Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1842-09-12 / 72. szám
579 580 Nevelésügy. A legújabb korhoz illő fonákság, a nevelés ügyét, testület helyett, oktató egyedekre alapítani akarni. Első következménye, hogy a nevelés eltűnik, és csupán a tanítás marad fen, és ez is milly tarkán, milly alkalmazás és összefüggés nélkül! Hol itt az óvószer, hogy a legújabb tan és vélemény szele ifjúságunkra ne hasson? ! Hol lehetünk inkább biztositvák az oktató, annak jelleme, ismeretei módszere felül ? Ott e, hol ifjúsága óta vezetés és vigyázat alatt gyakoroltatib, hol tapasztalt elöljárója öt szemmel kiséri, s felhatalmazott at a kevésbbé alkalmas helyről alkalmasbra áttenni ; vagy ott, hol az ifjúság különféle egyetemekből lebeg öszsze, s két órás próbaoktatása pontos bebizonyítása után, néhány altisztviselő ajánlatára, hi tán gyermekkora óta nem szívta az iskolaszoba levegőjét, egy távol ministerium bureauja által felszabadittatik, és megbizatik kísérleteit olly ifjakon végrehajtani, kik nevelteknek mondatnak, ha beléjök leheltetik azon sokféle homály és szeszély, mellyet különkoru oktatóik tanulópályájikon beszivtak. Nem kevésbé figyelmet érdemlő haszna az oktató egyesületnek az, hogy némikép kilépvén a világból, elvonatik azon sokféle szórakozás, háborítás és csábítástól, mik elöl azok, kik benne maradnak , ki nem térhetnek. Mindez olly méltóságot és függetlenséget nyújt neki, mint az egyes oktató nagyszerű erény és kedvező körülmény által sem szerezhet. Ez ismét magas rangú, emelkedettebb nézetű s többszerü ismeretü férfiakat von magához, kik még azon nemességgel is bírnak, mellyet az önkénytes lemondás mindenkor nyújt. Midőn ellenben a mi oktató egyedeink az alsóbb osztályhoz tartoznak, s ha szinte azt, ami az iskolapor régióiban megfordul, ügyesen kezelik is, de átalában képtelenek a régiók felé magas szempontokig emelkedni. Alárendelt létszerek lehetnek, önálló lények vagy épen vezetők soha sem. Végre ha alkalmas oktatóegyént találnak, sőt ha alkalmas biztos férfi áll is valamelly nevezetes intézet élén: milly befolyása az egészre, a minden időbeni népifjuságra? Hatálya életkornyi, elszigetelt, s vele együtt hal. Csak az egyesületi kötelék terjesztheti sok következő életre mindenkor egyenlő hatását. Ezek azon hasznok, mikkel valamelly oktatótestület, fenálló oktatóegyedü intézményeink felett bir. Lássuk az ezekhez csatolt károkat s azon veszélyeket, mikkel fenyeget. Első, amivel megtámadtatik, az, hogy túlságos befolyásától félhetni. De ezen kárt csak úgy okozhatja, ha előbb nevezetes hasznokat okozott. Magátol értetvén, hogy olly oktatótestület jóvá nem hagyható, melly vallási alapon nem nyugszik, melly a jobb életrenddel nem összhangzó. E fenyegető veszélyt eleve látni és korlátozni kell, feltéve hogy a testület szabályai ismeretlenek nem lehetnek. Hol az oktató testület a szükséges korlátokat átlépte, utasíttassék vissza, ez pedig joga és kötelessége annak, ki parancsol. Ügyeljünk a testületre, versenyezzünk vele, tartsuk együtt tagjait, ez arra fog szolgálni, hogy rendeltetésének híven megfeleljen. Olly hajó, melly nem kormányoztatik, könnyen eltér útjáról. A tenger nem olly alkatú, hogy az evező ember rajta evezőrud mellett alhassék. Második. Ha az oktató egyedekre alapított intézeteknél az oktatás pillanatnyi és tévirányra hajló, oktatótestületeknél többnyire meredt és lankadt. Igaz e az állítás, jelenkori műveltségünknek előbbi időkbeli egybevetése mutatja meg. Igaz, hogy az oktatótestületeket némi meredtség fenyegeti, eltávoznak az új elől, némi önszeretetet és ingerlékenységet öltenek, főkép hol a felette számos tagok előtt az egyesület eltakarja a világot. Ez aggodalmat gerjeszthetne, ha valaki egyetlenegy oktatótestület kezébe adná az egész nevelést. Ám keljen csak harczra egy oktatótestület mázs rendezetű intézetekkel, mindkettő emelkedendik. Ezenkívül a növendékek szüleinek a próbatétek nyilvánosan mutatják, mit mivel a testület, azon könyv, melly szerint tanít, nem titok, ítéltessenek meg a vezérkönyvek igen szigorúan, de igazságosan, biráltassanak meg, mielőtt használatra bocsáttatnának. Harmadik s legjelentőbb, mitől, nem tudom joggal e, félhetünk s melly, hol feltalálható, komoly és minden figyelmet érdemel, az, hogy túlságos és nyugtalan vallási buzgalomtól, vagy vallási előítéletektől kapathatik el. Az efféle aggodalmakat el kell különözni egymástól. Hogy a vallás és kötelességtan gyermekkortól fogva egész nyomatékkal ismételtessék, szívből óhajtható. Ehhez az ifjaknál alapos oktatás kívántatik mindabban, mi e magas igazságok ismeretére vezérel. Ha az oktatás a vallásban máskép gondolkodókat megtámadná, meg kellene azt akadályoztatni. Magas, emberi, de minálunk különösen fontos politikus okoknál fogva nem engedhetni meg azt, mi versengési viszonyokat, miket csak a szeretet egyenlíthet ki, a szeretet útján von le a szenvedély és párt régióiba. Épen azt kell a vallási előítéletekről mondanunk. Félre a fátyollal, s megbuknak. Ki ezt okosan, jó szívvel cselekszi, nem ritkán arat hálát még azoknál is, kiket előbb nem fájdalom nélkül kényszerite előítéletek elhagyására. Gy. A házasság bölcselkedési, polgári, történetiratis nemzeti tekintetben. (Folytatás.) Ezek megértése után fölvett tárgyamhoz fordulok. A házassági szövetségben, ha az annak mivoltából származó külső tökéletes jogokat tekintjük, bizonyos, hogy azok védelmezése, megőrzése, föntartása is kiterülhetlen a világi főhatalom kötelességei közül, azok is azon jogok számába tartozván, mellyekkeli biztos élés végett az emberek polgári szövetséget kötöttek. Ha viszont a jókat nézzük, mellyek a házasságból a polgári társaságra bőséggel áradnak, azt azon eszközök sorában, mellyek a polgári társaságok czélja elérését leghathatósban segítik, méltán elsőnek mondhatjuk, és így az e tekintetben is egészen magára vonja a világi főhatalom figyelmetességét. Mellyek igy lévén, immár kétségtelen, hogy a házasságot, akár úgy tekintsük mint a természet ingerléséből kötött szövetséget, akár úgy mint a polgári társaság boldogulása eszközét, a világi főhatalom ügyelete alól ki nem vehetni. Honnan következik, hogy annak joga is van, az első tekintetben a nászok polgári kötelességeit és jogait igaz kútfejeikből kifejteni, meghatározni; a második tekintetben szinte tisztában áll, az egyezést olly kikötésekkel fölruházni, mellyek mind az okosságtól helybenhagyvák, mind annak a polgári társaság czéljára hatását egyenesbnek, gyorsabbnak, bizonyosbnak tenni képesek, nem különben rendeletei iránt tekintetet, engedelmességet, még büntetések alatt is kívánni, azaz, a törvényhozás szokott útján rendtartó, jogvédő, jólét-örökítő törvényeket szabni. Tökéletesen megegyezőleg gondolkoztak e pontban a hajdani scholasticusok *) is. Amennyire tudnillik az első szempontból nézték a házasságot, ők is azt vallák: „Minthogy a házasság nemi alku által köttetik, nemcsak az egyházi hanem a polgári tilalmaknak is alá van vetve, úgy annyira, hogy némelly házasságok a A középszázadokban tulajdon nemük támadt a,b°lcfelkedöknek lasticusok név alatt, és egy tulajdonképi scholasticus van °®k° bölcselkedés, mellynek misége a vitatás mesterségének (dialecica) az istentudományra alkalmaztatásában s ezen két tudomány egymássali szoros egyesítésében állott. L. Esmeretek tára X. k. 1. 67a.