Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-10-22 / 85. szám
85. szám. Harmadik esztendei folyamat 1840. October 9 . . Kalászok a’ hadtudomány* mezején. * I. A’ háborúról. Háború a’ népek közötti erőszakos tusa. A’ népek egyénekkint tekintve különféle viszonyokban állhatnak egymáshoz. Ezen viszonyok néha összeütközők lehetnek. Mert, noha képzelhető olly angyali nem, mellynél a’ csupán balértésböl és véletlen támadt perek’ elintézésére egyedül az igaz' elismerése szolgálna; mellyben a’ perlekedő egyes emberek, valamint egész nép fek is távol minden önzéstől, büszkeségtől és gyűlölettől, egymásnak minden kétes esetben a’ tiszta mérséklettel kitudakozott igazságot szolgáltatva, csupán a’ természet’ megismerésében és ettől kapott tehetségeik’ tökéletesítésében fáradoznának; ] de illy angyali nem csak képzelhető. Mi még igen távol vagyunk e’ szép nemzedéktől. Ha többünk között vita támad, ’s mi tudjuk, hogy nyertes, mivel igazságos, csak egyikünk lehet, nem szoktuk az igazat jószivű egykedvűséggel kifürkészni, hanem körömszakadtig ragaszkodunk fejünkhöz, 's mindenek felett arra törekedünk, hogy féligaz perünk el ne vesszen. így van a’ dolog egész országokkal is. Nem teszek igen nagy ugrást, ha az országokat egyes emberekkel egybehasonlítom: korunkban az országok’kormányzói, ügyvivői, és mozgatói magok is többnyire egyes emberi fők lévén. Egy azonban közöttök a’ különbség. A’ kis perlekedők’ ügyét a’ törvény dönti el, ’s őrködik egymás iránti magok viselete felett; az országok felett ellenben nincs elhatározó törvényhatóság; ők független egyének. Különféle népek’ akaratjainak összeütközésekor tehát csak engedés, vagy erőszak dönthet el. E’ részről a’ világon még létezik némi maradványa azon erősebb’jogának, melly az embernek testületekbe állása előtt átalányos volt, ’s a’ nemember állatoknál még most is divatos. A’ meggyőzöttnek szabadsága, vagyona és élete felett ur a’ győző, ’s enyhítést a’ rab csupán urának nagylelkűségében és emberségében kereshet. Rabság pedig és uraság a’ háború’ végeredményei. Ila korunkban, legalább Európában, magunkat a’ tatárféle pusztításoktól mentve véljük is, mégsem kell a’ háború’ eredményének ezen fogalmától eltévednünk. Mert az emberek’ cselekvéseit kevésbbé módosítja értelmi műveltségök, mint érzelmeik’ és indulataik’ nagysága. Az erkölcsi műveltség pedig kortársainknál még jóval alább van annál, mellyre a’ tudományokban felemelkedett. Igen, cselekményeinkben az irigység, boszu, a’ vágyak’ egész serege még főszerepvivők, ’s ezért inkább visszaborzadnunk mint csodálkoznunk lehete a' franczia forradalom’ iszonyatosságain. Háború tehát az erőszak’ és megeresztett szenvedélyek’ mezeje, mellyeknek csak erőszak szegülhet ellen. Mind a’ mellett az elvégzett háború’ eredetéből és czéljából az következik ugyan, hogy a’ gyözedelemmel csak a’ két fél közötti eredeti per határoztatok el; de, ki vet határt a’ győző’ akaratjának? Valóban, a’ tökéletes meggyőzetés vajmi keserves állapot lehet. Élet, vagyon, szabadság, az ország’ függetlensége, ’s tehát egész lénye veszélyezve, vagy már egészen vesztve van. Olly szükség tehát a’ háborúra elkészülés, mellyel a’ kereskedés’, víz-szabályozás’, csatornák’, állóhíd’ és színház’ szüksége távolról is csak igen gyengén hasonlítható össze. Miután tehát illy vállalatok’ létesítésére már elértük a’ kedvező kort, mellyben országos hátramaradtunkat egyes akarattal „országos dolognak”, szoktuk elismerni ’s helyrehozni; állapodjunk meg egy kissé hadi hátramaradásunk mellett is; kiáltsunk fel, hogy „országos dolog“, és cselekedjünk. Tizszerezett akarattal, erővel, gyorsasággal cselekedjünk 1840 ben, midőn (mint mondják) a’ világ’ minden zuga történetdus háborút lehel. II. A’ katonákról. De mi az, mihez mindenek előtt látnunk ’s mit leginkább sürgetnünk kell? Hadi literatura. Ennek bebizonyítására a’ hadi hatalom’ igen rövid taglalásához kezdek. Mivel a’ háború a’ végsőig azaz a’ megsemmisítésig mehető erőszakos tusa, számot tart mind a’ két hadakozó fél utolsó csepp erejére. Midőn tehát valamelly ország’ hadi hatalmáról beszélünk, akkor az alatt mindent kell értenünk, valamit csak benne erőnek nevezhetni. Itten tehát az országok’ jövedelmét, gazdaságát, iparát, politikai egybeköttetéseit, a’ bennök lakó nemzetek’, hitek’és hivatalok’ egyetértését, ’stb. is tekintetbe kellene vennem; de itt csak a’ háború’ viselésére mélhatlanul megkívántaió, mintegy tisztán hadi eszközökről lehet szó, milylyeknek következő hármat tartok: a) A’ földszin, mellyen a’ háború viseltetik. b) A’ hadviselésre közvetlen megkivántató szerek: fegyver, butyor, ló, táplálék, öltözet, ’stb. c) A’ hadakozó erő maga, t. i. az emberek. — Az első, vagyis a’ haditér’ színe tetemes befolyással van az operatiokra, mert ezeknek szüntelenül hozzá kell szabatni. De mit tehet az előkészülő egyebet a’ föld’ mereven felületével, mint hogy azt jövendő hasznára jól megismerni iparkodik, mi a’ literaturába vág. Lehet ugyan a’ földön némi változásokat tenni, p. o. lakásokat megerősítni, uj várakat építeni; de mind a’ mellett, hogy ez roppant költségű vállalat, annyi mégis bizonyos felőle, hogy nem fő dolog. A’ hadviselésre való szerek szinte nagy fontosságúak. Puszta kézzel az ember nincs vérontásra teremtve. A’ fegyverek’, kivált lövegek’ birtoka nélkül szembe nem szállhatunk az illyenekkel biró ellenséggel. Ezek tehát, valamint minden egyéb mű- és gazdasági tárgyak, a’ kormányoktól készen szoktak tartatni. I ha nem úgy van az, akkor legalább tudni kell azokat szükség’ idejében gyorsan elöteremtetni. A’ két első pont’ további elmellőzésével a’ cselekvő erőhöz az emberhez jövök. M Meg akarom mutatni, hogy, bármi szép tulajdonságú bajnok, érzelmi különös kifejlése nélkül nem sokat használhat hazájának; ’s ebből ismét majd a’ hadi literatura’ becse fog kisülni; ’s ennek fejtegetésében leginkább Clausevitz’ gondolatfonalát követem; kinek e’ felőli remek munkáját figyelemmel átolvasván, az abban lelt igazságokat ide bármi gyengén átplántálni iparkodám. Háború bizonyos hivatal, *) Ürömmel tapasztaljuk, hogy rövid idő alatt jelen czikkely’ szerzője már a’ második, fiatal katona, ki figyelemre méltó dolgokat vesz tárgyalás alá 's lapjainkban önkint fellép. Örvendetes jele, hogy literaturánk mindinkább tágabb körre terjed ki ’s mi már csak azon okból sem vetnénk félre a’ czikket, mivel szerzője benne buzgalmat é s erőt fejtett ki. A’ szerk.