Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-01-16 / 5. szám

5. szánt. Harmadik esztendei folyamat 08 10. Jas­uar. 18. SZAKADUNK A’ atagyar­ kereskedést illető emlékirások­ gyűjteményének közrebocsátásáról. A’ serdülő nemzet ismeretek után szom­­juhozik , felvilágosítást és tudományt kí­ván. A’ haza épülni, erősödni akar. Századunk’ 1839. 70. sz. Hozzuk tehát helyre, a’mit atyáink el­mulattak , ’s írjunk össze immár mindene­ket , a’ mik bennünket illetnek. Podhr. Józs. Magyarországnak azon gyönyörű históriai, földleirási, statisticai ’s a’ hazát minden tekintetben érdeklő egyéb isme­rete sokkal kisebb szorgalommal vagyon kidolgozva, mintsem azt annak nevezetességei, jelességei és érdekei kivannak. Illy megmérhetetlen határú ismeretek’ tárának hiányát érzi kö­zönségesen minden hazafi, de főképen a’ vizsgáló tudós, kor­mányzó tanácsnok, ’s köztársasági tisztviselő, ki az elmúlt idő­nek tudásából a’ jelenkornak olly nagy hasznot képes gyakorta megszerezni; szorgalmatos polgár, kit szülőföldjének bővebb­­ismertetése annak szeretetére hathatósan buzdít; jeles tettekre vágyó ifjúság, melly dicsőségre vezető példát eldődei’ dicsé­retes cselekedeteiben olly örömest keres. A’ magyar hon’ történeteinek irói, ’s ezeknek a’ magyar régiségek körüli búvárkodásai eddig az ideig egyedül a’ histó­riai ismeretnek egy ága, tudnillik a’ polgári história körül fog­lalatoskodtak , annyira, hogy a’ királyok’ és háborúk’ históriá­ját nagyobb részben kielégítőnek mondhatni; de az egyházi, literaria, nemzetségi históriát kielégítetlennek — természeti pedig, mezei gazdaságot, mesterségeket, kézműipart, keres­kedést , nép’szokásait, erkölcseit, tulajdonságait, az ország’ kormányzását, törvényhozását, törvénykezését, honvédelmi rendszerét ábrázoló históriát egészen elhagyottnak ’s meg­ve­tettnek teljes meggyőződésemnél fogva nyilván kimondani bá­tor vagyok. A’ magyarok’ történeteinek sokérdemü irói közül fáradha­tatlan Feszler vala egyetlen egy, ki látván, hogy már valaha ideje és szüksége volna, a’ magyar nemzetnek történetei­ről és nemzeti közéletünkről is a’ világot megismertetni, a’ magyarokról irt históriáját e’ szélesen kiterjedő tudásnak fent­­számlált majd minden ágait érdeklő számos adatokkal szaporítni igyekezett, és igy a’ magyar kereskedésről, a’ mennyire tőle kitelhetett, némelly ismereteket bele szőtt, tettleg tanúsít­ván , hogy épen ez ág kíván legélénkebb gondot ’s figyelmet, ha a’ nemzet’méltóságának megfelelő álláspontra akarjuk emel­ni hazánk’ ismereteit. Hogy nemzetünk még most is kereskedési história nélkül van , annak okát nemzeti életünk’ azon megmagyarázhatni» ár­ny­éklatában kell keresnünk, mellyhez a’ kulcsot a’ magyar népességi eddigi visszavonó charaeterében, a’köznépnek pedig kereskedés iránti csekély vonzalmában és hideg részvétlen­­ségében kell keresni. Állításom­ valóságát Werbőczy István bi­zonyítja, a’hármas törvénykönyvi ajánlólevelében 2. lapon eldő­­deink’ nemzeti tulajdonságait ’s foglalatosságait igy rajzolván : „Semmi kereskedésbeli s közönséges mesterségekre nem adván magokul, egyedül vitézség határozta a nemességet ( Legújabb időnkben örvendetese!)!) remény látszik sugárla­­ni, midőn nemzeti kereskedésünk’ ügyét olly hű rész­véttel pártolja minden hazafius kebel, főkép az országosan egy­­begyült törvényhozó test 1790., 1802., 1807., 1825., 1830., 1832/6 és a’ mostani 1839. észt. országgyűlésein, hogy annak, mint nemzeti ipar’ és gazdaság’ előmozdítása’ főrugójának ál­landó megalapulását kitűnő helyre méltatja; a’ kormányzó ha­talom pedig annak, mint a’ királyi kincstár’ közjövedelmei’ bő kutforrásának, előmozdítását szivére veszi. Kevés esztendők előtt megállapított magy. tud. társaságnak csakhamar szemébe ötlött, mikép történetírásunk’ ezen igen érdekes része mind­eddig parlagon hagyatott; annak okáért 1836. évi hatodik nagy gyűlésében e’ históriai kérdést hirdette ki: „Miilyen állapot­ban volt a’ műipar és kereskedés honunkban az Árpád és ve­gyes házakból származott királyok alatt; mi történt fejedel­meink’ és törvényhozásunk’ részéről azok’ előmozdítására, mellyek voltak nagyobb emelkedésüket hátráltató akadályok; végtére minő befolyásuk volt nemzetünk’ erkölcsi és értelmi kifejlődésére ?­ Ezen kérdésre nyolcz válasz küldetett be. Lásd 7. észt. jelentését a’ társaságnak 1837beli munkálódásairól 7. lap. De ezek nagyobb részben ki nem elégítők lévén, az óhajtott várako­zásnak nem feleltek meg. A’ mint azt Cz. J. m. 1.1. r. t. ugyan­azon beküldött pályairatok­ vizsgálatáról beadott hivatalos czá­­folhatatlan véleménye világosan igazolja. Lásd. Tud. Gyűjt. 1838. évi folyami VIII. köt. 52—85. lap. De nem csuda,ha a­ felelők a’ kitűzött kérdést kellőleg meg nem fejthették, mert a’ feladat’ megoldásához kivántatott történetirási előismeretek’ kútfejei és adatai nélkül voltak. Hogyan kívánhatni azt, hogy már most olly nagy becsű munka álljon fel, melly egyesített erő­höz és sok szemes vizsgáló tudósoknak számos esztendei mun­kásságához és iparkodásához közét tartja; midőn e’jelen szem­­pillantásig a’ haza egyetlen egy irás nélkül volt, melly egyedül azon tudományággal foglalatoskodva, azon dicséretes czélt tűz­te volna ki magának, a’ magyar kereskedést illető adatokat en­nek a’ nagy és hasznos munkának számára közrebocsátani. Igaz ugyan, hogy Kossovics Károly ur a’ magy. tud. tár­saságtól a’100 arany jutalmat elnyerte, Horváth Mih. urnak pe­dig másod rangú pályamunkája tiszteletdíj mellett a’ társaság’ költségén kinyomatni rendeltetett, de én azon méltánylást nem annyira a’ pályamunka’ tökéletes voltának, mint inkább a’ fele­let’ készítői’ igyekezetének, munkásságának és fáradságának igazságos jutalmaztatásául tartom és tekintem. Én teljes meg­győződésemnél fogva nyilván kimondani bátor vagyok , hogy a’ köz és kielégítő várakozásnak megfelelő válaszokat és töké­letes históriai munkákat csak akkor fogunk várhatni, ha a’ tör­­ténetirási kútfők’ szorgalmas és józan critica szerint való ki­adását eszközölhetjük. Mig ez nem­ történik, addig olly nagy terjedelmű és szövevényes történ­ni kérdésekre, millyeneket a’m. t. társaság 3 vagy 4 ízben már kihirdetett, kiél­égi tőreg felelni lehetetlen. A’ melly megfejtések pedig holmi munkákból szedett sovány adatok­ segélyével keletkeztek, azokban számta­­lan történeti hibákra és képtelen következtetésekre akadni..

Next