Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-07-01 / 53. szám

tevésnél — mit könnyű kijátszani, — nagyobb garantia a’ szerkesztő­ség’ felelősége, ’s t. e. f. ’S ez, úgy hiszem, nem elismerés, sőt el­­lenmondás. De hogy: 4) Ezen (mint a’Századunkbeli értekező helyesen mondja) „egy felvilágosodott megye­ gyűléséhez nem illő elv“ az elsőbb rendbeli kisgyűlésen teljességgel nem ismertetett el, a’jegyzőkönyv után is, hivatalom hitelessége alatt, merem állítni. A’ minthogy erről csak egy szó is, a’ jegyzőkönyvben nem foglaltatik. Hogy valaki valamit ne mondjon, azt akadályozni nem lehet, a’ „hodié mihi, eras tibi“, ’s non est tam­­iniqua causa, quae sui defensorem non inventate, nyug­tassanak meg bennünket ez iránt. — De a’ mondás és végzés, egyes kiejtés, és köz-elismerés közt, égföldnyi különbség van. ’S itt a’ do­log érdeme. Végre kétséget nem szenved 5) Hogy­ a’ kevesebb számú kisgyűlésen bármi történt volna is, de az utóbbi, u. m. május 3-i közgyűlésen már ezen nézetet senki még csak meg sem említette, azt hát elismerni sem lehete a’ közön­ségnek. Sőt a’ visszaéléseket napfényre hozó hírlap dicső volta is — mint emlékezem — ellenemondatlanul „elég hangosan“ kimondatott. Csak még egy olly közgyűlés, és ne kételkedjék senki az igazság di­adalmán. — ’S hogy e’ gyűlésnek ez érdembeni végzése mi volt, az a’ Pesti Hírlap 38 ik számában és a’ Jelenkorban is egészen megjelen­vén : elég legyen azokra hivatkozni. Abból ugyan ollyas szerencsét­len elvhez, még csak közelítő nézetet erővel sem lehet kisrófolni. — Nemes megyém rendei valamint a’ hol nem csak factum adatik elő, de valaki személy szerint vádoltatik, a’ vádlót nevezve szeretik látni; úgy sokkal inkább becsben tartják azokat, kik név nélkül, és álnév alatt is jeleseket írtak a’ hírlapokban, a’ nem jeles darabokat beesők felett senki igazságosan nem méltányolhatván; a’ visszaéléseknek — még ha tisztviselőjök ellen volnának is a’ panaszok, melly eset pedig mindeddig teljességgel nincsen — felfedezése ellen kikelni pedig okuk sokkal kevesbbé van, hogysem illy igazságtalan, ’s méltatlan nézet el­ismerésével azok becsületessége fölött pálczát törni szándékjok lehet­ne. — De ha már épen kedve jőne valakinek, e’ n. megye Rendei­nek — a’ többséget, ’s nem egyes kivételeket értvén — ez érdem­beni nézeteit is megtudni, hosszas ismeret és tapasztalás után merem mondani, hogy azok a Pesti Hírlap 42 ik számában tökéletesen kife­­jezvék e’ szavakkal: „a’ mint egy részről meg vagyunk győződve, miképen a’ tömérdek visszaéléseknek semmi sem képes annyira ele­jét venni, mint a’nyilván­osság éber figyelme, úgy más részről a’ személyes becsület az életnek legdrágább kincse, és a’ hol személyek ellen intéztetik a’ megtámadás, ott nyílt sisakkal küzdeni, ’s a’ felelő­ség elől névtelenség takarójába nem burkózni, erkölcs, becsület és férfiasság egyaránt parancsolják. A’ hol dologróli vélemény forog kérdésben, ám nevezze, vagy ne nevezze meg magát a’ közlő, mind­egyre megy — itt áll a’ „non quis, séd quid ” de a’ hol személy támadtatik meg, ott a’ névtelen megtámadás erkölcsi orgyilkolás; és e’ nemzetnek (megyének), melly a’ névtelen feladásokat országos sé­relmei közé foglalá, joga van nem tűrni, hogy akárki, legyen bár a’ legcsekélyebb polgár is, a’ közvélemény hatalmas itélőszéke előtt névtelenül vádoltassék.“­ Ezen felvilágosításoknak fölvételét kérem e’ lapok szerkesztősé­ge’ igazságszere­tetétől; azt, reményem szerint, a’ „Világ“ tisztelt szer­kesztősége is követendvén. Veszprém jun. 23. 1841. Zsoldos Ignácz, főjegyző. Figyelmeztetés» Nem csak felettébb fontos, hanem egyszersmind igen szép ’s kellemes helyzete az embernek, midőn hatáskörében fekszik ember­társaival sok szépet ’s hasznosat a’ legkönnyebb módon, hatalmában álló eszközök által közlési ’s ezáltal némi szép ’s hasznos alapítójává lehetni. Oly nagy hatáskör jutott minden nyilványos folyóirat szer­kesztőjének osztályrészéül. — Mennyire kívánatos tehát, hogy ama’ fontos kötelesség különösen hazánk lakosainak vallási életére vonatko­zólag szigorúan teljesítessék, főleg a’ mai időkben, hol a’ katholika hívek egén annyi szélvész és vihar támadott, melly bár mulékony, az azt követő hő­ség által mégis ártalmasan hathat némelly gyengékre! Boldog ország az, mellyben a’ vallási felekezetesség a’ törvé­nyek által kiszabott korlátokból ki nem lép, ellenben boldogtalan az, hol fondorság, önkény, vagy erőszak által akarnak a’ népre rátolni olly véleményeket, mellyek sem a’ gyermekségben beszivott ’s foly­vást táplált elvekkel, sem a’ fenálló hazai törvényekkel meg nem egyeztethetők. Ha tehát e’ komor időben az elnyomott rész védszavak nyilvá­­nyitására, vagy hitsorsosinak a’ csábítások ellen maga idején intésül épűletes, példás ’s tanuságos események elmondására kényszerítve érzi magát, akkor a’ szerkesztőnek valóban a’ legszebb alkalom kí­nálkozik, nyilványos orgánuma által az aggodalmak engesztelésére, a’ vitakérdések kiegyenesitésére ’s ezáltal a’ felizgatott kedélyek meg­nyugtatására legtöbbet eszközölhetni. De e’ mellett nem kell pártosságnak lennie. Minden illető ’s ér­telmes vitának és tett dolgok közlésének szabad tér engedtessek. — Ez azonban nem történik; vagy a’ vallási felekezet, mellyhez maga a’ szerkesztő tartozik, kitünőleg pártoltatik, ’s igy a’ lap igazi ’s jog­szerű czélja egészen el van vétve. Egyoldalúság által nem csak a’ maga pártja előtt is vesz értékében, hanem természetesen teljesség­gel lehetetlen, hogy ezáltal a’ közben jótékony és hasznos eredmé­nyek érethessenek el. Kevés szerkesztő van magában honunkban is, ki minden meg­engedett véleménynek különbség nélkül adna helyet hasábjaiban; na­gyobb azok száma, kik csupán azt fogadják el és terjesztik, mi saját véleményeik­ ’s izlésökkel megegyez; minden egyebet — ha csak ugyan meg kell lennie — vagy igen röviden ’s hidegséggel említvén, vagy pedig hozzá illesztett csavarra állított észrevételek és száraz esz­­mélkedések által a’ közlöttet megczáfolni akarván. — Egyébiránt ko­rántsem szándékom részletes szemlét tartani a’ folyóiratok felett és mindenik irányát vizsgálni ’s kijelelni. Csak egyes esetet akarok elő­hozni ’s a’ tisztelt közönség ítélete alá bocsátani. A’ Hírnök 42 ik számában a’ munkácsi egyesült görög püspök főtisztelendő Popovics Bazil ur által Szabolcs vármegyei hitfeleihez intézett derék pásztori levele , mellyben a’ főpásztor erős ragasz­kodásra vallásukhoz inté híveit ’s minden vallási ámítás- ’s változta­tástól óvakodtatá­s szóról szóra közöltetett azon körülményekkel együtt, mellyek azon pásztori levelet okozák. Tartalma olly lelkes, épűletes ’s vigasztaló vala, hogy a’ kellő hatást el nem hibázható, ’s ezért igen nagy viszhangra talált. — Illy felséges és annak idejében egy főpásztortól kimondott szavak azokkali megérthetésére, kik a’ magyar nyelvet nem bírják tökéletesen, vagy épen nem, vagy kik az említett lapot nem is látandják, igen czélszerűnek találám az érintett pásztori levelet németül a’ budapesti újságban közzé tenni. Lefordi­­tám tehát azt híven németre, ’s a’ szerkesztőséget a’ legnyájasabban kérém közlése végett. De sem kérésemnek, sem ismételt sürgetéseim­nek nem volt sikere. Egy kath. főpásztor intései híveihez nem egyez­hettek meg a’ protestáns szellemű szerkesztő véleményével, ’s azért nem közöltethettek. Ennyire jutottunk tehát! A’ katholikusokat nyilván gúnyolják és üldözik kényök szerint; hanyagsággal vádolják a’ papságot kö­telessége teljesítésében ’s türelmetlenséggel; törvényeket hasz­nálnak ellenök, mellyeknek a’ protestánsok épen nincsenek alá vetve; mindent megtesznek a’ katholikusok szomoritására; ’s végre

Next