűzött volna ki, nehogy mindenik ön feje után induljon. E’ mellett a’ tagok őrizkedtek volna, jó, értelmes, más mivelt nyelvekből kölcsönzött és már meghonosodott szó­kat kiküszöbölni, helyettük önkényesen újakat alkotni és igy egy igazi hhaost alapítani meg. 15. §. Van e az academiai munkálatoknak illy terv alapul szabva ? nincs tudomásomra , hanem úgy látszik, más it egé­szen lehetetlen, hacsak az academia mindenik tagjának teljesen szabadságára nem hagyta, valljon és mivel foglalatoskodjék. Sőt úgy látszik nekem, amai kiegészítésre már történtek is némellyek; de valljon annyi­t, mennyit 42 rendes, ’s majd há­romszor annyi levelező tagtól, 10 év’ leforgása alatt várni lehe­tett: e’ kérdést felelet nélkül kell hagynom, mivel valamennyi academicus munkát nem ismerek. 16. §. Ha az academia a’ literatura’ kiegészítésével készen volna, akkor tovább menne, hogy a’ Századunk 2ik számában adott nagy reménységet: „Eljön nem sokára azon idő, midőn a’ nemzeti nyelv műveltségében a’ tudományoknak külföldön mos­tani állását eléri, ’s akkor majd hazánkban is mindketten kezet fogva haladnak előre, nem a’ többi nemzetek után iparkodva, hanem azokkal versenyezve“, — megvalósítsa, azaz a’ tudomá­nyokat és szépművészeteket saját nyomozódásai és közlemé­nyei által gazdagítsa. Ennek az alaprajz szerint jutalomtételek által kellene megtörténni. De miért nem magok az academi­­cusok által, kiktől mint ex professo tudósoktól a’legjobbat lehet­ne várni ? A’ monarchiai elv’ uralkodása alatt, mellyet mint a’ legfőbb egy­ség’ elvét fen kell tartani ’s a’ trónokra született fejedelmek’ sze­mélyeiben szentnek tekinteni, a’nemzet a’sajtószabadság és kép­viselet által nemcsak anyagilag egyesül, hanem, a’mi több és fontosabb, szellemileg egy statusegésszé összefér. Sajtószabad­ság és képviselet, mellyek egymást feltételezik és kiegészítik, alapfeltételei és fő eszközei a’ népek’ és statusok’ fokonkinti erős és meggondolt továbbképződésének.

Next