Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-11-08 / 90. szám

70 702 földesur ’s jobbágyai között léteznek annyira, hogy megfogható okai szolgálnak sokszor a’ földesur legönzéstelenebb czélu igyekezeteinek a’ jobbágyok általi gyanúsítására, mig sokszor az együgyű parasztnak legcsöndesebb kedélyét is fölháboritja az úri dölyf, úgy, hogy nem lehet némi csüggedéssel az ember jobb indulatainak kihalása felől — — el nem fordulni az élethüképektöl. Két történt dolgot adok elő, mellyek szem elé tüntetik, milly bizalmatlanság van a’ legszentebb czél ellen, ’s viszont milly zsarnoki kény jelentkezik még korunkban is. Bihar megye egy helységében a’ földesur „ ha jól emlékszem ingyen, vagy legfölebb készítési áron annyi téglát és cserepet ajánlott jobbágyainak, mennyi egy takarék magtár felállítására szükséges, száz pengő forintot, ’s a’ jobbágyok által alapúl beteendő gabonamennyiség pótlásául félannyit; ’s a’ lakosok már jó ideje, hogy azon mondással, ügyvédekkel fogják közleni, felfüggeszték az elfogadást, ’s nekem nincs tudomásom, hogy további lépést tettek volna; más helyütt fölhivatott a’ jobbágy, ’s a mint a’ levél kezébe adatott, hogy azt robotban küldetése helyére vinné el, az istenadta parasztja azt mervén mondani egész naivsággal „szívesen uram“ méltó haragja gerjedezésében olly borzasztó szitkokkal illette a’ szívtelen ur (már ez talán szívtelenség) hogy ezen rámvallás, mellyben az idézhetleneken kívül azt is mondá, hogy „nincs, ’s ugyan mi gondom volna a’ rend szívességére ,s egy csöppet sem hagy kétkedni, mikint a’ paraszt a’ nélkül hogy tanulta volna, bizonyosan azon tant vonta ki törvényeinkből, mellyel azok lehetnek, miszerint az ur jobbágyának kegyes atyja, első, ’s legtermészetesebb gyámja, ki — mint honunknak egy megyei gyűlésén állítatott — jobbágyait ’s azok érdekeit vajmi elégséges buzgalommal, sőt valódi önzéstelenséggel védeni fölemelkedett lelki nagysággal bir; ’s ha talán nem ezen tant vonta volna ki magának, bocsánatot kérek, mert azon parasztot soha életemben nem láttam, ’s az esetet urától hallván, úgy gondolom azt ennek nem fedezte fel, hogy pótlékul hasonlóul hallatta volna velem. Kétségtelenül az úrbéri viszony a’jobbágyra mindenkép függetlenséget ölő, két külön nemű méregnek engedett hullámzás, mert ha zsarnok az ur, nem szükség az esetet fejtegetni; ha kegyelmes jó atya, jobbágyai lelki függetlenségének rugóit pattantja el háladatosság ébresztése által, melly az értetlen tömegnél gyáván bókoló szolgaságra fajul; ezért úrbéri viszonyban sínylődő nép törvényhozásba befolyással nem bírhat, mert látjuk, hogy jelenleg is, melly megyében a’ nemesek nagy részint urbértelkesek, kiváltha kevesebbek között oszlanak szét birtokban, kevésbbé lehet számitni kitartó következetességre; fölmelegül ugyan ollykor az eredetileg nemesvér, jaj, de hányszor hat reá ellenszerül a’ kilenczed megváltásának reménye ’stb. A’ megváltást illetőleg, én mindenha meg valék győződve, hogy az elvileg csak kötelezés útján történhető; azonban utóbbi napokban bizonyos emberek annyira gyanusiták ezen kötelezési elvet ’s olly eleven színekkel festék, vajmi igaztalanság volna valakitől sajátját elvenni, ’s mintegy csak annyit mondani: „majd ha jó kedvem lesz, ígérek valami kárpótlást“, hogy én, megvallom , attól tartottam, mikép mint veszedelmes lázasztóra ujjal mutatandnak rám, ’s leülök, vagy hinni szeretem ülve maradtam a’ megfontolás nehéz asztalánál, hol azonban azon meggyőződést szereztem, melly legkissebbet sem hagy kétségeskednem, mikint a’ kényszerítő megváltás eszméjének előbb elvileg , ’s azután eszmecsere útján találandó módjának meghatározandását olly kétségeskedően bonczolgatni vagy agyrém, vagy személy- és ügy-gyanusítás. Mi a megváltás gyakorlati oldalát illeti, csekély jártasságom mellett is a bankügyben, azt egyedül bankrendszer vagy státuskölcsön útján hiszem kivihetőnek; kihasítás által nem, mert minden olly eszközt, melly a’ jobbágy kézen levő földmennyiségét kevesbítené, általában mellőzendőnek tekintek; azonban a’ bankrendszer folytán egyszerre kibocsátandó bankjegyek által a’ pénzérvényre ható csökkenést számításba veendőnek tartom, miért a’ derék Farkas Károly (P. H. 10. sz.) jeles javaslata talán kivihető nem volna; ’s azon tanácslatban sem találok megállapodást, melly szerint a’ pénzcrisis mellőzése végett az összes úrbéri földnek szakaszonkinti osztályzata, évenkint például 5 millió értékű, váltatnék meg sorshúzás útján, mert ebben nem azon „fokonkint“ van elérve, mit Pulszky olly helyesen javal ezen szavaiban: „semmi munka jutalom nélkül, semmi jutalom munka nélkül; szeretem a’ felszabadítás részletes eszméjét“; azonkívül a’ megváltottak és meg nem váltottak között mind igen nagy, mind boszontást okozó különbséget szereznek, ’s tán kedvezésreli gyanusítgatást is okozna, minek pedig csak távulszinét is kerülni kell; ’s végre, mert az évi tartozásokat — a’ könnyebb módon — részint természetben, részint munkában részint pénzben teljesíteni is, ollykor mi lehetetlen, hát még ezeknek pénzben kifejezett összes értékét fizetni, milly nehéz volna. — Talán van egy mód, melly közölné a’ dolgot, de mellyhez, megvallom, csak azért nem bízom egészen, mert juste millien alakja van, melly azonban különösebben az emberi méltóságot is kellő figyelemben tartaná; a’ javaslat egyszerűen abban állana, hogy bankrendszer utján először a’ rabszolgaság maradványa, a’ személyes munka, töröltetnék el megváltás útján, mivel azonban Tetétleni terve szerint (P. H. 10. sz.) ez mintegy kétharmada az összes tehernek’s igy hasonlóul sok lenne azon javaslat szerint felvett összegnek ezen kétharmada is, tán utoljára is sorshúzással volna eszközlendő a’ terv, vagy pedig a’ bank a’ robot értékét a’ földesuraknak fizetendő saját tartozásával kellő öszhangzásba helyezné ; ’s igy nem volna pénzcrisis; az emberi méltóság legfőbb figyelem tárgyává tétetnék; ’s kellő „fokonkint“ volna benne, melly fölösleg kényelmet nem szerezve, az ipar és munkásság szikráját serkentené; ’s a’ jobbágy lelki függetlenségének rugóit erkölcsi eszközzel szerezné meg. Az ősiség eltörlésénél legfölebb arról lehetvén szó, hogy engedtessék e bizonyos határidő, melly alatt azon ügyuton, mig pert kezdeni lehessen ’s más egyéb félakaratot, ez ügyben Fogarassy urnak, ha jól emlékszem az 1839ki Athenaeum másodfélévi 17dik számában javaslati módján kívül észre nem véve, ’s mivel azon módot most már hihető Fur sem védené; ’s mivel már ez ügyről a’ közvélemény nyilatkozott, áttérek, mit ezúttal főtárgyúl választék, az adóra. Az adó, közönségesen tudjuk, nálunk házi és hadi; azonnal elvállalandónak hiszem a’ házit, midőn a’ hadiról is azt mondani az igen tisztelt gróf állítása sem győzött meg, ’s pedig mert — mit ugyan a’ nemes gróf nem tart helyes oknak — jelen urbértelkektől fizetett adóróli számadás iránt is igényeink vannak; ’s mert — mit a’ gróf nem említett — nálunk a’ hadi adó, igazán hadi adó, melly a’ katonaság fentartására fordíttatik, én pedig korszerűbb védelmi eszközről is hallottam említést tenni. Mi különösen a’ házi adó terheinek arányos átvállalását illeti, csak azok észrevételeire akarok lehető röviden szólani, kik abban kezet fognak, hogy statuslétünk népképviseletünk valóságos életbe léptetésével fog megkezdetni, és hasonlóul azt is megismerik, hogy annak szabad föld, ősiség-eltörlés, házi adói arányos teherviselés múlhatlan előzményei, de egyszersmind azt is állítják, hogy az utóbbinak arányos elvállalása csak azon esetben teendő, ha és mikor a’ két előbbi törvénnyé válandik, mert úgy mondják, először a’ földbirtokot kell tisztába hozni, mert különben az olly földesúr, kinek birtokában urbértelkek vannak, ’s ki már ezáltal engedményt nyújtott, aránylag inkább terheltetnék, mint kinek puszta majorsági birtoka van; például ha A-nak 6000 hold tiszta majorsági földje van, ’s jövedelműi holdankint 5 forintot veszünk föl, ’s igy összesen 30,000 ftot, ’s ebből például holdankint adóba egy forintot számítván.