Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1842-08-04 / 61. szám

491 492 gázoknak is kell járulniok. Illy közvállalatokról Magyarországban is gondoskodnék a kormány, valamint ez Ausztriában, Porosz- és Bajorországokban történik, ha a magyar adó a status szükségek­nek megfelelne, mi azonban nem úgy van. De miért nem akartok ti nyakas szabadalmasak épen olly önkénytesen s egyszersmind nagyszivüleg és­­lelküleg adómentességiekről lemondani s ezáltal magatokat a király és status körül érdemesíteni, s a nemtelenek és utódok háláját és áldását megszerezni? Ha a nemesség olly arányban mint a nemtelenek járulna a statusterhek viseléséhez rendes adó által, akkor a nemességnek és adózó népnek most annyira elválasztott érdekei a legszebben s legszilárdabban összeforrnának, a magyar nemzetiség pedig igy a szó valódi értelmében elévetnék; ekkor az ipar felvirágoznék,gyá­rak állanának fel, a hitel emelkednék, Magyarország kereskedése nemcsak európai hanem világkereskedés lenne, s a most elszegé­­nyült Magyarhon jólétben s benső hatalomban Európa igen sok státusát felülhaladná. Látnoki szellemmel taglalta Andrássy József helytartói tanácsnok, Esztergom megyei utolsó közgyűlésre sző­nyegre kerülvén a nemességnek adófizetése, mit melegen ajánlott, a rendek előtt a többek közt fejtegetvén, hogy minő szerencsét­lenségeknek tétetvék ki a vészek napjaiban azon nemzetek, mely­­lyeknél a nép idegensége követi a nemzet kiváltságos osztályait s nevezett képviselőit; érzékeny hangon elmondá a szomszéd sze­rencsétlen lengyel nemzet gyászos történetit Katalintól kezdve a varsói s ostrolenkai vérfürdőkig, mellyekben egy örök életre al­kotott nemzet vonaglott s fuladt el, melly keserves nemzeti tér fölött leginkább a magyar ihatja könyekkel tölt poharát; mindezek okát a legalaposabban a nép jogai elnyomatásában, a nemesség­­tőli elidegenítésében kereste és találta fel; finom s gyöngéd érin­tésekkel figyelmeztetett bennünket a növekedő óriási hatalmú szomszédra, nemzetisedésünk korszakára, a felebaráti szeretetre, a hajdankorra, mellyben 700 évig egyedül a nemesség viselé a katonáskodás terhét s az adót, melly akkor létezett, s emlékeztetett bennünket mindenre, mi az adóval rokon összeköttetésben volt. Ne ámittassuk el magunkat a toryk nyakassága által az angol parlamentben, kik önzésből a népen végtelen ínsége mellett sem akarnak szabad gabnabeszállítás által segíteni. Pillantsunk inkább a szerencsétlen Lengyelországra, s ne feledkezzünk azon iszo­nyokról, mellyeket az epekór idején 1831ben Zemplény és Abaúj megyékben a parasztok földesuraikon és a tisztviselőkön elkövettek. „Discite justitiam moniti nec temnere Divos.“ x. y. A franczia feoraványsóság, a monisterium s a­­tártok. A dynastiai bal oldal műszerei Francziaországban minden titkolás nélkül nyilatkoztatják az Orleans herczegnő iránti hajla­mukat. Thiers azonban, a királytól a palotába hivatván, Nemours herczeg személyébeni megegyezését adá, s tehát tetemes ellenszó­lás nem várható, minthogy Odilon-Barrot és a hozzá tartozó bal oldal utolsó időben az apró exminister jobbja vön, mellyel ez olly mozdulatokat tétet portyázatjain, hogy azt szemlélni valódi öröm. Csak attól kell tartani, hogy a forradozó bal­oldal a szabadelmü lapoktól sarkantyuztatva és Guizot elleni ádáz gyűlölete­ és bo­­szankodásától elragadtatva a régi rendszeres ellenzékbe esendik vissza. Ha Thiers, vagy csak Malé is volna minister, akkor a kormányzósági javaslat, bármilly szerkezetű legyen, átalányos tapssal fogadtatnék. Ellenben Guizot, ki a választók többségétől soha sem kedveltetett és csak olly pillanatokban, midőn anarchiai záporfellegek fenyegető seregekben tódultak a politikai egen elő, vala tűrve, a népnél iszonyúan el van áztatva s a polgárrend­ben minden mérték felet népszerűtlen. A francziáknak a kama­rákban képviselt többsége monarchiát akar és ismét nem monar­chiát, lehetetlent kíván, republicanus intézményekkel ellátott mo­narchiát. Ezáltal csak zajtalan háború van a király személye ellen rendszeresítve, melly 1830-ban kezdődött és folyvást tartott. Az ultraliberalisták csak halkkal győzelhettek le a kormány, a doctrinae­­rek, s az ismét összesített legitimisták által, és a királynak csak lassan kint sikerült kormányát elfoglalnia s e demagogiávali tusá­ban győznie. E tusában Guizot mint legértelmesebb és leghatósabb vívó segíte a királynak; minden körülményekben, mellyekben a júliusi kormány merőn ellenkező elemektől támadtatott meg, Guizot minister volt, és nem várható, hogy magát Lajos Filep a legve­­szélyesb pillanatok egyikében, minőken az uj dynasziának át kel­lett esnie, illy erős támasztól megfossza. A politicai épület egész alkata, mikint az ama három nap után hamarjában összeácsoltatott, Guizotnak igen liberális és democratai; ő első volna azon lenni, hogy a charta némelly pontjaiban módosittassék és a koronának jogszerű után többb hatalom adassék mint mennyit neki az 1830-i charta engede. Guizot mint minister és más ministeriumok közt azon különbség létezik, hogy Guizot azon törvényeket, mellyeket a király kivinni kíván, személyesen jóknak tartja és hatályos ékesszólásának egész súlyával saját meggyőződéseként pártolja a kamarák előtt, hogy a királlyal együtt működik; míg ellenben Móré és maga Thiers a királynak csak igen erői, magánytitoknokai, kiknek Lajos Filep csak themát ad fel, épen úgy, mikint II. Fridrik és Napoleon tettek ministereikkel. Ők a kamarákban nézetek gya­nánt pártolják azt, mi tulajdonképen természetekkel és meggyő­­ződésökkel ellenkező. Melé az absolut monarchia hive, Thiers a forradalmi liberálisz­mus embere; Guizot ellenben az őszinte constitutionalismust akarja, melly mind a liberális mind az absolutistai balgaságoktól tisztulva legyen, és azt akarná Francziaországban létrehozni, mit Aristoteles kívánatosnak fest politikájában : a középosztály uralkodását. Annyi­ban egyetért a király rendszerével, mert a júliusi forradalom, az augé­ukei építvény a burgerség Chourgeoisie­ monarchiája és Lajos Filep a burgerség első képviselője, mellynek szükségeivel, érzel­mivel nézetivel egészen megegyezett. Csodálatos tapintattal átlát­ván, hogy ama régi burgerségből, melly Jemappes-nál oldalán ví­vott, a legerősebb és egyedüli párt alakítható, melly a dolgok anyagi kötelékét és lételét fentarthatja és biztosíthatja, arra tá­­maszkodik s belőle a köz csend és rend conservativ testőrségét alkotá. A burgerség java gyülekezett körülötte és híven segíté a szájas democratikai hősöket a kamarákban elnémítani és a re­publicánus lázongókat az utczákon ránczba szedni. A polgárság­tól gyámolittatva a feudális monarchia ismért megújítását és a ter­­roristikus világjavítók eszelős újraszületési kísértményit elhárítá Francziaországtól, s ezáltal nemcsak mint igen okos és messzelátó státusférfi, hanem mint következetes és szilárd magánykarakter is mutatkozott. Mit a nemzetre nézve leghasznosabbnak tartott, arra őszintén törekedett és azon bátorsággal, állandósággal és mérsék­lettel vivé véghez, mellyel az utó világ méltányolva elismerni és a történet dicsérőleg feljegyezni fog. Műveltségtörténeti és politikai tekintetben Lajos Filep minden esetre új világkor megalapítója vagyis inkább elődje. Kormányzása szünetlen és makacs tusa olly nép nyugtalan balgaságaival, melly nincs alkotmányos szabadság ésszerű gyakorlatához szokva. Olly törvények és kormányzási formák megtartása, mellyeket maga alko­tott, a franczia népnek sem szokások sem meggondolás által nem lett sajátja. A kisebb rész mindig feljogosítva tartja magát pártot ütni és a nagyobb résznek reá nézve kedvezőtlen minden határozatát fegyveres hatalommal visszatorlasztani. Lajos Filep energiája bizo­nyos fokig népének vadságát szelédilé, de az sül ki, hogy ő azt csak kissé durvátlanabb alakba változtatá. A lázadási szokások elnyom­­vák, de csak a végre, hogy kártékonyabb ármányokkal, mellyek min­den állandóságnak és haladásnak ellenségesen szegülnek ellene, és a franczia nép leggonoszabb szenvedélyei és előítéletei létesítésével pótoltassanak. Milly megvetésre méltók e szenvedélyek, milly sajná­latra ez előítéletek, azt az utolsó választások mutaják, mellyekben az ellenzék csak a nemzeti antipathiák legeszellenebb felszólítása által győzhetett, és a bölcs, becsületes ministerium hívei csak azáltal vélték a kamarákbani üléseiket megtarthatni, hogy e kaján hadi lármát ismételék s véleményüket azon egy pont iránt eltitkolák, mellyben az ép közvéleménnyel és ön országuk valódi érdekeivel egészen egyetértnek. A világ valóban igen fájdalmasan nélkülözné azon egyetlen férfiút, ki bebizonyító, hogy e veszedelmes népét fékezni tudja. Mindenkor a legjobb módon tévé e ezt, és valljon néha nem ér­hette volna e czélját igazságosabb és alkotmányszerűbb eszkö­zökkel; valljon Francziaország békéjére és javítására többet nem tehetett volna e, ha néha a törvények, a nép joga és a közvéle­mény iránt engedékenyebbnek mutatkozik vala, ezek olly pontok, mellyeket nézetünk szerint itt nem kell ismételnünk. És megfele­­lend­ő Lajos Filep nemleges politikája a jövendőnek, nem kapcsol

Next