Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-01-16 / 5. szám
5. szánt. Harmadik esztendei folyamat 08 10. Jasuar. 18. SZAKADUNK A’ atagyar kereskedést illető emlékirások gyűjteményének közrebocsátásáról. A’ serdülő nemzet ismeretek után szomjuhozik , felvilágosítást és tudományt kíván. A’ haza épülni, erősödni akar. Századunk’ 1839. 70. sz. Hozzuk tehát helyre, a’mit atyáink elmulattak , ’s írjunk össze immár mindeneket , a’ mik bennünket illetnek. Podhr. Józs. Magyarországnak azon gyönyörű históriai, földleirási, statisticai ’s a’ hazát minden tekintetben érdeklő egyéb ismerete sokkal kisebb szorgalommal vagyon kidolgozva, mintsem azt annak nevezetességei, jelességei és érdekei kivannak. Illy megmérhetetlen határú ismeretek’ tárának hiányát érzi közönségesen minden hazafi, de főképen a’ vizsgáló tudós, kormányzó tanácsnok, ’s köztársasági tisztviselő, ki az elmúlt időnek tudásából a’ jelenkornak olly nagy hasznot képes gyakorta megszerezni; szorgalmatos polgár, kit szülőföldjének bővebbismertetése annak szeretetére hathatósan buzdít; jeles tettekre vágyó ifjúság, melly dicsőségre vezető példát eldődei’ dicséretes cselekedeteiben olly örömest keres. A’ magyar hon’ történeteinek irói, ’s ezeknek a’ magyar régiségek körüli búvárkodásai eddig az ideig egyedül a’ históriai ismeretnek egy ága, tudnillik a’ polgári história körül foglalatoskodtak , annyira, hogy a’ királyok’ és háborúk’ históriáját nagyobb részben kielégítőnek mondhatni; de az egyházi, literaria, nemzetségi históriát kielégítetlennek — természeti pedig, mezei gazdaságot, mesterségeket, kézműipart, kereskedést , nép’szokásait, erkölcseit, tulajdonságait, az ország’ kormányzását, törvényhozását, törvénykezését, honvédelmi rendszerét ábrázoló históriát egészen elhagyottnak ’s megvetettnek teljes meggyőződésemnél fogva nyilván kimondani bátor vagyok. A’ magyarok’ történeteinek sokérdemü irói közül fáradhatatlan Feszler vala egyetlen egy, ki látván, hogy már valaha ideje és szüksége volna, a’ magyar nemzetnek történeteiről és nemzeti közéletünkről is a’ világot megismertetni, a’ magyarokról irt históriáját e’ szélesen kiterjedő tudásnak fentszámlált majd minden ágait érdeklő számos adatokkal szaporítni igyekezett, és igy a’ magyar kereskedésről, a’ mennyire tőle kitelhetett, némelly ismereteket bele szőtt, tettleg tanúsítván , hogy épen ez ág kíván legélénkebb gondot ’s figyelmet, ha a’ nemzet’méltóságának megfelelő álláspontra akarjuk emelni hazánk’ ismereteit. Hogy nemzetünk még most is kereskedési história nélkül van , annak okát nemzeti életünk’ azon megmagyarázhatni» árnyéklatában kell keresnünk, mellyhez a’ kulcsot a’ magyar népességi eddigi visszavonó charaeterében, a’köznépnek pedig kereskedés iránti csekély vonzalmában és hideg részvétlenségében kell keresni. Állításom valóságát Werbőczy István bizonyítja, a’hármas törvénykönyvi ajánlólevelében 2. lapon eldődeink’ nemzeti tulajdonságait ’s foglalatosságait igy rajzolván : „Semmi kereskedésbeli s közönséges mesterségekre nem adván magokul, egyedül vitézség határozta a nemességet ( Legújabb időnkben örvendetese!)!) remény látszik sugárlani, midőn nemzeti kereskedésünk’ ügyét olly hű részvéttel pártolja minden hazafius kebel, főkép az országosan egybegyült törvényhozó test 1790., 1802., 1807., 1825., 1830., 1832/6 és a’ mostani 1839. észt. országgyűlésein, hogy annak, mint nemzeti ipar’ és gazdaság’ előmozdítása’ főrugójának állandó megalapulását kitűnő helyre méltatja; a’ kormányzó hatalom pedig annak, mint a’ királyi kincstár’ közjövedelmei’ bő kutforrásának, előmozdítását szivére veszi. Kevés esztendők előtt megállapított magy. tud. társaságnak csakhamar szemébe ötlött, mikép történetírásunk’ ezen igen érdekes része mindeddig parlagon hagyatott; annak okáért 1836. évi hatodik nagy gyűlésében e’ históriai kérdést hirdette ki: „Miilyen állapotban volt a’ műipar és kereskedés honunkban az Árpád és vegyes házakból származott királyok alatt; mi történt fejedelmeink’ és törvényhozásunk’ részéről azok’ előmozdítására, mellyek voltak nagyobb emelkedésüket hátráltató akadályok; végtére minő befolyásuk volt nemzetünk’ erkölcsi és értelmi kifejlődésére ? Ezen kérdésre nyolcz válasz küldetett be. Lásd 7. észt. jelentését a’ társaságnak 1837beli munkálódásairól 7. lap. De ezek nagyobb részben ki nem elégítők lévén, az óhajtott várakozásnak nem feleltek meg. A’ mint azt Cz. J. m. 1.1. r. t. ugyanazon beküldött pályairatok vizsgálatáról beadott hivatalos czáfolhatatlan véleménye világosan igazolja. Lásd. Tud. Gyűjt. 1838. évi folyami VIII. köt. 52—85. lap. De nem csuda,ha a felelők a’ kitűzött kérdést kellőleg meg nem fejthették, mert a’ feladat’ megoldásához kivántatott történetirási előismeretek’ kútfejei és adatai nélkül voltak. Hogyan kívánhatni azt, hogy már most olly nagy becsű munka álljon fel, melly egyesített erőhöz és sok szemes vizsgáló tudósoknak számos esztendei munkásságához és iparkodásához közét tartja; midőn e’jelen szempillantásig a’ haza egyetlen egy irás nélkül volt, melly egyedül azon tudományággal foglalatoskodva, azon dicséretes czélt tűzte volna ki magának, a’ magyar kereskedést illető adatokat ennek a’ nagy és hasznos munkának számára közrebocsátani. Igaz ugyan, hogy Kossovics Károly ur a’ magy. tud. társaságtól a’100 arany jutalmat elnyerte, Horváth Mih. urnak pedig másod rangú pályamunkája tiszteletdíj mellett a’ társaság’ költségén kinyomatni rendeltetett, de én azon méltánylást nem annyira a’ pályamunka’ tökéletes voltának, mint inkább a’ felelet’ készítői’ igyekezetének, munkásságának és fáradságának igazságos jutalmaztatásául tartom és tekintem. Én teljes meggyőződésemnél fogva nyilván kimondani bátor vagyok , hogy a’ köz és kielégítő várakozásnak megfelelő válaszokat és tökéletes históriai munkákat csak akkor fogunk várhatni, ha a’ történetirási kútfők’ szorgalmas és józan critica szerint való kiadását eszközölhetjük. Mig ez nem történik, addig olly nagy terjedelmű és szövevényes történni kérdésekre, millyeneket a’m. t. társaság 3 vagy 4 ízben már kihirdetett, kiélégi tőreg felelni lehetetlen. A’ melly megfejtések pedig holmi munkákból szedett sovány adatok segélyével keletkeztek, azokban számtalan történeti hibákra és képtelen következtetésekre akadni..