Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-10-18 / 84. szám

84. szám. Negyedik esztendei folyamat 1841. October 18. SZÁZADUNK.­­ Egy szó a’ maga helyén* A’ Múlt és Jelen 1841. 2ik félévi 76ik számában felhozatik, ahogy a’ pesti helv. hitvallású conventen a’ tiszántúli egyházi főgond­viselő b. Vay Miklós ő­sltga, az eddigi szokás és a’ helv. hitvallású felekezet kanonai nyomán, mutogatván mikép a’ helv. hitvallású pro­testánsoknál mindig vegyes egyházi és világi kormány divatozott, ’s mikép a’ vegyes rendszer a’ helv. hitvallású protestánsok minden na­gyobb és kisebb testületein átvonul, a’ kormánynak egyházi és vi­lági elnök közti megoszlását indítványozá. E’ javaslat rövid de élénk vitát idéze elő. Fáy András, Nyári Pál és Enzsel Sándor valának az ellenvélemény szószólói. Fáy jelesen a’ Protestantismus eredeté­ből és szelleméből mutatá meg, mikint épen a’ hierarchiai bilincsek széttörése feküvék a’ reformatio czéljában; és igy illy a’ reformatio szellemével, mellynek egyedüli forrása ’s alapja az Evangelium, me­rőben ellenkező hierarchiai elemnek, vegyes kormánynak és kétfejű elnökségnek, behozatalát elhatárzottan ellenzé. Nyári a’ megosztott hatalomban szakadás csiráit látta elhintve. Tétetett szó utasítás hiányá­ról is. Az indítványozó kijelenté, miszerint álmában sem sejdített volna illy erős ellenszegülést, ’s javaslatától elállván, a’ kérdésben forgó vegyes elnökség iránt utasítást indítványozá kérni az illető su­­perintendentiáktól, mi azonban el is jön fogadva.“ Nagy köszönet a’ Protestantismus szellemét igazán értő és érző, ’s a’ protestáns egyházi igazgatást minden egyoldalúság és sulyegye­­netlenség ellen biztositni kívánó, b. Vay Miklósnak, hogy illy igaz­ságos irányban hozá szőnyegre a’ protestáns egyház igazgatási főel­­vét, mellynek eldöntésétől függ leginkább magyarhoni protestáns egy­házunk békés vagy háborús, és boldog vagy boldogtalan, jövendője. Valóban méltó tehát ezen kérdés nem a’ rövid ’s heves vitára, de a’ minden oldalú csendes megfontolásra és felvilágosításra; kivált épen most, midőn a’ két protestáns felekezet egyesülni akar; mert alig le­het itt valami veszedelmesebb, mint egy általán­os hatású ’s az egészre kiterjedő elv dolgában ingadozni, ’s azt a’ netalán valamely­­lyik részen álló nagyobb erő önkénye alatt hagyni. Vizsgáljuk meg azért a’ dolgot közelebbről, ’s én reméljem, hogy a’ közjónak olly értelmes és buzgó baráti, mint Fáy, Enzsel és Nyári, a’ legszigorúbb criticai vizsgálat eredményét nem csak elfogadni, de a’ mellett állani, ’s az iránt másokat is, nagy tekintetű szavakkal, felvilágositni készek leendnek. Azonban, hogy a’ dolgot annál alaposabban felfoghassuk, leg­­elébb is ezen kérdést kell feltennünk: hány elem van a’ protes­táns egyházi igazgatásban, egy­­ vagy kettő; és ha kettő van, valljon azok a’ coordinatio, vagy subordinatio viszonyában ál­lanak e egymással? Az első kérdésre nézve, úgy hiszem, nincs magyar honunkban egy protestáns is, ki azt állítva, hogy egyházi igazgatásunkban csak egy, akár egyházi akár világi, elem legyen; noha Fáy állítása, egész következetességgel átvive, mint alább meg látjuk, ide vezetne. Ugyanis az első eset, vagyis a’ csupa egyházi kormány, merőben ellenkezik a’ Protestantismus lelkével; a’ második pedig Vagyis a’ csupa világi kormány a’ legtermészetellenibb, ’s épen ollyan, mintha azt kívánná valaki, hogy a’ katonákat vagy orvo­sokat csupa nem katonák és nem orvosok igazgassák, ’s azoknak ma­gok közül semmi felsőségök ne lehessen. E’ szerint tehát a kérdés­nek csak második ága marad hátra, hogy t. i. valljon igazság sze­rint a’ két elem közt a’ subordinatio vagy coordinatio viszonya áll e? És itt megint, ha subordinate veszünk fel, két eset lehetsé­ges ; mert vagy a’ világi elem az egyházinak, vagy ez amannak le­hetne alárendelve. Az elsőt nem hiszem, hogy egy magyar protestáns pap is avagy csak száján is kiereszteni merné; ’s ha valaki elég őrült lenne ezt tenni, akkor a’ világi rendnek az egyházi rend feletti ma­gos polgári állása bizonyosan kinyitná annak beragadott szemét, ’s meggyőzné az ábrándozót arról, hogy ezen eset, azon kívül hogy mind az igazsággal mind az állandó gyakorlással ellenkezik, még le­hetetlen is. Marad tehát e’ szerint az utolsó eset, hogy t. i. a’ világi elem légyen az egyházi felett, mit a’ fentisztelt férfiak követelnek; még pedig Fáy azért, mert a’ szegény protestáns papok hierarchiájá­tól, Nyári pedig mivel a’ kettős kormányból eredhető szakadástól fél. De mielőtt az Evangeliomra, ’s az eredeti egyház gyakorlatára men­nénk, lássuk ugyan mi következik a’Fáy állításaiból? Nem egyéb mint az, hogy azon vegyes igazgatási rendszer, melly — mint b. Vay Miklós igen helyesen kifejezi — mostan a’ magyarhoni reformátusok minden testületemn átvonulván, ’s a’ két elemet egyesítvén, a’ ref. egyházat boldogítja, és a’ mellynek csendes békéje hozá elő, egyhá­zunk kebelében, az általányos nevelés javítása ’s tökéletesedése kö­rüli jótékony törekedéseket is, csupa hiererchiai bitorlás, és az Evan­­gyeliom ’s reformatio szellemével ellenkező visszaélés. Mert valóban azon állítások szerint, ha következetesek akarunk lenni, a’ püspököket is, mint az egyházkerületek, ’s az esperesteket is,*­ mint az egy­házvidékek, papi elnökeit, egyszerre el kellene törölni, hogy csu­pán a’ főgondviselők maradjanak mindenütt egyedüli elnököknek; ’s ekkint ne létezzék sem kétfejű kormány, sem szakadástóli félelem sem hierarchiai elem. Valóban ha Fáy értelmében vesszük a’ hier­archiai elemet — melly hogy merőben egyéb valami, alább látandjuk — úgy végre egy papot sem kell egyházi gyűlésbe bocsátni, hanem­ha humillimus auscultansnak; mert a’ szavazattal biró papok is csak a’ Fáy szerinti hierarchiai elem részei, ’s habár különkülön nem birnak is olly nagy súllyal, de együtt többet tesznek, mint egy papi elnök. íme illy eredmények folynak Fáy állításaiból, mellyek nem hiszem hogy a’ heves vita közben eszébe jutottak volna. Mert ugyanis vagy — a’ ref. magyar egyházban mostan uralkodó, ’s a’ két elem tökéletes összeolvadására, ’s annál fogva állandó békére törekedő rendszernél fogva — a’ conventnek is, épen úgy mint a’ superinten­­dentiáknak ’s tractusoknak, lenni kell papi elnökének ; vagy pedig az úgynevezett kétfejű kormányt mindenütt el kell törölni, le a’ leg­utolsó falusi papig, ki mindeddig az ő helybeli egyházi tanácsának papi elnöke. De itt még azt sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a’ két­fejű szó nagyon kétes értelembe van véve, mert csak akkor lehetne igazán kétfejű kormány, ha az egyházi tanács csupán egy elemből állana; most pedig, úgy a’ mint Fáy úr akarná, a’ kormányt inkább *) Az eddig szokásban volt esperesi szó alighanem jobb, mint a’ mostanában ok nélkül felvett esperes; mert a’ szó nyilvány a’ ngtarpavetg-ből van, ’s a’ megmagyarosítás természete szerint a’ görög szóban lévő t betű nem maradhat el; hanem ha már ezután a’ pünköstöt is pünkösnek, ’s a’ darabontot darabonnak nevezzük, és így tovább az illyenekből is mint: est, test, rest ’stb. es, ses, rés szókat csonkítunk.

Next