Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1841-08-02 / 62. szám
lyett szívbe a’ hoszuállás új vágyait, ártalmas egyed helyett hasznos és munkás polgárt adnánk vissza a’ társaságnak, képessé tevén őt kiegyenlíteni azon sérelmeket, mellyeket a’ társaság köz javán elkövetett. Korunk szelíd iránya, a’ törvényhozók humánus szelleme, de kivált amaz ifjú világnak üdvös eredménnyel koronázott példája, mélyen éreztette a’nép atyjaival, alapos büntetőtörvény könyvünknek egy alapos szükségét és rendszerünk fonákságát; és az 1839ik évi országgyűlés felfogván a’ nemzet e’ nagy hiányát, választmányt nevezett köréből, büntető törvénykönyvünk kidolgozására, és teljes megnyugvással várhatja a’ nemzet e’ választmány munkálodásának boldog eredményét, benne a’ haza jeles férfiait legszebb koszorúban összefonva találván. — Honunk törvényei azonban ez üdvös joggal ruházván fel a’ megyéket, a’ jót és czélszerüt ön erejökből előmozdíthatni; több törvényhatóságok e’ választmány kiküldése előtt és után fogházaiknak javításához kezdenek. Sáros megye rendei is, mélyen érezvén a’ megyei tömlöcz hiányait, i. e. mártiusi közgyűlésükben a’ börtönnek javítására és czélszerű változtatására a’ nemesi pénztárból 10.000 vft nagylelkűen ajánlottak. És megyémnek ezen határozata ösztönömül szolgált, hogy a’ büntetőrendszer némelly általányos nézeteim nyomában különösen a’ megyebeli tömlöcznek jelen állapotjáról és jövendőbeni javításáról némellyeket érintsek, a’ jelenlegi állapot előadása által a’ javítás sürgetés szükségét minél elevenebben éreztetni kívánván. A’ tömlöcz kilencz évi lajstromait áttekintvén, az évenkint behozatott rabok középszáma 79, az évről évre vagy évekről évekre benmaradtaké 27, tehát a’ rabok évenkinti összes száma 106, azaz annyi rab fordált meg évenkint a’ börtönben, mert egyszerre több mint 30 —40ig elzárva soha sem volt. Mi részint a’ vétkek kicsinységének, részint pedig a’ hely szűkének — miért is többen kezességre bocsáttatni szoktak — tulajdonítható. Ez időszak alatt 3 rab volt halálra ítélve, kivégeztetés azonban nem történt. ítéletien, hoszabb ideig bonyolódottabb eseteken kívül — a mint azt az évről évre benmaradt rabok csekély száma is tanúsíthatja — legalább tudomásomra senki sem maradt. És ez részben, mintha törvényszékeink kötelességükben el nem jártak volna, panaszunk nem lehet. De mi ellen panaszunk lehet és mi szivünket méltó keservvel illetheti, az a’ tömlöcz szerkezetének ’s rendszerének jelenlegi állapotja; ugyanis hogy elébb azon hiányokat érintsem, mellyek a rab testi jólétét veszélyeztetik — több szó szerint 3 köböl vagy legalább 2 fa szükséges arra, hogy egy ember egészségének veszélyeztetése nélkül élhessen; a’ tömlöcz három szobája összesen 16 k. ö. tevén, az elzárt rabok száma 30 és 40 közt változván, egy rabra fél köböl vagy kevesebb is jön, következőleg egy rab helyét , sőt 8 is elfoglalja. Innét az olly gyakran uralkodó tömlöcz-láz és a’ beszítt rothadt levegőből eredő nyavalyák. — De sokkal botránkoztatóbbak és veszélyesebbek ennél a’ divatozó vegyes bezárásnak gyászos következményei; és ha börtöni általányos rendszerünk méltó keservvel töltheti el keblünket, úgy a’ vegyes bezárásnak botránkoztató következményei borzadással illetheték szivünket. — De felhagyok e’ gyászkép leírásával, erősebb tollak léptek és fáradtak e’ pályán; kiket villámszavuk a’ lespedésből fel nem rázott, azoknak békés álmait háborgatni nem kívánom. — Illy kürnyülmények között véleményem szerint csak gyökeres orvoslás segíthet a’ bajon ; és azon terv, miszerint a’ költség nagysága miatt a’ tömlöcz javítása egyedül a’ két nem külön elzárására szorítassék, csak azon helyzetre emelne bennünket, melly ellen az újkor humánus törvényhozói fél század óta harczolnak; a’ két nem elkülönöztetnék ugyan, de a’ gyanús a’ vétkessel, a’ vádlott az elitéltetettel, a’ kisebb bűnös a’ nagyobb gonosztévével ismét együtt záratnék, és hazánk egyik kitünő írója által olly elevenen festett börtöni életnek borzasztó rajzából csak az undor ölelések maradnának ki. — igaz ugyan, hogy e’ tárgybani szabad működésünket a’ költség fedezése minden lépten gátolja; azonban a’ tárgy bővebb vizsgálata tán olly módokat is felfedezhetne, mellyek czélunk kivívását áldozat és adózás nélkül eszközölhetnék. A’ tömlöczbe zárt rabok száma a’ negyvenet felül nem haladván, a’ magányrendszer szerint 40 tágasabb, a hallgatórendszer után 40 kisebb kamarára és két műhelyre lenne szükségünk; az építési költség tán egyenlő, mert a’ kamarák kisebbségét a’ két műhely kipótolja. Az anyagok olcsósága, a’ napszámoknak, legalább egy részének, a’ rabok által szolgáltatása tekintetéből, egy kamara költségének maximumát bízvást 700 frtra és igy a’ 40 kamaráju tömlöcz összes költségét 28.000 ftt. tehetjük. Tízezer forintunk van, tehát még tizennyolcz ezerre lenne szükségünk. — De honnét ’s miként szereztessék ez a’ 18 ezer forint ? Hogy ez iránt némi tervet készíthessünk, mindenekelőtt el következő számolásoknak tekintetbe vételét szükségesnek véltem. Úgymint: lször Milly somma kívántatik meg mostanában a’ rabok fentartására. 2szor Ki fizeti ezt a’ sommát. 3szor Jól elrendezett fogház esetében kipótoltatnék e ezen somma a’ rabok munkája által? 4szer Micsoda tőkének kamatja a’ mostanában szükséges somma, és valljon nem lenne e’ czélirányos, ha ez utóbb a’ rabok munkája által kipótoltatnék, és a’ fogház felépítésére szükséges tőke ezen érintett somma tőkéjénél sokkal kisebb, — azt egy jól elrendezett fogház által örökké megváltani? — Az első pontra nézve a’ rabok közép száma 35 ’s napi fizetésük 10 v. kr. lévén, ez egy év alatt 2128 vszt. részen; a’ másodikra, gyakorlatilag okoskodván, könnyű a’ felelet, t. i. az adózó nép, mert kivételkép áll, ha a’ kiszabadult rab a’ tömlöczben kapott napi pénzét visszafizeti; a’ harmadik pontra nézve hitem biztos, hogy nemcsak kipótoltatnék, sőt gyáraink szegénysége miatt feleslegest is nyújtana; a’ negyedikre nézve hogy ez 35,464 frt. kamatja és hogy azt IS vagy 19 ezer v. frttal kiváltani nemcsak a’ böltseség, de még a’ legegyszerűbb ész okoskodása is tanácsolja. És e’ számoláson indulva, a’ czélt e’ következő tervvel elérendőnek gondolom: u. m. osztassák fel 19,500 vft. — 18 ezer az építésre, 1500 ft. pedig a’ szerszámok és a’ feldolgozandó anyag vevésére szükséges lévén — mondom bocsáttassák 19,500 vft. 1560, öt pengő forintos jegyekre; az adózó nép fizessen a’ fogház felépítéséig és ezután még 9 évig az úgy is esztendőnkint fizetni szokott és a’ régi maradásánál örökké fizetendő 212 S vft, melly soméból sors által fizettessék ki évenkint 174 jegy, igy a’ fogház felépítésétől számítandó 9 év lefolyása alatt, — mert felépítéséig a’ somma a’ rabok élelmezésére szükséges — az adózó nép örökké ment ebbeli adózásától, a’ nemeslelküek pénzüket visszakapják, és mi egy olly eszme létesülését szemlélnők körünkben , mellynek kivívása az uj kor legszebb, legdicsőbb diadalmát képezi. Nem illy roppantak tehát ezen minket annyira elijesztő költségek. Sőt ha tán — mit azonban nem hihetek — nem találkoznék elegendő nemeslelkü polgár, ki a’ kamat feláldozása miatt — mert bizony kamattal semmikép sem tudnék szolgálni — részvétét egy olly szent czéltól visszavonná; ha, mondom, az is bekövetkeznék, inkább szeretném, hogy az adózó nép még a’ kamat letisztítására is adózzék, mintsem hogy továbbá is illy természet elleni börtönrendszert tűrjünk. Az elfogadandó rendszerről és a’ büntetések módjáról ezúttal mit sem szólok, azt tapasztalt elmékre bízván. Mihez szivem inkább vonzódnék, t. i. a’ magány rendszerhez, környűlállásainknál fogva fölötte nehéznek sőt kivihetetlenek tartom; csak a’ külön oktatás roppant akadály, mert nálunk kevés Quaeker és még kevesebb kisbibliával járó papoló létezik. A’ másikat, t. i. a’ hallgató rendszert, theoriára nézve másodrendűnek, de állásunknál fogva kivihetőbbnek szemlélem, habár a’ szünetnélküli korbács ki is maradna, mert ma-