Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-06-03 / 44. szám

339 • egyenesen bizonyítványára megyek keresztül, mikint és mit lehele ta­nulni a’ kérdéses német czikkből ? Standing article, obligat, delenda est, alpha és omega, elmel­­lőzhetlen, elkerülhetlen valami az illynemü munkákban Deák Ferenc­ és gróf Széchenyi István uraknak illően dicséretes megemlítése, le­­gyen a­ história német, magyar vagy kozák, mindegy. Ifjú íróink ez­zel kezdik pályájokat, ’s a’ sub umbra alarum azt ollyasmi jegy­nek veszik, miilyennel a’ színházba lépünk, csakhogy az egyszersmind retour-billet is ám. Valóban, sem Deák Ferencz sem gróf Széchenyi István nem tehet róla, hogy egy rakásra két embernél többnek nem szabad összecsoportoznia, mint parancsoló egykor a’ rendőrség bol­dog Némethen *) egyik városában! ’s hogy ezen 13 milliónyi nép egy ronda csoport aequale zero. A’ két férfi bizonyosan számot tart az egyetértésre és az összemunkálódásra, azaz rokon keblekre és se­géd karokra, különben a 2/13000000 ,0 0,000000153846 tört­szám valami parányi kis portéka, ’s ekkor ismerek embereket, kik — a’ neveket nem imák oda. Azt mondja a’ német czikk magyar írója, hogy két párt van az országban, egyike concessiokat akar adni, a’ másik venni, vagyis ezen utóbbi a’ concessio szó helyébe jogot aplícál. No, ki is hitte volna már ezt? Hát nem olvassa a’ tisztelt magyar czikk’ német írója napról napra hírlapjainkban a’ következő törvényes óvásbüzű felkiáltó jegyeket. „Korunk a’ haladás kora. Korunk az eszméletek kora. Ko­runk a’ reflexió kora. Korunk a’ discussiók kora. Korunk a’ nyilvá­­n­osság kora, ’stb. Nem eléggé kiviláglik ezekből, hogy valamennyit összevéve vagy egymással sokszorozva az embryók kora kerül ki, mi ismét nem tesz egyebet, mint hogy még mostanáig semmi készen nincs? Miért nem hagy bennünket a tisztelt czikkiró békével haladni, eszmélkedni, ébredni, reflectálni, discutálni és nyilvánulni? Majd édes német-magyar czikkiró úr, ha megfőztük a’ kását az országgyűlésen, kitálaljuk, és szívesen szolgálunk Dr. Kolb és Conie uraimék különös tulajdonságú olvasó-közönségének; nem is volt szükség a’ sokféle egynemű korhoz még a’ concessiok és agitatio korát csatolni; majd annak idejében ezekről is: addig pace e taci! Egy czikkiró (Journa­­lista, magyarul hirlapnok, hirlapász, hirlapács, hirlapos, ad libitum; a’ majoritás az első ragaszhoz ragad), azt kérdezé a’ minap, miért üt nagyobb lármát és heveskedik a’ szomszéd mint az, kinek háza már lángba borult? Azért, felel a’ másik czikkiró, mert ez a’ veszélyen már túl esett, vagyis ennek tüze lankad, amazé gerjed. Azonban tán nem csalódunk, ha gyanítjuk, hogy a’ különösen tisztelt czik német-magyar írója olly formán van, mint volt az egykori bandzsai mészáros, vagy valakit praeveniálni akart, mint praeveniálta Megyeri macskáját. Van e olly boldogtalan olvasó, ki nem tudja, mi­ként praeveniálta macskáját Megyeri? Elmondom. Megyeri — meg­boldogult Megyeri — egyike volt a’ régi iskolából került becsületes prókátoroknak, kik angyali békekű­réssel napszámoskodnak 30, 40 évig poros papirosrakáson, vulgo peren, ’s ezt a’ harmadik generation áttestálják. Mintha látnám szegény agglegény Megyerink vén szakács­nőjét a’ konyhában, macskáját — melly kérdésen kül szinte canonica volt — lábai mellet, önmagát pedig iró asztalánál Werbőczy ’s a’ többi közt izzadni. És még illy csendes körülmények közt is ritka a’ béke! Felugrik a’ macska ’s a’ betett ablaknak szökdécsel, azon akarván par préférence a’ rendez-voushoz jutni. Megyeri csak nézi egy ideig a’ vakmerő manoeuvert, mig végre igy szól: „Illyen amollyan adta macs­kája még betöri ablakomat. Várj, majd praeveniállak!“ Erre felkel kara­székéből, ’s öklét a’széles üvegtáblán keresztül döfi „no most mehetsz“ mondja ’s leül ad­ájihoz. — Alig lehet pápaszem nélkül észre venni, miként czéloz a’ számtalanszor tisztelt czikkiró magyar-német úr egy bizonyos hírlapra, melly hes uraim mondom nektek** s sok ember fejébe szeget ütött már. Ha kitalálta a’ szemes olvasó, hogy e’ fer­­telmes hírlap nem más mint a’ Pesti, én ártatlan vagyok, mert ki nem mondtam, ’s noha megtörténhető, hogy más lapokra is kan­­csikált czikrajzolónk, valószínű hogy kiváltságosan arra kívánt csap­ni mint hydrafejre. Igen hajlandó vagyok elhinni, hogy a’ rettentő lap soknak nincs ínyére , de comment faire ? Schiller szerint „kevés­nek keress tetszeni, mert soknak tetszeni nem jó az illy tárgyakkal úgy vagyunk mint némelly étkekkel, mellyekről mondják „mi jó a’ kovácsnak, halálosa’ szabónak.“ Némellyek azt jegyzik meg e’hír­lap ad vécemjénél, hogy experimentálgatnak a’ nemzettel, mint az anatómiát tanulók a’ fejnélkü­li holttesttel, és hogy az éles vágások alatt ez rángatódzik; perse, mert elvagdalt inai összezsugorodnak. A' megjegyzés azonban csak fleur de Ius, mit más alkalommal megmuta­tok ; most azon feladás foglalja el kutatási tehetségemet, mellyet egy alakulandó krajezáros társaság tűz ki, hallom, jutalmul „miként le­hessen t. i. a’ Pesti Hírlapot a’ legegyszerűbb ’s egyszersmind legrö­videbb utón módon pulverisalni, exterminálni vagy i£ simpliciter agyonverni?“ A’ nagy jutalom 33 pengő tv , melly számnak jelentősége azonnal szembetűnő. Teljes, elhatározott szándékom , a’ német czikk írójával,számos méltóságokkal ’s még egy rakás tábla szolga- és más bíróval együtt a’ csödülők közt versenyezni, de előre megmondom ám, hogy ha el is nyeri valaki a’ nagy jutalmat, a’ dolog charlataneria nélkül nem sikerül, mint ez a’ nagy jutalmaknál en général divatban van, mert ez a’ Pesti Hírlap ollyan mint a’ polyp. Tudja édes olvasó hogy ha azt darabokba vágjuk, annyi egész polyp támad, hány volt a’ darab. Ollyan továbbá, millyen a’ százfejű sárkány, kinek levágott nyaka helyébe tüstint másnyak terem; ’s mivel végre azt még egyéb­hez is tudnám hasonlítani, a’ nagy jutalomtól részemről elállók, ünne­pélyesen nyilványitván, hogy a’ kis jutalmat, melly 7% kiből áll, és arra van téve „miként lehessen azt az ocsmány lapot érvágás, piaczá­­zás, köpölyözés vagy hasonló chirurgicai operatio által annyira el­gyengíteni, lecsapolni, hogy alig mozogjon, vagyis őt egyszerűn fo­­konkint tönkre tenni?“ senki előlem elnyerni nem fogja ; mert a’csab­­hallan arcanumnak egyedüli birtokosa vagyok. .. *) Hol van ez a’ hon? Néva vagy Missouri partján? **) Hes uraim mondom nektek, az eclesiasticai oskola czikkiróji egyik exclamalioja, mint imitation, on mieux, traduction libre­’e az ismeretes német éjördall, vagyis Nachtwachterkiabálás első strófájának : Alle meine Herren last euch sagen 1­ 340 IB i­­ c­­. III. Alig közöltük t. olvasóinkkal az e’ czimű értekezések első két számát, és már megjelenik az Augsburgi Allgem. Zeitung 136ik szá­mában az ama’ czikkelyekben nyilvánított óhajtások, előterjesztett ter­vek ’s hazánkra illesztett elvek practicai alkalmazása olly országban, melly csak nehány év óta lépett ki a’ zsarnokság igája alatt nyögő tartományok sorából az önálló ’s törvényes kormány alatti országok közzé. Mit a’ régi alkotmányszerű Magyarország régóta óhajt, miből kereskedésének, földművelésének ’s iparának rögtöni emelkedését vár­ja, azt az utonszületett Görögország mintegy varázsütéssel egyszerre létre hozta; ez nem egyéb mint „nemzeti bank“, melly — a’ sok mellékhasznokat mellőzve — a’ földbirtokost egyszerre kiszabadítja a’ pénzellenség ’s tehetlenség zsibbasztó állapotjából ’s az uzsorás kamatok elölő súlyától, módot nyújtván az iparkodónak, jutalmas fel­tételek alatt a’ jószága javítására szükséges sommákat megszerezni ’s kedvező feltételek alatt lefizetni. — Illy practicai példa felér számta­lan okoskodásokkal és jámbor óhajtásokkal, ’s azért sietünk az e’ tár­gyú kir. rendelet közlésével: „Otto, Isten kegyelméből Görögország királya. Megfontolván, hogy a’ fölötte szükséges és minden oldalról óhajtott nemzeti bank-in­tézet a’ biztositékjog (hypotheka jog) tökéletes biztosítása nélkül élet­be nem léphet, egyszersmind azon óhajtástól lelkesítve, hogy a’ ma­gányosok vagy a’ kincstár sajátjoga azáltal ne károsittassék, belügyi, igazsági és pénzügyi ministereink javaslata és státustanácsunk kihall­gatása után határoztuk és rendeltük: 1. ez. Mindaz, ki a’ banktörvény­nek mai kibocsátása után ingatlan vagyonára a’ nemzeti bankból pénzt kölcsönözni akar, ebbeli folyamodását a’ bankigazgatóhoz tartozik benyújtani. E’ folyamodásban foglaltassák a’ kívánt pénzösszeg, a’ biztosítékul ajánlott jószágok, a’ község, a’ helység ’s a’jószág fek­vése, határai, terjedelme és szomszédai. Ezenkívül megkivántatik ki­mutatása a’jogezímnek, mellynél fogva ő a’ tulajdonos, vagy akár­­melly más bizonyságoknak, mellyek saját joga gyámoatására kezei közt vannak. 2. ez. Valahányszor a’ bankigazgatóság csak legkisebb két­séget talál is a’ tulajdon jogossága iránt, a’ kölcsönt előlegesen meg­tagadja ’s a’ folyamodónak megegyezésével következőleg intézkedik. 3. ez. A’ bankigazgató a’ kölcsönkérőnek folyamodását látomásozza ’s a’ beadónak visszaadja, a’ kormányhirlapba­ iktatás végett. Minden demarch köteles a’ községhez tartozó példánynak e’ végett­ meg­tekintését bárkinek megengedni, ha kívánja, akár helybeli lakos le­gyen az akár nem. E’ hirdetés megtörténte után gondoskodik a’ kormányzó, hogy a’ megnevezett folyamodás fő- és alkormányzó­­sága községeinek főbb helyein ’s a’ község azon helységeiben, amely­­lyeknek határán belül a’ kérdéses jószág fekszik, közzé tétessék. E*

Next